Nem lehet megunni…

Jaj, de júj… ahogy az előbb Básti Puskásnak, hogy "Te bolond vagy", hát az nagyon szép volt. Aztán az majdnem megkúrta a zongorán. Nem lehet eléggé vigyázni, hogy mit mond az ember. A Laura megy a Filmmúzeumon, ’86-ból. Kellett némi idő, mire megismertem Dörnert. Az egyik jelenetben mintha Spolarics villant volna fel, de ezt majd még leellenőrzöm. Énekel Falusi Mariann is, jó kis film. Nagyon szeretem ezeket a nyolcvanas évekbeli filmeket. Csupa ismerős arc, csak szebbek. (Főleg hát Temessy Hédi.) Az egésznek olyan nosztalgikus hangulata van. Ezektől a ruháktól úgy érzem magam, mint kicsi koromban, a Rudnay Gyula utcai négyemeletes felső lakásának kisebb szobájában, ahogy lefekvés előtt az ablakból nézem a városháza fényeit.

Akárki akármit mond, Básti Juli fantasztikus.

(Ja, a Sirályról utólag: Gálffi veszettül jó Dorn. Többiek felejthetőek, már el is felejtettem őket. Leszámítva a Széles helyett játszó Mácsait. Na jó, Kerekes Éva is élénken rémlik, csak másért. Nem volt ez rossz előadás, ahogy visszaemlékszem. Pláne mert hirtelen felindulásból néztük meg Vadmalaccal, kábé másfél perc alatt derült ki és valósult meg, félbeszakítva a hazasétát.)

Ez halálos. Reggel van, Básti éppen Reviczky ágyát húzza át egyik szobából a másikba, miközben az benne fekszik. "El akarok válni. Ott van a válókereset a paplanodon." Van egy stílusa.

Két szoba közé húzzák fel a falat, egyik oldalán Básti meg a kőműves, másikon Reviczky, aki próbálja meggyőzni, hogy ne váljon el. Remek jelenet. Böszörményi Géza egy zseni.

Ó, ez volt a vége. Még egy röpke pillanatra feltűnt egy szőke mellékszereplő kisgyerek. Átszóltam anyunak (azért jó néha itthon, máshol ez gyöngy lenne disznók elé), hogy nézd már, ez az a kis vörös csaj a Kölyökidőből, mire visszaszólt, hogy ez a Kovács Robi. Én elhittem neki, de az iménti jelenetben fidrek meg fodrok voltak a ruháján, a vége főcímben meg ki volt írva Gévai Juli neve, hahaha. Meg Spolaricsé is, egyébként. Imádom a nyolcvanas évek filmjeit. (A magyarokat persze.)