Semmit se mondhatsz el ingyen
Eddig attól tartottam, hogy a valósággal való szembesülés rögtön lenyomná a magamra tornázott kicsi önbizalmamat, várjunk, amíg megizmosodik. Most hirtelen úgy tűnik, hogy ha nem pumpálom tovább, leereszt, és megint ott vagyok, ahol azelőtt: ülök a valóságon kívül, cselekvésképtelenül.
Tudom, hogy ha ilyen állapotban lépném meg azt az aprócska lépést, szétesnék bele. Bizonyos szempontból szükség is lenne rá. De nem tehetem meg, most dolgoznom kell. Sokat. Behozni az elmúlt hónapokat is.
