Rettegj, félj és borzadj

Látogatóban a Fogalmazóéknál kakukkos órákra terelődött a szó. Előadtam egyelőre kevéssé körvonalazott terveimet, miszerint egyszer beszerzek egy igazán szép példányt, és Monty Python-idézetekkel tuningolom fel, mire a Fogalmazó az ő fantasztikus agyával két másodperc múlva bedobta az ablakos jelenetet. Hiába, a Fogalmazó lenyűgöző. Az ötletet ezennel lestoppolom (az ő nevében is). (És keresek jó kezű fafaragót!) Azóta elképzeltem, hogy mutatna a falon, illetve gondolkodóba estem, hogy leendő gyermekeim hány éves korától hány éves koráig takarja az intim tájakat ágyékkötő. Valamint elképzeltem egy sokemberes vendéglátást is, melynek során először hangzik fel a nagyközönség előtt az „I’m not the Messiah” kiáltás. (Hm, lehetne egy Mandy is, mondjuk minden harmadik órában ő jönne ki azzal, hogy „He’s not the Messiah! He’s a very naughty boy!”.) Majd elgondolkodtam, hogy miért is vizionálok fura vendégséget, ahol ilyesmi megbotránkoztathat bárkit. Az én barátaim eleve furák (oké, nem mindenki viselte jól az Aaarrrgh smshang-korszakomat). Szóval úgy tűnik, újabb próba vár a családalapító-társ posztjára pályázó kóbor királyfira…

(Már ha életben marad bárki a Sárkánnyal [velem] folytatott küzdelem után.)