web analytics
Legutóbbi hozzászólások
Archívum
Kategóriák

Napfényt ígértél, s nem jégesőt

Vannak azok az emberek, akik szép lassan jönnek rá, hogy csak úgy teszek, mintha saját magam sokkal jobb kiadása lennék, ezek általában megtanulják némi összekacsintós cinizmussal kezelni a dolgot, és ha nem viszik túlzásba, meg is maradnak barátoknak.

Vannak azok, akiknek erre hirtelen kell rádöbbenniük, ezek általában egy (számomra) kínos epizód után azonnal lelépnek, aminek nem feltétlenül kellene így lennie, de nem fogok teperni senkiért, aki csalódott bennem, ugyan gyere már vissza, hadd bántsalak meg még egyszer, hadd verjelek át, na hát ezt nem.

És most jöttem rá, hogy van még egy kategória: akik rájönnek, de erről nem szólnak nekem. Úgy tesznek, mintha olyan lennék, amilyennek mutatom magam, és borzasztó ügyesen adnak olyan visszajelzéseket, amitől én azt érzem, hogy de jó, lehet, hogy ez tényleg igaz, mégsem vagyok annyira szar ember, megdicsértek, hurrá, és csak egy nappal később jövök rá, hogy az valójában gúny volt.

Egyelőre nem tudok vele mit kezdeni, mert fáj is, meg tényleg túlságosan egocentrikus vagyok ahhoz, hogy ilyen helyzetekben kívülről lássam a szituációt.

Szeretetéhség hozott ebbe a csapdába.

Mostantól még jobban figyelek.