Mottó: kaland velem az élet.

Újdonságok: a szado-szandál egész jól működik ("Nem, ez egy saru, ez egy saru! – Nem, ez egy szandál! – Nem, ez egy saru!" "Jelet adott nekünk! – Nem, adott nekünk egy sarut! – A saru a jel, rajta, kövessük a példáját!"), bár parkettán életveszélyes csusszanásokat produkál, kaland vele az élet. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés: miért van az, hogy ahányszor jogos kritikát fogalmazok meg egy dologról, jön valaki, és belepasszíroz a "neked semmi sem jó" skatulyába? Nyilván ha én egyszer kinyitom a számat, akkor az már mindenki számára vérig sértés és porig alázás, mert nincsenek hozzászokva. No de mindegy, kaland velem az élet.

Ha már otthon voltam, gyorsan abszolváltam A Fekete Anya kígyóját, ami egy viszonylag új Leslie L. Lawrence. Egészen élveztem, mert öniróniával írta meg, kicsit mintha saját könyvei paródiáját adná. Úgy voltam vele, hogy A rodzsungok kolostora (1995-ből) az utolsó "igazi", onnantól kezdve erősen süllyed a színvonal (ez, hangsúlyozom, NEM vonatkozik a tudományos-fantasztikus, Lőrincz L. László néven kiadott munkáira, amelyek pazarok), bár most elkezdtem újra, és hát kissé elnagyoltak a figurák. Ebben a kígyósban az volt a jó, hogy nem bír összejönni a nőjével (na jó, később egy másikkal igen, és a sorozatos kudarc sem az életkor rovására írható, pedig azért már igencsak benne járhat), a végén nem sáros mindenki, és – mint már említettem – öniróniával oldja fel a gáz átkötéseket, előreutalásokat és ismétlődő magatartásformákat (hé! jut eszembe! ebben nem is pipázik! vajon csak a kolostoros Blobzang rinpócse fújja a füstkarikákat, Leslie száhib kíméli a tüdejét?). Szerkezetileg emlékeztet a Holdanyó fényes arcára – az egészen remek, bár most, hogy így belegondolok, a központi sár (amit eddig ötletesnek találtam) ott is kábé olyan kitalálhatatlan és erőltetett, mint ebben. Vagy a Rodzsungokban. Sokkal jobban bírom az előre kitervelt bűntényeket, mint a Sindzse szemében, A gyűlölet fájában, A keselyűk gyászzenéjében, A vérfarkas éjszakájában vagy akár A gonosz és a fekete hercegnőben. Bár az tényleg jó, hogy ebben nem mindenki volt sáros – pedig én, az eddig tapasztaltakból kiindulva, próbáltam mindenkire rákenni valamit. Hű, emlékszem, az Ahol a pajpaj jár olvasása előtt elhatároztam, hogy rá fogok jönni a megoldásra, hiszen minden információ le van írva, csak az ember túl gyorsan olvas, és nincs ideje összerakni. (Egyébként ez egyáltalán nem így van, ezeket lehetetlen kitalálni, csak akkor még ilyen kis naiv voltam.) Jegyzetelve olvastam el a könyvet addig a pontig, amikor LLL kijelenti: már mindent tud. Ekkor átnyálaztam még párszor, de természetesen nem értettem meg az eseményeket. Viszont oltári büszke vagyok magamra, mert rájöttem, kicsoda Natnat felügyelő. (Ebben igazából az a szép, hogy Natnat felügyelő kilétét nem titkolta el senki, néha szóba került, mint valaki, aki messze jár. Magamtól jöttem rá, hogy nem is jár messze, hanem ő az egyik szereplő, akit már ismerünk!) De ha ennyi meló után ilyen keveset tudunk meg, nem biztos, hogy érdemes feladni a lendületes, kedvvel olvasást. Mert a Pajpaj igazán sodró, feszültségtartó, érdekes sztori. Ez a kígyós igencsak lelohadt a negyedik gyilkosságnál. Pedig olyan jól indult, a fene egye meg.

Holnap leugrunk Kapolcsra, csak azért írok ennyit, hogy kitartson.

Nem meséltem még, hogy Vadmalacot feltuningoltam a bátyja esküvőjére. Ő volt a tanú, többek között tarthatta a keresztet is, de nem dobálhatott rózsaszirmokat, és nem foghatta meg a bátyja vállát. Viszont a kontya elég tartós lett a hátrabukfenchez, és talán a négyszínűre festett szemhéját sem zokogta le. Szép lett, na. Remélem, neki is tetszett. Megrendeléseket vállalok! (És bajuszt is készítek szívesen – Mátrai büszke lenne rám. :-))

Kétszer voltam Danicsekkel játszani, és mindkét alkalomnak voltak igazán érdekes és szívderítő pillanatai. (Egyébként, ezt csak mellékesen jegyzem meg, az a gyönyörű abban, ha egy baba üvölt, hogy közben görcsösen kapaszkodik beléd, és csak beléd, és ha utál szívből, akkor sem hagyja, hogy letedd. Szerintem ezért érdemes.) Meg Andipajtással is végre beszéltünk egy igazán jót (amíg egyesek az autó gyerekülésében szundikáltak).

Elég ijesztő, bár cseppet sem meglepő, hogy háromból hárommal érdemes lenne házasságig fokozni kapcsolatomat. Az asztroweb.hu szerint. Vannak még döccenők ezekkel az analízisekkel szerintem, de alapvetően amit tudtam és vártam, azt kaptam. (Persze ellenpéldákkal is leteszteltem.) "Nem az én hibám, hogy megtörténhetett, / Mindegyik hívott, én csak nem mondtam nemet." Kaland velem az élet.

Holnap Dzsigolóval lestoppolunk a Völgyig, hipp-hopp adunk pár deci vért, hogy ingyér bemehessünk, bérelt biciklire pattanunk, minket nem zavar a forróság, néhány óra csak a távolság, majd hétfőn újrakezdjük átlag életünk, s azt tesszük, mit tenni kell.