Nem tanultak meg semmit még, így nem kapnak jegyet a bálra

Nyilván mindenki izgatottan várja a fejleményeket, hát nincsenek, mivel – dacára a beutalónak és az időpontnak – mindenki legnagyobb sajnálatára nem tudnak ellátni, mert hát ilyen ember a földön nincs még egy, hogy Győrbe van bejelentve, a nyolcadik kerületben van a háziorvosa, az elsőben lakik és a tizenkettedikben kezeltetné magát, őrület (mondjuk biztos én élek burokban, de az ismerőseim legalább 90 százalékának nincs saját lakása, fogalmam sincs, hogyan oldják meg, de hát nyilván én vagyok az átlagnál betegesebb természet, hogy évente orvoshoz akarok menni). Én nem vagyok valami tájékozott a kórháztörvényeket illetően, maradjunk annyiban, hogy nem egészen független szakértő szerint ez egy nettó baromság, engem mondjuk már tavaly is ezzel küldtek el az anyámba az egyik fül-orr-gégészetről, hogy nincs szabad orvosválasztás, hogy képzelem, hogy máshol fizetek, itt meg elvárom, hogy ingyen kezeljenek, na MINDEGY, ezt beszéljék meg egymás között, én ebből hadd maradjak ki, költözöm Luxemburgba, aztán mindenki boldog lesz, csókolom.

Ezen a megvilágosodáson túl még arra jöttem rá, nyilván mert érzelmileg kissé megbillentett állapotban mindig kiborul egyszerre az összes nyavalyám, hogy amikor elkezdtem azt mondogatni, hogy „szerencsére én még oké vagyok, de figyeljétek meg, ebben a korban már előbb-utóbb mindenkinél bekattan a gyerekszülési para”, na az már a para közvetlen előszobája volt egy nagyon vékony küszöbbel. (Azzal együtt, hogy hét évnyi bébiszitteléssel a hátam mögött pontosan annak közepére kívánom az első pontosan ugyanennyi évet.)

Fogalmam sincs, min múlik, úgy értem, ez is olyan kontrollálhatatlan zsigeri dolog, mint a tériszony. Pedig azt gondolná az ember, hogy előbb tán azon kéne parázni, hogy lesz-e valaha valakim.

De nem. Figyelembe véve ilyen-olyan defektusaimat, szerintem igazán szépen haladok afelé, hogy egyszer majd legyen egy valódi és jól működő párkapcsolatom, és nem félek attól, hogy ez sosem jön el, mert előttem az élet (fele), engem mindig is akartak és én is mindig akartam valakit, ezeket azért hamarosan csak össze tudom már hozni egy személybe, tényleg. Talán azért jön előbb a gyerekpara, mert szülni nem lehet és nem is szabad akármikor, és lehet arról filozofálni, hogy egy mennyire érett szülő mellett jobb felnőni a gyereknek, azért lássuk be, hogy a későn szülők többnyire későn érettek is (nem, én nem hiszek a karrierizmusban mint indokban), PLUSZ ott van a megroggyant szervezet (ami, elnézve a magyar egészségügyet, most már örökre úgy is fog maradni, helló, reuma, örök társam).

Nem tudom, szerintem én korábban is ugyanezt gondoltam, csak akkor még más faszával vertem a csalánt, ezt akartam leírni, de beugrott, hogy már megtettem korábban. A parát ezennel hivatalosan is megkezdettnek nyilvánítom.