Ó-ó-ó, sikálni de jó
Ma az történt, hogy bármennyire sürget a határidő, muszáj volt kitakarítani az állatokat. Úgy döntöttem, spórolok az alommal, és újfent megpróbálom szobatisztaságra nevelni a malacokat. Tartok tőle, hogy már késő, de lehet, hogy csak hamar untam meg a naponta háromszori pisifelitatást meg szargyűjtést. Újsógor lecsipkedte nekem a görényketrec tetejét, így (levehető tetővel) most már sokkal könnyebb takarítani az egereket. Latyak egészen lelkibeteg lett, amikor eltűnt a terrárium (ez a ketrecben van, oldalra fektetve, így van nekik emeletjük), és még egy jó darabig nem is raktam vissza (nem lehetett egybetenni a négy hörcsögöt, Tárkony és Izsóp mióta külön laknak, szétszedik egymást, ha véletlenül összekerülnek [illetve asszem, Tárkony tépázza ilyenkor Izsópot, mert az minden szóba jöhető nőneművel koitálni próbál], ezért felhasználtam az egerekét is a takarítás idejére).
Azt hiszem, már nincs állatszag, de a forgács harminc százalékától nem tudtam megszabadulni. Bőszen porszívóztam annak ellenére, hogy szegény masina mély hangon hörgött, de amikor kezdett egyre kevésbé szívni, leállítottam. Ki akartam nyitni porzsákürítés végett, hát a műanyag pecek nem kipattant, hanem elhajlott az ujjam alatt. Ezen a ponton úgy gondoltam, hogy nem szenvedek tovább, és úgy tettem, mintha valaki más porszívója olvadt volna meg. Mentem dolgozni.
Egyébként azért is untam már, mert 1. nyúlketrec-szerelésből való felállás közben iszonyúan beledübbentem fejjel az ablakba, alulról, 2. megrágott polifoam szekrénybe visszagyömöszölésekor én már nem is tudom, hogy csináltam, de a szekrény alsó peremébe belebasztam a térdkalácsomat, azóta zsibbad, és nem tudom behajlítva tartani a lábam. Ezek után este a sötét folyosón sípcsonton rúgtam magam a kinnhagyott szennyeskosárral. De nem én vagyok a kripli, nem. Pici húgom is jól belerúgott, Újsógor szintén, neki még a körme is beszakadt. A nyúl az imént megpróbált mellém ugrani az ágyra, de a rajta heverő terrárium falát nem tekintette akadálynak, ezért aztán nekirepült, majd lekenődött róla. (Azóta próbál úgy tenni, mintha mi sem történt volna.) (Most egy kicsit úgy érzem, hogy mégis én vagyok egyedül kripli, csak szándékosan megnyomorítok másokat, hogy osztozzanak szenvedéseimben. Persze attól, hogy az én szennyeskosaram meg az én terráriumom, még körül lehetne nézni.)
Szóval szép nap volt ez a mai, valahol örülök, hogy Víta mégsem jött át a görkorimért, ki tudja, hogy végződött volna. (Mondjuk ha ezentúl megemlíti a védőfelszerelést, csak röhögni fogok. Vegyek sisakot a lakásba is?!)
Ma arra jöttem rá, hogy nem volt kidobott pénz az az USB-laptoplámpa, amire a Fogalmazó ruházott be nemrég. Mondjuk jó lett volna, ha megtalálja, mielőtt elindulok a sötét pincébe előadást ügyelni.
Holnap babázni megyek reggel, el is felejtettem. Nincs alvás. Jaj.
