Nyáron alszom téli álmot
Természetesen egyáltalán nem az nyomaszt legjobban, hogy a tanulás nekem már soha nem lesz magától értetődő kötelesség, mint a levegővétel, hanem kiváltság, amiért rettenetesen meg kell küzdenem. De kétségtelen, hogy ez bosszant leginkább. Az ember hamar napirendre tér az olyasmi fölött, ami beleillik a világképébe (kudarc kudarc hátán, hogy nem szeretnek viszont, anyagi romlásba dőlés), de ez, ezt nem vagyok hajlandó elfogadni. Már három éve nem tanultam semmit (leszámítva kis kalandomat a gazdasági főiskolán, ami persze sokkal nagyobb lett volna, ha ki tudom fizetni a második és a harmadik tandíjrészletet is), és ki tudja, mennyire épültem le ezalatt.
Az én személyiségtípusom a jó tanuló, és nagyon nehezen viselem, hogy magamon kívül élek.
Ez a dal pedig. Annyira Most. Vagy Én. Vagy Az.