Nem igaz semmi, de mégis szép

POSzT-jelentés 5.
2009. június 9. 11:03

Június 7., 15:00, a Prága, főpályaudvar című darab felolvasószínházi előadása

Cserje Zsuzsa is mellém tette le becses hátsóját, de nem csillant a felismerés fénye a szemében. (Ellenben lett egy közös fotónk.) (Update: másnap kedvesen köszönt nekem! Előre! Tehát mégis!) (Update 2: tegnapra levették a honlapról a közös fotónkat. És én nem mentettem el. Fuck.)
SOHA, soha nem volt még velem olyan, hogy néhány személyesenlátás után ne írta volna felül a színész önmaga a korábban megismert szinkronhangját. Egyetlen kivétel van, és ez Nyakó Júlia. Valaki szólhatott volna időben, hogy ne nézzem meg többször a Barátnőket.
Söptei Andrea indulathangja pont mint Básti Julié. Tetszik!

Kicsit később, beszélgetés a darabról és az előadásról

Almási-Tóth András azt mondja magáról, hogy nem tud realista darabot rendezni. Valószínűleg én sem tudnék. Nem az agyamban zajlik a dolog – már a szemem is stilizál.
„Hát ugye az ember próbál egy kicsit távolítani… az ember ugye én vagyok.” :-))
Hát nekem ugyan nem tűnt fel, hogy ez nem Magyarországon játszódik. (Mert, mint már említettem, igyekszem elfelejteni a címeket.)
Mertz Tibor hangja Vízipókéra emlékeztet, igazán.
UramATYÁM, mekkora combizomlázam van.
Ezt a faszságot meg, hogy kinn negyven fok van, itt meg bedurrantják a légkondit! Fagyjon rám a verejték, aztán hogy mikor kimegyek, egyben olvadjon le rólam újra? Hát milyen egészségtelen ez már, bameg?!
ATYA ÚR ISTEN, hogy aki úgy rajong Kiss Judit Ágnesért, mint én, az csak azért jelentkezik, hogy mondjon három dicsérő, semmitmondó közhelyet, miközben hatalmas kék pillangót visel a szíve fölött!

Saját véleményem, hogy a történetek érdekesek lehetnek, főleg egy nőnek, bár én nem gondolom együtt Radnóti Zsével, hogy mennyire zseniális, ahogy ezek egyszerre bontakoznak ki, pedig költő írta a darabot. A nákozástól falnak megyek, nekem aztán senki nem magyarázza be, hogy egy ilyen csaj így beszél. (Erdélyi Tímea nekem szívügyem egyébként, de ez most nem volt jó.) (Mondjuk az árverési vacsorán is fejbe kólintott, amikor a piszok drága – ám mellesleg ronda – étteremben megkérdezte a pincér, hogy „Hozhatnák addig valami üdítőt?”.) Mást, azt hiszem, nem tudok mondani a darab kapcsán. Méltathatnám a színészeket, de hát a nevek magukért beszélnek. (Mertz Tibor, Nyakó Júlia, Horváth Zsuzsa, Söptei Andrea, Erdélyi Tímea, Poroszlay Kristóf. Ahogy Főnökasszonynak mondtam az elején: én itt több színésznőbe is nagyon bele vagyok szeretve.) (A rendezés mondjuk nem volt jó.)

Este, Portugál, kaposvári másodévesek „A” szereposztása

Szünetben gondolkodtam, hogy hazamenjek-e, végül maradtam, mert nem emlékeztem a sztori végére. Színházban még nem láttam, filmen másfélszer, és nem rajongtam érte sosem. Igazából a színészpalánták miatt jövök mindig vizsgaelőadásra. Szegényekért nem voltam annyira oda ebben az előadásban. Juhász István remekül volt részeg egész este, hát mondjuk a Balikó rendezte ;-). (Hé! Már van Juhász István nevű színész!) Formán Bálintba szerettem bele mint pasiba, sajnos ennyi. Közben nem annyira tetszett, utólag jobb, ha visszagondolok. De az alakítások csak fel vannak kenve. Illusztráltak. És belegondoltam, hogy ki volt a filmben Sátán, vagy benne volt-e, de nem emlékszem. Valószínűleg ha igazi kocsmai arcok játszanák ezt, főleg ha filmen, egyáltalán nem lenne vicces a darab. Mert valóságszerű, vagy nem tudom. Inkább tragikus. A történet biztos tragikusnak lett szánva, és nem értem, miért vicces az előadás. Egressytől mondjuk még mindig ez e legjobb, amit láttam. (Nem utáltam hörögve.)