Príma cimborák, néha tényleg jópofák

Nem lehet mondani, hogy nem tanulok mindennap valamit magamról. Önismeretem nyersgyémántja újabb csiszolt lapokkal gazdagodik,

amikor Szomszéddal gyerekkori leveleket olvasgatunk:
Sz: Senki nem vette észre, hogy fogyatékos vagyok?
f: Ezt én írtam, te diktáltad. Még nem tudtál írni.
Sz: Senki nem vette észre, hogy fogyatékos vagy?

amikor Gyaur 2007-es sms-ét olvasom vissza:
Gy: Most jottem ra, hogy Gobbi Hilda-szad van! Jo mulatast a POSzTon.

amikor Vadmalac facebookjában garázdálkodom:
f: Miért nem én jövök be először, ha beírom, hogy B..?!? […] Á… mert nem az a nevem.

amikor Zöld Papagáj ex-kiscsaládtag gyorsan kapcsol a vadasparkban:
f: Imádom a bölényeket.
Zp: Tényleg?
f: Aha.
Zp: Majd bemutatom a kollégánkat.

amikor a Fogalmazó sms-ét olvasom vissza, melyet 2007-ben küldött a dramaturgfelvételi után:
F: Ne sajnáld, a kérdéseidet se értették volna.

amikor Pici Húgom próbál megérteni:
Ph: Az emberek hihetetlenek. Amit akarnak, azt akarják eltitkolni.

amikor Szomszéddal mezőgazdasági tapasztalatokat cserélünk salátamagvak apropóján:
f: Ezt egyszer elültettem, de nem kelt ki!
Sz: Szerintem ez valami családi átok.

amikor Víta és Gyaur esküvőjén felidézzük közös emlékeinket a rég látott Dzsigolóval:
Dzs: Akkor te vagy itt az ősanya, nem?
f: Hehehe. Hát tulajdonképpen a Mesternek köszönhető ez az egész.
Dzs: Ugyan már. A Mester csak… dísz a bojton.

amikor Balinak inkább nem mondok semmit:
B: Gyorsan meg tudod győzni az embereket. A nézéseddel. Az a legveszélyesebb.
f: Hát… ha ölni tudnék vele, már kihalt volna az emberiség.
B: Az biztos.
f: De lehet, hogy impotenssé teszek vele mindenkit.

Milyen igazságos, hogy visszakapom. Újra meg újra.

…: panasz?
zokszavak?
f: egy szavam sincs.
…: szótlan?
néma?
f: zokmentes.
nem szoktam zokni.

Persze közben üvöltök belül.

Elvetemültnél van a bölcsek köve, ide is adta még tavaly júliusban:
E: ahh so
és meddig akarod még ezt művelni?
f: nem akarom.
E: akkor block this person

Ismét július van, nehezen bírom, nagyon fáj, miért már megint.

Azt hiszem, még többet kellene társaságba járnom, Bátorcsaj pedig csinálja meg nekem a beígért facebook-kérdőívet.

Na jó, jöjjön valami könnyedebb:

egy szép gólpassz Pici Húgomnak Szomszéd hálójába:
Sz: Szeretem a butikokat, azok nem plázák, és nem kínaik…
f: De a plázákban butikok vannak.
Ph: Azokban pedig kínaiak.

még mindig régi levelek, még mindig lomtalanítás, még mindig Szomszéd, aki néha igazán pikírt tud lenni:
Sz: Hová tetted a bélyegeket? Mi az, hogy kivágtad?
f: Megvannak! Tényleg, nem kell egy bélyeggyűjtemény?
Sz: Mutogasd a Banjo Mannek.

szívás előtt csaptam le a szúnyogot, mégis merő vér lett a kézfejem, Bátorcsajtól kaptam professzionális és megnyugtató segítséget:
B: Kérsz higizselét?
f: Igen. […] Ez jó a HIV vírusok ellen?
B: Igen, és a spermiumokat is elpusztítja.
(Ez a párbeszéd azért rávilágít egy-két dologra.)

Szomszéd hümmögését ezúttal nem hagytam annyiban:
f: Hogy lehet, hogy erre nem egyértelmű igen a válasz??
Sz: … Mert nem értettem a kérdést…

birkás pornóról cseréltünk eszmét Vítával és A Lánnyal, Akinek Még Nem Találtam Blogos Nevet, De Tavaly Érettségizett Földrajzból:
f: Nincs olyan dolog, amit nem lehet megtalálni a neten.
V: Kivéve azokat a régi magyar szövegeket, amiket mindig el kellett olvasni holnapra.

Ennek az egésznek a végső tanulsága pedig álljon itt Szomszédtól, aki ebben a bejegyzésben nagyon termékeny volt:
Úristen, minden normális gyerek ezeket a dolgokat elfelejtheti! Nekünk meg itt van leírva az egész!

[A címet pedig ezúttal – de csak ezúttal! – kéretik nem a kontextus szerint értelmezni.]