Mire elfogy itt a levegő, a barátaimnak szárnya nő

Meg kell mondanom, annak idején egyáltalán nem így képzeltem el ezt az egészet.

És nagyon várom a világvégét.

(Tegnap esti bejegyzésnek terveztem egy olyat, hogy ne barátkozz, te szerencsétlen, ha egyszer nem tudsz barátkozni, de nem, ez így tarthatatlan, gyorsabban fogynak, mint ahogy szerzem őket, pedig ez nem volt mindig így, nekem az már tényleg nem London, mindenki, mindenki odateríti, rohadjanak meg a takarójukkal, ez az én összes abortuszom, felsorolhatnám, de félek, még nincs vége.)