Összetörted szívemet, kidobtam a képedet – erről senki nem tehet
takarítok, cenzúrázatlanul
2011. december 16. 15:19
nem tudsz semmit arról, hogy nálam nincs közöny
2012. január 04. 14:25
s mivel véletlenül, hát ártatlanul
2012. január 08. 17:58
az a baj, hogy többnyire mire odáig jutok egy problémával, hogy na akkor üljünk le és beszéljük meg, mentálisan és érzelmileg már csak nyökögni képes állapotba jutok.
nem a kudarctól félek, hanem attól, hogy esetleg kiderül: nem helyes az értékítéletem! hogy tévedek! hogy valamit rosszul gondoltam, rosszul látok. tudom, hogy nem vagyok tökéletes, és bármennyire szeretnék is az lenni, sosem fog sikerülni. tudom, hogy szoktam hibázni, és nem szeretem, ha hibázok. de nem rettegek ettől, nem ettől rettegek, hiszen már sokszor megtörtént, és többnyire nincs vészes következménye. ilyenkor nem a kudarc ténye zavar sosem, és nem az teszi tönkre a napjaimat, ahogy eddig gondoltam, hanem az, amikor koppanok. amikor valami máshogy van, mint ahogy gondoltam vagy mertem gondolni. akár pozitív irányba is. (?)
2012. február 02. 20:46
úgy vagyok ezzel, tudod,
én mindig lehetetlent akarok
2012. február 02. 21:38
én nem fogok másokon sírni, hogy énrajtam röhögjenek
2012. február 02. 21:46
de jó, hogy ez nem rajtunk múlt
2012. február 09. 23:53
várlak, hogyha elmentél
2012. február 10. 18:25
the words are not that hard to find
2012. február 10. 18:26
you know what to say but you never know how
2012. február 10. 18:43
akkor is értesz, ha nem beszélek
2012. február 12. 16:12
most látok mindent nélküled
2012. február 15. 21:25
láthatatlan kézzel hálót sző fejemben
2012. február 15. 23:54
sötét lett minden, és fáradt vagyok
Kiss Judit Ágnes
LAZA DIALÓG
1
Én akartam a szabadságot úgy,
laza gyeplőt, mely dísznek, hogyha van,
egyedül róni félvad tájakat,
tartani és elengedni magam.
Elég e szabadságnak öltözött
magányból! Mostantól valakinek
sajátja lenni vágyom, birtoka,
zöld pázsit, este-reggel öntözött,
erdő, gyümölcsös, kincs, amit soha
(rég vágyta bár) nem szerzett senki meg,
egy napon mégis gazdára talál.
Látod, így lettem a tied, habár
múltam van, sóhajjal telt, mint a börtön –
el már ne hagyj karodból menekülnöm.
2
Te akartad a szabadságot így.
Örökké azt lested, rabul ki ejt,
kinél van béklyó, ütni ki akar.
Én gyöngéd voltam hozzád, és direkt
lazán fogtalak, ha vezettelek.
Egyszer próbáltál volna bízni bennem!
Talán rájössz, hogy arra is van ok.
Elég a mindennapi győzködésből,
sötét lett minden, és fáradt vagyok.
Fáradt vagyok már játszani veled,
élj függetlenül, dacos önmagad
rabjaként, légy gazdátlan vadvirág,
fény, mely saját árnyától is szabad –
időm, az van még mindig várni rád.
2012. február 16. 15:07
mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak
2012. február 16. 15:11
akkor se kellek, csak énrám nincs vevő
2012. február 23. 07:25
je voudrais vous les dire et je voudrais les vivre
2012. március 01. 11:55
Utálom, hogy a pre- és a posztmenstruációs libidóugrás közé még befészkeli magát a peteérési is. Nincs egy normális napja az embernek.
2012. március 02.
09:23 folkus
Bár a mai horoszkópom óva int attól, hogy megosszam másokkal a gondolataimat, nem állom meg, hogy le ne írjam: a világban ugyanazok a minták ismétlődnek egymás után, az emberek mégis ugyanolyan idióták és betegek maradnak. Legszívesebben addig csapkodnám ezt a két (három, négy) embert a keménytáblás levelezésükkel, amíg patakokban nem ömlik az agyvelővel kevert vér a fejükből.
09:49 Főnökasszony
Hát igen.
De azért egy szuszra elolvastad 🙂
09:51 folkus
És előre utálom magam, mert amint hazamegyek, kinyitom a másodikat, pedig egyáltalán nem akarom tudni.
09:57 Főnökasszony
:-))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
Ugyanúgy működsz, mint mindenki más, csak másban nem fogalmazódik meg az önutálat ilyen erősen.
Gratulálok!
10:02 folkus
Az emberek szeretik túlmisztifikálni a saját defektusaikat, mert az fontossá teszi és fel is menti őket. Ezért a csak látszólag megnyugtató mondatelsőfele okozta diszkomfortérzést boldogan semmisítem meg azzal, hogy legalább önutálatban kiemelkedő vagyok.
Köszönöm!
[el nem küldött] folkus
Nem olvasom el a második részt, mert 1. egyáltalán nem akarom tudni, hogy mit csinált Leo és kivel Bostonban vagy nemBostonban, 2. nem akarom látni, ahogy Emmi megalázza magát azzal, hogy keresi Leót, Leo pedig azzal, hogy válaszol neki, miközben úgy tesznek, mintha nem halnának bele minden válasz nélkül hagyott levélbe, 3. nem akarom látni, hogy bár folyamatosan megalázzák magukat, nincs semmi értelme és az egész nem vezet sehová, 4. nem akarom látni, hogy puszta önzésből éveket vesznek el egy másik ember életéből és pusztítják egymás idegsejtjeit.
2012. március 07.
Bárcsak el tudnám hinni a doktornak 05:45-től.
(Aki nem látta, ne próbálja megérteni.)
2012. március 11. 10:09
„Gabika, lazulj le!
Te is foglya vagy saját magadnak!”
2012. március 13. 01:29
„Gondolkodom, gondolkodom, gondolkodom, már egymilliomodszor gondolom ki magamat a boldogságból, de belegondolnom még egyszer sem sikerült.” (Rém hangosan és irtó közel)
2012. március 25. 00:49
háborút megnyerni
kirángatni az embereket a szerepeikből
kiverni a Bádogembernek
2012. április 11. 12:06
úgy gondolod, van valami pszichológiai jelentősége annak, hogy válasz nélkül hagyod a kérdésemet, azon kívül, hogy szándékosan megőrjítesz vele?
2012. május 04. 22:31
NEM TUDOK NEVETNI ÖNMAGAMON!
2012. május 07. 12:20
hm. milyen nyugodt vagyok így, hogy nyitva az ajtóm.
mert így nem nálam van a labda. nem én zártam be. én itt vagyok. ez jó. így el tudom fogadni.
2012. május 11. 23:06
A hétköznapokat lehet úgy élni, hogy az ember mély sérelmeit, fájdalmait, problémáit figyelmen kívül hagyja, de ez már boldogtalanság. Le lehet élni nevetve egy életet, de ha megkérdezik, azt mondod: nem vagyok boldog. (Anne)
2012. május 15. 14:16
ma sincs ez másképp: talán csak játszom
2012. május 29. 13:17
lehet, hogy a vigasztalás az a tenyér, amibe a másik belehajthatja a fejét. a vödör, amibe kiöntheti magát.
2012. május 29. 13:06
sometime I find myself regretting some foolish thing
2012. május 29. 13:20
Hogy is szerethetnél valaki mást önfeledten, ha közben folyton az jár az eszedben, rádöbbent-e már, hogy rajtad nincs mit szeretni?
nekem ahhoz, hogy őszintén, szívből jövően azt mondjam, szeretlek, újabban valami nagyon nagy pozitív energiahullám kell, ami kimossa belőlem
különben őszintétlennek hat
2012. május 31. 11:04
az a baj, hogy akiben bízom, annak mindent elnézek, akiben meg nem, attól mindent mellre szívok
(K. és a bunkó beszólás)
2012. május 31. 12:52
ha a fejem totálisan tele van, a korábban benne lévő zűrzavart reprodukálom a környezetemben, hogy ne veszítsem el addig sem, amíg odabenn nincs hely
2012. június 07. 23:15
pesszimizmus valós pozitív hatása az életemre, kommunikációs stílusomra, játszmákra
Nem akarom megnyerni a vitát, mert ha igazam van, akkor elég szarul állok.
2012. június 08. 10:37
megváltás hiánya
érzelmi selejt
valaki tanítson már meg, hogy kell épeszűen viselkedni.
az a baj, hogy mire kitalálom, hogy kellene reagálni dolgokra, elveszítem a másikat
tanulok élni
Kérlek, mondd, hogy a bensőmért szeretsz, különben ízléstelennek foglak találni.
hogy miért nem tudom elviselni az ingyen kapott dolgokat, amit csak kérni kellene.
mikor lehettek rám utoljára büszkék a szüleim?
Úgy érzem, a velem szemben álló hajléktalannak is több perspektíva van az életében.
Ügyetlen szerelem
Mihez kezdesz vele? Mihez kezd vele bármelyikünk?
Szerintem a kapuzárási pánik nem a felelősségteljes választásnak, hanem a megalkuvásnak kedvez.
délelőtt tízig kétszer az arcomba kapni azt, hogy „a viccet félretéve”… hát nem tudom. ha az sem, akkor mi marad?
Mondjuk mindkettő az orrsövényferdülésemmel összefüggésben hangzott el. És egyiket sem a Fogalmazó mondta.
2012. június 08. 13:05
nem értem, a molyon hogy szidhatják pl. a nagymamát, vagy Árpádot, hiszen egyértelműen mindenkinek le van írva, szánkba van rágva a saját igazsága, nem értem, miért nem érthető, és ha érthető, akkor hogyhogy nem elfogadható. ezeknek az embereknek mi értelme van megérteniük a dolgokat??? hiszen így nem használják semmire, legalábbis arra nem, amire való. legfeljebb visszaélnek vele, és ez nagyon bosszantó.
2012. június 08. 21:04
pöcsfej buszok
egyetlen rossz mozdulat a borotvával, és járásilag négy napra elvágtad magad
2012. június 08. 21:05
frissen megvakult:
Honnan tudjam, mit mondasz, ha nem látom az arcod?
A szavak megtévesztőek. A mimika megtévesztő. És én úgy döntöttem, mostantól a szavaknak hiszek: arra legalább lehet hivatkozni. (Kósa M.)
idézetek elszórása
Emberekről szól, akik meggyógyíthatnák egymást, de nem teszik.
Az ember ül, áll, fekszik, megy, beszélget, olvas, mozgat, mozog, mászik, fizikai munkát végez. Nem ÜL egész nap, és nem is áll egész nap, ez nem élet, ez nem normális.
Hol állok tulajdonképpen? Ki vagyok? (Rottenbiller – István sarka)
malacok
Mester, Damjanich
KET
állatorvosi
2012. június 08. 21:09
erősebbnek mutatom magam, mint amilyen vagyok -> átverés
a másik nem támaszkodhat rám annyira, amennyire gondolta
2012. június 09. 09:51
és félek attól, hogy reggel majd idegennek érzel
2012. június 20. 14:02
a múltkor akarta, most pedig nem
2012. július 02. 12:47
messze vagy: hogy szeresselek, ó, nem tudom
2012. július 08. 19:53
mindig nyelvészeti alapon tanultam a biológiát!
NEMI HORMONOK
nem látom a folyamatot, de tudom, hogy melyik mit csinál
2012. július 17.
lehet, h ez az egész vágyaim asztrális kivetítése
csak azt nem értem, hogy tudom egyedül fizetni az egész lakást
2012. július 22. 11:09
altesti örömök elé néz
2012. július 26. 21:29
hát megtartom akkor is, ha nem akarom
2012. július 27. 23:26
„folyamatos félelem és folyamatos közöny”
„ezek az áldozatok nem kérnek segítséget”
indexes családon belüli erőszak videóból
2012. július 27.
Néha muszáj emlékeztetnem magam arra, hogy picsoghatok a blogomban. A blog az én egyetlen picsogóshelyem, nincs is másik. Ez az EGYETLEN picsogóshelyem, jogomban áll kihasználni. Nem közönségnek írok, hanem magamnak. Mindent szabad.
Bocs.
folkus: Ilyen fejjel?
Víta: Mi baj a fejével?
Kúúúllány: Azon kívül, amiket mond?
Kúúúllány: Érzelmesen mosolyogtam rá. Szerintem sokkot kapott. [igen, rám értette]
Kúúúllány: Igen, mert ha ebben a ruhában végigvonulok… Nem akarom sokkolni a szomszéd gyerekeket.
Víta: Örökké ilyen szexiségi elvárásaik lennének.
Kúúúllány: És akkor folkust még ki sem engedtem.
álmomban Kúúúllány: Hadd szagoljam meg a lelked! Úgy hat a bőrödre.
Az az érzés megvan, hogy elsétálsz a drogrehabilitációs központ mellett, és nem tudsz nem vágyni arra, hogy találkozz egy nagyon fontos barátoddal, hátha MEGINT itt van, miközben tönkretenne, ha tényleg ott találnád?
Miért tekintek különleges képességként arra, hogy újabban rosszul vagyok bizonyos kajáktól?
Az, hogy mindenen sírtam gyerekkoromban, egyáltalán nem azt jelenti, hogy az ingerküszöböm volt alacsonyabb, mint a többieké A fájdalmaim voltak nagyobbak. EZT jelenti az érzékenység.
Ha nem valami újat kell létrehozni, vagy tüzet oltani villámgyorsan és kialvatlanul, a világon semmi értelmét nem látom a munkámnak.
Az önbizalmam annyi helyen kapott léket, hogy már nem érek ki vele a partra.
Ha a decemberi világvége a maihoz hasonló frontos-napkitöréses izék állandósulását követő kicsúcsosodás, akkor feltehetően én azt már nem fogom megérni, mert inkább lefűrészelem a fejemet vállból, mint még egy ilyen nap. Ami elég gyors fejlődés, tegnap még a komplett Moszkva teret terveztem gépfegyverrel kiirtani, ha még egy busz kimarad. Vagy ha még egyre nem férek fel. Vagy ha bárki hozzám szól. Esetleg hozzám ér. Vagy túl hangosan lélegzik. És akkor nem is kell azon görcsölnöm, amit tegnap állapított meg egyöntetűen a kiscsalád: hogy egzisztenciális és financiális lehetőségeimet tekintetbe véve az egyetlen dolog, amelynek megvalósítására a hátralévő egy évben legalább egy bolhafingnyi esély van a harmincas listámból, az a leszbikus szex. (Illetve még kipipáltattak velem egyet azon indokkal, hogy ha összeadjuk a bosszantóan időrabló fordításaimat, az simán megvan egy könyvnyi, szóval.)
(Lehetnék elégedettebb is, belátom.)
Igenis vannak napok, amikor krva nagy energiabefektetést igényel egyszerűen nem halomra lőni mindenkit.
Végig nekem volt igazam – miért érzem mégis vesztesnek magam?
„Tévedett, igenis volt fény az alagút végén, méghozzá egy lángszóró.” (Mort)
Be kell vásárolnom – alig leplezett gyűlölet
Minden nap azzal szembesülni, hogy nem kellek – mérgező, és már igazán megtanulhattam volna, hogy csak mélyebbre lök az önértékelésem gödrében.
Hogy ér-e valamit a munkám – netmentes világban derül ki
Mit jelent az, hogy valaki jó ember?
Nem baj, ha nem készültem, de tudjam, hogy azért nem, mert tele az asztalom. (álom Rábelnéval)
A világon elviselni azt a legnehezebb, hogy szar alak vagyok, és hogy úgy látszik, ez megváltoztathatatlan.
(London az én caminóm.)
Sokkal többször kellene találkoznom olyan emberekkel, akik feltétel nélkül szeretnek, mert adnak annyi önbizalmat, hogy el tudjam viselni és fogadni a jogos kritikát (tőlük), csak így tudok fejlődni.
MAGÁNSZÁM
2012. július 27. 13:46
megszerzem akkor is, ha belepusztulok
2012. július 30. 08:30
Nem tudom, miért találtam felháborítónak, ahogy Víta odáig volt a britek kedvességétől és miért gondoltam a trip előtt, hogy ez rám nem hat, amikor egy nem is annyira kedves, mint inkább… élénk reggeli elköszönés az EGÉSZ napomat fel tudja dobni.
Mondjuk rá is fér. Mint amikor egy palacsintát megpörgetnek a levegőben
2012. július 31. 22:36
azokat a pontokat megfogni, ahol gyengítjük egymást emberekkel
Pici húgom, Bali, Bátorcsaj, Banjo Man, Mester
ott kell változni, erősebbnek lenni
hibákat elkövetni, ezáltal fejlődni
úgy gyakorolni, hogy valakit közben gyámolítanunk kell, húznunk magunk után (nagyobb testvér)
viszont ilyenkor biztos van mellette egy olyan is, ami erősít, vagy ami belőlem hiányzik – nem csak az emberek által, de nyilván tőlük is tudok mit tanulni!
2012. július 31. 14:10
most tudok nyitottá válni
hiszen rosszabb úgysem lehet semmi, mint az elmúlt hónapok, mint a fantáziám, és csak ez visz előre
2012. augusztus 01. 16:52
Miért nem tudok olyan munkát végezni, ami az ízületeim (és a szemem) helyett az izmaimat gyakja szét?
2012. augusztus 05. 06:12
Mindig azt hiszem, hogy az én hibám. Mert mindig elfelejtem, amikor azt mondtam neki, hogy akármikor, akárhol megdughat. Persze ez is hiba, csak másfajta.
Mint ahogy az sincs kizárva, hogy mindkét hibát elkövettem.
2012. augusztus 07. 23:07
be fogok baszni
„meg fognak”
(Vadmalac)
2012. augusztus 14. 16:16
És amikor előredőltem, akkor vettem észre, hogy a szemem megtelt könnyel, és egyszerűen prózaian csak folyik kifelé.
2012. szeptember 01. 09:21
ÁTGONDOLNI nekem az esetek többségében azt jelentené, h _elképzelem_ a dolgokat??
2012. szeptember 06. 03:30
macskát ne próbálj meg átugorni és van-e fű a mosdókagylóban
2012. szeptember 12.
Na most, hogy végeztem a bevásárlással, felmosással, kádsikálással, teregetéssel és a varrással (nem vicc), elmondom én is a véleményemet.
már unom a fordítást
nem karriert építek, hanem próbálok nem éhen halni
egy fizetésből nem lehet két embert eltartani
kitől várhatnám én el, hogy eltartson
senki nem VÁLASZTJA azt, hogy egyedül legyen és magányosan haljon meg
nem azért nem szülök, mert karriert építek és kurva emancipált vagyok, hanem mert senki nem akar nekem gyereket csinálni (egyébként senki ne is akarjon NEKEM csinálni, hanem VELEM akarja, mert nem NEKEM kell gyerek, a gyerek magáért kell, magának), igen, defektes vagyok, de ez nem szándékos, hibás vagyok, de nem abban.
MI KÖZE MINDENNEK az erőszakhoz??
ez olyan összemosás – link
igen, az áldozat is felelős, igen, provokálja, de nem tudatos
sokszor az erőszaktevő maga sem veszi észre
példák Sándorral levelezésből
én nem azt kívánom, hogy ezek után tartóztassák le, de ha mondjuk nem tudok tőle megszabadulni évekig, és egyszer csak vissza találok ütni, ő meg ebbe bele talál halni, akkor az nem ugyanakkora súllyal essen latba, mint ha ő engem
ZAKLATÁS
NANE videó – Evernote
Schmitt
Úgyhogy, mivel most még csak este 10 van, neki is látok a fordításnak.
2012. szeptember 21. 07:58
féltékeny vagyok a fájdalomra
én kiszorultam
2012. szeptember 25. 16:53
Értem én, hogy hosszú az út Budakeszitől befelé, de könyörgöm…levágott lábkörmök a buszon??
2012. szeptember 29. 21:25
valaki már elköszönt, aki jobbat akart, és máshol majd megleli talán
2012. október 06. 13:09
bár erről nem beszélünk, ott van minden mozdulatban
2012. október 17. 21:16
„És akkor kiderülne, amit mindenki tud. Egy farmernadrágban élsz!” (2X)
2012. október 30. 21:02
– Elveszíthetem, ha túl rámenős vagyok.
– Én úgy látom, hogy még nem is a tiéd.
(Lorelai, pszichológus csaj)
2012. november 14.
Mennyi, mennyi düh lehet bennem, ha egy egyszerűbb mondatra még ALSZOM EGYET, majd egy napig puffogok, ezt hozza ki belőlem az, hogy egyszerűen NINCS JOGOM dühösnek lenni SEMMIÉRT, és ez másfél éve gyűlik, lehet, hogy totálisan meg is mérgezte az egészet.
2012. november 18. 17:15
De legalább rögtön úgy érzem magam, mint hat évvel ezelőtt. Amikor még fiatal voltam és volt jövőm.
…Hát mondjuk ha ez volt az…
2012. november 20. 08:06
Újságpapírba csomagolva a maradék remény
2012. november 21. 18:24
Kimegyek a képből, állok a járdámon
2012. november 21. 17:52
Hogy bárkivel most már úgy kezdek bármilyen hosszabb távú tranzakcióba, fogsz-e emigrálni.
2012. november 23. 21:51
komolyan mondod – ne legyen benne kétely
2012. november 24. 18:17
előbb barátnak kell lennem ahhoz, hogy barátkozni tudjak
2012. november 26. 12:48
és még csodálkozunk, hogy a Kosok jellemző betegsége a gutaütés.
2012. november 26. 21:01
„- Hogy a pokolba találtál rám? – kérdezte halott feleségétől.
A nő lassan, csodálkozva ingatta a fejét.
– Jelzőtűzként világítasz a sötét világban.”
(Amerikai istenek)
2012. december 01. 00:02
top 1 költözős mondat eddig:
Nem akarok SÓT vinni magammal!!!
2012. december 02. 19:42
„ne gondolkodj az életedről. kérlek. tologasd inkább a dobozokat.” (Bátorcsaj)
2012. december 03. 13:04
„gondoltam, felhívlak, mert aggódtam érted” (Bátorcsaj, költözés)
2012. december 12. 11:49
‘Mert akkor másban törtem már a fejem.
Ahogy elmentek ugyanis a fürdőre, én zuhanni kezdtem lefelé, de oly agyonkoptatottan sima, mocskos-síkos lejtőn, hogy már szinte gyötrelem nélkül találtam magamat ismét a kitaposott, gyűlölt gödörben. Annyira otthonosan volt ez gyalázatos, taszító és büdös, hogy – nem tudok jobb szót rá – eluntam.
Úgy határoztam: Nincs kedvem újra tépelődni, szenvedni, sérelmeket összerakosgatni s haragot kicsapódni-hagyni e sötét kotyvalékból, ami már torkig tölt és megökrendeztet. S mielőtt még hazaérkeztek, valami újat kezdtem már érlelni, amitől könnyű lettem, felszínes és feleségem előtt gondtalanságot mímelve kedélyes. Jadviga eközben egyre csak került és hátrált.
Ide hallgass!, állítottam meg egyik este. Nézzél rám! S elégedetten konstatáltam megütköző
csodálkozását, hogy nevetni lát engem. Ne félj már annyira! Hiába készülsz, mondom, valami “véglegesen berekesztőre” velem, most meg foglak előzni! S ő erre máris fölfigyelt.
Meg akarok változtatni mindent. Szabadítsál fel! Most én kérem, hogy hagyjál fölszabadulni, értesz engem?
Megcsóválta fejét.
Tudod, egyre nehezebb nekem előtted mindig ugyanolyannak lenni. Bármi áron kitartani annál a rögeszmémnél, hogy szerelmi-családi boldogságot remélek tetőled.
Nem szólt, csak leste, mire akarok kilyukadni.
Most ezt már nem várom, és nem ígérem többé! Azt akarom, hogy fölmentsél az akármikori készenlét alól. Hogy ne kelljen rád máris ragyogni, s rögtön minden bajt kiengesztelés nélkül magamba temetni, mihelyt visszatérsz hozzám. És ne kelljen magányosan végiggyötrődve várni mindig azt a percet! Szabad akarok lenni!
De hiszen…, ingatta a fejét, hiszen én nem akartam, én nem parancsoltam rá magára soha… se a békülést, se a kétségbeesést!
Nem, Jadviga, nem parancsoltad egy szóval sem. Szóval nem. És igazad van, az ember az ilyesmiről főként maga gondoskodik. S most fölszabadulni is én akarok.
És… hogyan?, nézett rám fürkészve.
Nem várlak, nem hívlak többé, és nem fogadok hűséget neked. Legyél te is velem ugyanígy! S ha találkozunk még, minden alkalommal a legelejéről fogunk kezdeni mindent. És mindig elválunk. Majd újraismerkedünk, de csak ha mindketten akarjuk. Mert énnekem is kell a szabadság ahhoz, hogy ne válasszalak vagy elfordulhassak tőled. Gondolj arra, hogy ezentúl te is elveszíthetsz!
Jadviga szemében izgalom villant. Úgy nézett, mintha büszke lenne rám, de mindjárt fölfedeztem tekintetében a riadalmat is.’
2012. december 21. 16:16
A megváltoztathatatlan rosszat sokkal könnyebb elviselni, mint a szükségtelent.
2012. december 21.
én már nem hogy az élet apró örömeinek, de az élet nagy örömeinek se tudok örülni, mert semmilyen öröm nem változtat azon a tényen (bár lehet, hogy elviselhetőbbé vagy szőnyeg alá söpörhetőbbé teszi), hogy egy fos vagyok, és lehet, hogy titeket nem zavar, de nekem sajnos együtt kell élnem ezzel
2012. december 21. 18:31
zsebkendő nem volt idő és hogy ez milyen kurvajó
2012. december 24.
Ezt hozta az ősz
Itt az idő, Uram. Nagy volt a nyár.
A napórákra árnyékod bocsássad,
s a szeleket ereszd a földre már.
Parancsold: a gyümölcsök érjenek be,
adj még két délies napot nekik,
add, hogy beteljesedjék mindenik,
s a mézet gyűjtsd a dús szőlőszemekbe.
Kinek most sincs még háza, sose lesz,
s ki most maga van, már marad magára,
éjszaka olvas, folyton levelez,
s a ligetben bolyg, valakit keres,
mikor a lombok őszi tánca járja
„Inkább megkeresem ezt a sünt, aki állítólag szeretni fog engem.” (Gücülke rádiójáték)
2012. december 31.
a veszély kapja be
2013. január 02. 22:11
Jogom van a saját lelki alkatomhoz.
2013. január 18. 07:35
Egyszerűen nekem jobban oda kell figyelnem magamra.
2013. január 20. 02:49
Víta: Szerintem csöndben is lehet nagyot élvezni.
folkus: Hát én csak úgy tudok, de ki tudja, hogy van ezzel a másik négy ember…
2013. január 24. 09:49
szétesés
(amikor mindkettő én vagyok)
2013. január 25. 22:06
– Kivel beszéltél?
– X-szel. Miért? Hogy hangzott?
– Hát olyan volt, mint egy férfi, aki így ostromol téged, te meg próbálod lepattintani.
Csoda, ha – akár tudattalanul is – ezt teszem vele, mikor fizikai fájdalmat okoz azzal, hogy
kelj már fel az ágyról, eltűnik belőle az ILLAT, pedig nekem már nem maradt más, nem hívhatom fel, hogy gyere már át egy kicsit, és fetrengj az ágyamon, hadd maradjon benne a szagod örökre, továbbra is
2013. január 26. 00:49
„mindig, mikor így nézel, olyan vagy, mint egy kutya, ami csóválja a farkát.” (Bali)
2013. január 27. 21:41
„De tényleg akarok futni. Lófaszt. Szóval tényleg kell, hogy fussunk.” (Bátorcsaj)
2013. február 14. 17:33
egyáltalán nem távolítja el a problémát, hanem benne tart
2013. február 15. 16:56
A leírás megágyaz az agyadnak
2013. március 15. 01:15
„nem, szerintem a parlagon heverésben van valami bujaság.” (Víta)
2013. február 19. 19:22
it makes the truth even more incomprehensible
2013. február 20. 20:41
folkus: Azt mondtad, hogy ma este bókolni fogsz.
learningtosmile: Azt nem mondtam, hogy nem foglak közben sértegetni.
2013. február 20. 21:33
Legelőször őmiatta mentem kissé tönkre
2013. február 20. 21:4
lehet, hogy soha senkinek nem tudnám elhinni, hogy csak engem szeret
2013. február 20. 22:42
Túléltük hát, bár igénybe vett
2013. február 21. 00:30
„Most már arra játszunk, hogy holnap csak fáradtak legyünk, és ne rosszul.” (2X)
2013. február 21. 00:46
elveim és a gyakorlat / megcsalás
2013. február 21. 08:05
A nap fényét, mert mást is ér
2013. február 25. 08:18
Vajon tényleg rettenetesen hazudok, v csak úgy érzem MAGAM?
2013. február 25. 18:18
minden viszonylagos
2013. február 25.
a munkáról
„Leonard, csinálj valamit Pennyvel. Megzavar alvás közben. Ma megzavart munka közben. Ha lenne az életemnek még egy lényeges aspektusa, biztos azt is megzavarná.”
(BBT)
ne legyünk már nevetségesek, ez az élet, járod az országot, főzöd a slambucot
Lehet, hogy ő látta jól, és nem is vagyok itt
2013. március 08. 21:29
senkitől sem kapok annyit
2013. március 09.
Hogy lehet egyszerre elköteleződés- és elengedésproblémám, én ezt nem tudom ép ésszel felfogni.
Nem felváltva: egyszerre.
2013. március 21. 21:14
Hogy a munkahelyek számával a munkahelyi szarságok száma is nő. Érdekes, csökkenni ugyanakkor nem látszik. Mennyire akarok már egy hetet, amikor nem történik semmi, a háttérben sem, minden megfagy egy hétre, és mennyire akarok valamit úgy sínre tenni, hogy aztán csak el kelljen engedni és hagyni gurulni (csak ne a lejtőn, tudom, ez lehetetlen). Hogy lenne egy kapcsolat, amit nem kell ápolni, egy növény, amit nem kell locsolni, egy
2013. március 28. 08:20
magamért élni, nem magam miatt
2013. március 29. 19:00
nagyon sokat és jól tudok dolgozni szerepből (ruha, vagy éppen a csoffadtság, ha fordítok)
(munkás bejegyzés)
2013. április 07. 22:52
vannak mondatok, melyek csak és kizárólag az én számból és az én fejemből hallgatva hangzanak jól
2013. április 11. 08:54
mintha úgy akarnék kapcsolatot kialakítani valakivel, hogy én lehetőleg ne is legyek benne
2013. április 21. 23:12
Arra várok, hogy a világ megértse.
2013. április 23. 01:27
„Énekeljünk már olyat, amit mindketten ismerünk vagy szeretünk, vagy csak én!” (Vadmalac)
2013. május 05. 07:57
kedves Ella, nem lepne meg, ha ebben még tönkremennék
2013. május 10.
azért nincs tovább, mert vége van
