web analytics
Legutóbbi hozzászólások
Archívum
Kategóriák

Mondjuk én ide teszem, te meg most oda állsz

POSzT 2007 8.

Liberté '56. "Évfordulós művészet." Mi gátolja meg a színházi hatást? Mondja, kérdi Simon Balázs. Az előítélet? A történet ismerete? Találgatok én.

Politikailag, gondolkodásban giccs, ráadásul önleleplező. Mondja Csáki Judit. Silány vacakságok vannak. Politikai esztrád. Vidnyánszky szemet forgat, fejet csóvál.

Trill Zsolt volt Kádár. Nem ismertük fel.

Hát nehogy már Karsai megdicsérje a pécsi közönséget, amiért tömegesen mentek el a szünetben.

Vidnyánszky azt mondja magáról, hogy nála nem a szöveg szervezi az előadást. A tér zenéjét használja.

Korlátolt, kirekesztő. Nem először hangzanak el ezek a jelzők a szakmával (az ő képviseletükben az opponensekkel) szemben. Tegnap hosszú beszélgetésem volt erről, inkább nem hiszem el a sok rosszat. Csak amit látok.

Mondjuk az egy kicsit erős, hogy nem érdekli a szöveg minősége. Akkor vegyen fel egy dramaturgot, basszus.

Aha. A színészeknek is azt mondta, hogy meneteket csináljanak. Tán ezért nem látom a történetet.

Oké, hogy külföldiek dicsérik, de a Godot-nál ez mondjuk egy érv, ennél meg nem, mert nyilván más külföldieknek ötvenhatos műsort csinálni, meg más magyaroknak. Nem tudom, hogy ez jó-e így, hiszen nyilván egyféleképpen történtek a dolgok.

Na jó, kicsit lejjebb higgadt, enyhíti a szöveggel kapcsolatos megjegyzését.

No. Egy nőci a Magyar Katolikus Rádiótól (?) kijelenti, hogy szét van esve az egész. Nagyjából az én véleményemet mondja el, nyilván mindjárt leugatják. De azért furcsa, hogy egy ilyen médium nevében mondja el a privát véleményét. Vajon Erdő Péter egyetért ezzel? Mondta volna inkább, hogy ő egy néző.

Kárpátinak nagy színházi élmény volt.

Szétesett országban így akarta elmondani, szétesve. (Vidnyánszky.) (Van ebben valami összefüggés, mi például teljesen szétestünk, mire végignéztük.)

Hát Dömölky aztán nem érvel valami frankón.

Utálom, hogy mindenkinek hiszek. Bár lehet, hogy jó, mert nyilván vannak előítéleteim, de még ezektől függetlenül is tudok tanulni emberektől. Ha ebben nem tévedek, akkor nagyon hálás vagyok érte. Nem tudom. Gyakran érzem magam korlátoltnak és befogadásra képtelennek. (Aggyal befogadok, csak lélekkel nem, vagy nemtom. Nagyon szeretném kívülről látni magam.)

Folytatása következik.