web analytics

szengerfon.hu

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Kategóriák

A Tagankán láttunk valami szépet
2015-10-17 14:24:19

Kicsit csalódott vagyok.

Rákerestem a korábbi bemutatóira annak a darabnak, amiről írandó vagyok, és a nagyon sokadik találati oldalon rábukkantam egy ’88-as Színházra. Maga a két releváns mondat nem adott sok pluszt, de felfedeztem, hogy ez egy komplett gyerekszínházi blokk része. Rettenetesen kényelmetlen pózban, raklapágyon ülve a kölcsöngép mellett merültem bele egy különösen fárasztó éjfél magasságában, végül, mikor már nem bírtam tovább, lementettem az egészet a telefonomra további tanulmányozás céljából.

Napokig olvastam, nem mert hosszú, hanem mert öt perceim voltak elalvás előtt, nemcsak a műfajról tanultam, hanem a saját működésemről is (korántsem csupa jót). A lendület továbblökött a cikk végénél, jöttek még érdekes szerzők, de a végét már csak átlapoztam, külföldi előadásokhoz nehezebben tudok kapcsolódni. Lapozás közben felvillant egy alcím, A háborúnak nincs női arca, ez megfogott, ezen morfondíroztam egy kicsit, de amikor megláttam a fotót és a feliratát (Veteránok találkozása egykori önmagukkal, mármint szó szerint, a képen négy fiatal színésznő áll négy idősebb háta mögött), egyszerűen el kellett olvasnom a cikket.

Tudtam, hogy én most találtam valami zseniálisat, amire már senki nem emlékszik, amiről talán már akkor sem tudott senki (no jó, Moszkván és Berlinen kívül), és ha dramaturg lennék, holnap lobogtatva vinném a bármelyik színházba.

Nem vagyok dramaturg, de azért rákerestem, hátha van szövegkönyv.

Kiderült, hogy a szerző épp most kapott irodalmi Nobelt.

Nem baj, egyszer majd én is felfedezek valamit.

2015-09-24 20:02:26

Beérkezett egy régen előjegyzett vásárhelyi helytörténeti könyvem, gyorsan rá is repültem, itthon kinyitom, hát baszki ez egy tankönyv, az előszóban ilyenekkel, hogy “átörökíteni”, “évszázados fejlődés”, “mindannyiunk ügye”, “hisszük”, “avatott tolmácsolója”, “hadd szabadjon segítségül hívnunk”, “ma is aktuálisan csengenek”, “kultúrhistoriai”, “mondák és kútfők öltenek formát” (WTF?), “nagy elődök”, “tiszteletet parancsol”, “bámulatos gazdagsága”, “jóllehet”, “ablakot nyitunk”, “stúdium”, “hiánypótló”, “kollektívájának”.

Nem túlzok, ez mind benne volt. És még ennél is több.
Brrr.

Vannak dolgok

Mindenki nyugodjon meg, van munkám.

Ez is csak a pofátlan szerencsém miatt, ami mindig az utolsó utáni pillanatban, de jön. Határozott idejű, decemberig szól, ami kiváló, mert addig pont tudok keresni olyat, aminek értelme is van, ÉS még rendesen fizetnek is közben, kölcsönzött munkaerő vagyok, a cégen belül pedig VV Levi a főnököm (Vadmalac Vőlegénye Levi, ezt úgy jegyezzétek meg, hogy még egyszer nem fogom elmondani).

Engem általában fel szoktak pörgetni a sokkollégás munkahelyek, az egyterű irodásak különösképpen (bele sem merek gondolni, hány egyetemet végeztem volna végül el, ha lett volna valami tanulószoba vagy ilyesmi. Vagy legalább kollégium), és hát ez az, és amit különösen szeretek, az a kiváló munkaerőnek levés, és ezt az utóbbi időben nem nagyon éreztem, itt viszont már nem kell hozzá sok, úgyhogy három napja pörgök, pedig csak négy órákat aludtam. És egyszerűen óriási, hogy 40 perc ebédidőm van, amikor haza is jöhetek, de pl. első nap bevásároltam, ilyen még nem nagyon volt, mindig a halál faszán dolgoztam, ahol semmi bolt nem volt a környéken, és ha lejár a munkaidőm, egyszerűen nem kell csinálnom SEMMIT, hát ilyet is meglehetős régen éreztem, igaz, még nem indult el a színházi évad. Ja, persze minden összeér mindennel, első nap már asszisztáltam Álmosd Phaedra kombitlanítási tranzakciójához, és a volt talpreflexológus-tanárom egy ügyletéhez is, mókás dolog hozzáférni adatbázisokhoz, ezt már az antikváriumban meg a különböző színházakban is megtapasztaltam. Ha még egy-két területre bedolgozom magam, egyszerűen MINDENKIRŐL tudni fogok MINDENT, és és és a tanúvédelmi programban, ha lehet kérni, mondjuk gyártásvezető szeretnék majd lenni, úgyis kijött a StandOut személyiségteszten (ami a karrierszempontból fontos erősségekre mutat rá) a Connector típus, valójában Connector-Advisor kombináció, meg is írtam Adélnak, hogy “sajnos kevés állásinterjún lehet villantani azzal, hogy tök jól ÖSSZEHOZOK embereket, és hogy ugyan nincs semmilyen szakértelmem, de szívesen OKOSKODOK”, valamiért nevetett, pedig EZEKRE az erősségekre megalapozott tudás nélkül valóban elég nehéz építeni.

Külön öröm továbbá, hogy új lakótársam, Szomszéd beköltözése óta végre sikerült kitakarítanom a hűtőt (muszáj volt, mert jött anyám). A hűtőtakarítási rutinomra viszont tényleg lehetne karriert alapozni.

A külföldre cuccolás amúgy nem lett elvetve, szóval ki mit lát, szóljon. Egyébként múlt héten kellett volna visszaszólniuk a Burger Kingből, a KFC-be sem vettek fel, szóval én már vendéglátásba jó eséllyel sosem fogok bejutni, pedig igyekeztem nagyon lebutítani az önéletrajzomat, és minden interjún szerettek, de lehet, hogy eggyel feljebb nem gondolták, hogy hosszú távra kéne tervezni valakivel, aki csak halott német katona nem volt (a KFC első körösön hangzott el), és van egy ősz tincse (tudom, hogy ti erről tudtok, de én most láttam először ezen a fotón, kicsit meglepett, azt hittem, legalább egyenletesen őszülök, persze akár szexi is lehetne, ha elöl lenne, vagy nem tudom. Lehet, hogy eltűnik, ha megint lesz pénzem, és tudok venni B12 vitamint).

P1170796

 

Megint más: még dizájnolok majd meg effélék, de akit érdekel, segíthet tesztelni a fb timeline-t kiváltani szándékozó és minden egyebet a későbbiekben integráló weboldalamat, a jogosultsági körök beállítása volt különösen izgalmas, hát majd meglátjuk. (Illetve több izgalmas [=konstans agyfasz] probléma is felmerült, néhányat még mindig nem oldottam meg, de ebből csak kevés érinti az olvasókat.) (Na jó, van egy, ami érinti, akinek van hajlandósága segíteni a tesztelésben, csápolhat: bár elvileg már van jogosultságom a Disqus és a WP userek összefűzéséhez kommentszinten, én nem igazán látom, hogy ez hol valósul[na] meg.)

Majd még jövök, addig ki-ki elmondhatja, hogy mi van vele. Hamarosan visszatérek a szociumba, érdemes rákészülni!

Beszél, aki keres, hallgat, aki talált

Nos, mivel a bettemidleres bejegyzésnek még mindig csak a fele van meg (mennyire összeszedett és érzelemfeldolgozott lesz, muha), viszont felmerült itt a közelmúltban néhány érdekes kérdés, inkább szánok ezeknek egy külön bejegyzést.

Az előbb linkelt bejegyzés alatt fejtettem ki, hogy mennyire el vagyok zárva infóktól (“Fogalmam sincs, mi a másik út, nem tudom, a normális emberek hogy csinálják. Abban biztos vagyok, hogy megőrjít, amikor egyszer csak elkezdenek nem beszélni dolgokról. Azt gondolnád, hogy megosztjátok egymással a felnőtté válás meg a közösségi élet dilemmáit, aztán egyszer csak BUMM, párkapcsolatba kerülnek, gyereket szülnek, és innentől kezdve nem veled dilemmáznak, te meg ott maradsz hülyén, tele kételyekkel, hogy emberek hogy ébrednek egymás mellett büdösen és koszosan, vagy ami még rosszabb, hogy lehet feldolgozni azt, hogy valaki elengedi a kezed, mert ők a problémáikat nem beszélik ki.), na de ha már itt ez a remek platform, akár kérdezhetek is. (Meg egyébként is, túl keveset kérdezek.)

1. (Ezt akartam igazából kifejteni a bettemidleresben, női dolgok címszóval, hát most inkább ilyen párkapcsolati dilemmáim lesznek, de ha úgy vesszük, ez is pont párkapcsolati és pont dilemma!) Ez csak az én – nem is túl körüljárt – megfigyelésem, vagy más is van úgy, hogy altesti intim förtelemítés után MINDIG ki kell irtani valami gusztustalan altesti betegséget is? Tényleg ennyit véd a szőr (mi elől? BTW, HÁNY FOKON KELL MOSNI az alsóneműt? erről már többekkel folytattam látszólag csak szar megoldásokba és megalkuvásokba torkolló végeérhetetlen vitákat), vagy inkább a förtelemítést általában frissiben követő coitussal van összefüggésben a baj? Lehet, hogy csak a P3 óta vagyok ilyen odafigyelő (pontosabban ez egészen biztos), meg előtte tényleg gyakrabban irrigáltam ilyen tejsavas cuccal vagy cickafark teával, de basszus, tényleg mindig ez van, most már a nyáltól is parázok. Rajtam kívül mindenki normális? Amúgy biztos, hogy van valami lappangó cukorbetegségem, de akkor is. Még lappang.

2. Ha már intim förtelemítés (mintha nem lenne bárhol intim, ezt csak úgy megjegyeztem): tegnap azt mondta valaki, hogy a leszbikusoknál mennyivel fontosabb ez, mert sokkal gyakoribb az orális szex. Mármint arányaiban, pontosítottam volna én, nem pedig az alkalmak száma, de ő azt mondta, hogy az alkalmaké. Megint csak nekem kell végiggondolnom, hogy mennyire voltak furák, akikkel eddig dolgom volt, de azért nem volt olyan alkalom, hogy ez elő ne került volna (minden más mellett természetesen). MI A VALÓSÁG?

3. Ha már tisztálkodás: itt írtam az Aninak a felkelős dilemmámról. Igazából azt gondolom, hogy az összes dilemmámra lehet azt mondani, hogy ha igazán szeretsz valakit, majd meglátod, és hogy majd ha valódi párkapcsolatod lesz, akkor ez egyáltalán nem lesz fontos, de ezzel TÖKÉLETESEN nem értek egyet, szerintem ez nem érvényes válasz. Soha nem lehet annyira valódi párkapcsolatom, amiben úgy érezném, hogy nem zavar, ha büdös vagyok. Volt már több reggeliszexes élményem, mármint úgy, hogy felkelés előtt, fogmosás előtt, de hát mit mondjak, nem valami könnyű úgy koncentrálni, hogy közben arra figyelsz, hogy merrefelé lélegezz (vagy épp ne). Azt hiszem, a Zemlényi harmadik könyvében volt egy olyan jelenet, hogy mindketten kisurrantak fogat mosni, mielőtt a másik felébredt volna, de basszus, ez nem együttélés, hanem együttizé, gályázás. Vagy vesszőfutás. Vagy mi. Minden áldott reggel ezt csinálni, jesszusom.

4. Ha már együttalvás: egyedül élő, egyedülálló emberek miért tartanak két garnitúra felhúzott ágyneműt az ágyukon? (Egyáltalán miért van nekik kettő?) Volt már, hogy ilyen kétgarnitúrás ágyban kötöttem ki, és utána komolyan kellett gondolkodnom, hogy velem most megcsaltak valakit, vagy ez valami divat.

5. Ha már… na, ezt hagyjuk is, szóval eleve hogyan képes bárki lefeküdni egy idegennel? Azt sem nagyon értem, hogy lehet megkívánni valakit, aki idegen, de mondjuk ezen túllépve, és akkor leszűkítve a kérdést lányokra: a szex az egy paraszimpatikus dolog, ha bármi másra koncentrálsz (eleve: koncentrálsz), vagy izgulsz, vagy stresszelsz, márpedig szerintem eleve BESZÉLGETNI egy idegennel van akkora stressz, akkor hogy a fenébe lehet élvezni, ha mégis megtörténik? Külön kérdésnek akartam, de pont ide illik, megint csak egy tegnapi sztori nyomán (jó kis nap volt): hogyan lehet valakinek orgazmusa, ha közben konkrét fizikai munkát kell végeznie, ami tökre nem paraszimpatikus? Értsd: például aktívan mozog közben. Megint én vagyok a nemnormális?

6. Ha már ellazulás és feloldódás: miért terveznek olyan lakásokat, ahol a vécé középen van, és nem egy igazán ritkán használt helyiség mellett? Komolyan ezzel teljen az életem, hogy naponta x alkalommal azt csekkoljam, hogy ki mikor merre jár, vagy hallgassunk konstans üvöltő metált? Nem hiszem, hogy szeretnék eljutni az együttélős bizalom olyan fokára, ahol nem zavar, hogy az egész lakás a csészében visszhangzó belső hangjaimat hallgatja. Tudom, tudom, majd ha gyerekem lesz, és úgy kell szarnom, hogy közben az ölemben ül. Na de az csak egy gyerek, akinek 3 éves kora után önvédő emlékmegsemmisítésbe kezd az agya. (Okkal!) Vissza az udvari árnyékszékeket!

7. Az együttlakásról: hogy lehet beköltözni valakinek a teljesen saját lakásába, és nem úgy érezni magunkat, mint egy ingyenélő nyomorult lelenc? És hogy lehet otthonunknak érezni valamit, ahová a másik már berendezkedett, és nem mondhatod azt, hogy beverek ide egy szöget, mert másik lakásának az értékét cseszed szét minden megmozdulásoddal? (A kurva drága teflonserpenyőkről nem is beszélve. Meg hogy mennyi vizet használok el a mosogatáshoz, és ne üssem már egymásnak a tányérjait, plíz.) Szerintem ezek nagyon gáz dolgok, különösen élénken emlékszem, mennyire nagy élmény volt, amikor a Mesterrel Poroszlón kempingeztünk, mert az volt az első olyan élményem, hogy végre semleges terepen vagyunk. (Azaz nem nála, végső soron, mert nálam sosem voltunk.) Illetve az én sátram volt, lehet, hogy ez hozzátett. Soha olyan felszabadult nem voltam, úristen, de jó volt. Ja, és közös hűtőből enni meg a másik főztjéből, hát az egy külön szám. Nagyon pontosan ki kell centizni az ilyesmit, hogy két egyenrangú fél maradjon egy kapcsolatban.

8. A pénzügyekről nem is beszélve! Mondhatja azt a partnerem, hogy váltsak munkát, mert a fizetésemből nem telik közös nyaralásra, és ő nem szeretné, hogy szarul érezzem magam a megszokott életszínvonalán? Ha én keresek többet (ennél jobban nem is tudnám eltávolítani magamtól a kérdést, elég nyomorú ember lehet, akinél én többet keresek, jó kis párkapcsolat lenne az), mondhatom, hogy mindenki ugyanannyit tesz a rezsibe, én meg a maradékomból megint egyetemre szeretnék járni? Ja, és hányadik randin kell megmondani, hogy diákhitel-tartozásom van?
(Ezek a kérdések mind felmerültek már korábbi beszélgetéseimben, nem mindig én hoztam fel őket, és nem, egyáltalán nem volt egyetértés a végén.)

9. Ez lehet, hogy már tényleg csak az én parám: hogy lehet beszélgetni valakivel, aki folyton ott van? Mindenről tud, ami velem történik, az olvasmányaim egy nálam intelligensebb embernek nem különösebben érdekesek (és miért jönnék össze bárkivel, aki butább nálam), akkor mi marad? Lehet, hogy tényleg olyasvalakit kell találnom, akit nem érdekelnek mások, és elszórakoztatja, ha másokhoz beszél, az már egyszer úgyis bejött (“darabot írok a Stúdió K-ba, darabot írok a Hetényinek, mint dramaturg rengeteg kreatív feladatom van a Honvédnál, könnyen lehet, hogy mindhárom helyen rendezek jövőre, velem ezekről lehet beszélgetni, és kibaszottul nem érdekelnek a bébiszittelés meg a jegyszedés nem létező izgalmai”), őszintén mondom, ennél jobb kommunikációs kapcsolatom még sosem volt, engem érdekelt, amiket ő mondott, cserébe nem kellett azon görcsölnöm, hogy felhozzak valami izgalmas témát, ahogy azóta mindig. (Stockholm-szindrómás életem, nem vagy egyszerű.) Konkrétan látom, hogy unatkoznak mellettem emberek, és akkor elkezdek faszságokat beszélni, hogy ne legyen csönd. Pedig az a legjobb dolog, tudni hallgatni egymás mellett. Az már igazi bizalmas viszony. Arról nem is szólva, hogy akit érdekelnek a faszságaim, az már eleve gyanús. Arra már nem lehet felnézni (ízlésileg semmiképp).

TI EZEKET HOGY CSINÁLJÁTOK?