Spóroltam, de reggel négyre elfogyott

Ha bizonyos körülmények nem támogatnák meg egy kicsit ellenirányú döntésemet, még egy jó ideig nem fűtöttem volna be. Mint ahogy nem is fűtöttem. Rohadék villanykályha. Amikor annak idején megkérdeztem a tulajt, hogy hogyan kell használni, körberöhögött, hogy be kell kapcsolni. (Mondjuk azt is mondta, hogy fizethetek átutalással, ehhez képest ugyan vigyem már el készpénzben, mert az egyszerűbb. Hah.) Bedugtam a háromfázisú dugót a háromfázisú dugnivalóba, tekertem rajta, és vártam, hogy majd jó lesz. Két óra telt el, ugyanolyan csonthideg, megvizsgáltam, nincs rajta másik gomb, sem kapcsoló, mondjuk legalább a villanyóra is csak egy számnyit perdült, még az kéne, hogy teljesítmény nélkül fogyasszon. Ugyan nem akartam ehhez a megoldáshoz folyamodni, de gondoltam, teszek egy próbát az olajradiátorral, megfeledkezvén arról, hogy a kábelét behúzták a beépített konyhapult és az ablakpárkány közé, tehát kábé a dilettantizmus láncos kutyájának nevezném. Na mindegy, jórészt úgyis csak aludni meg takarítani járok haza, zuhanyzoknipaplanpálinka, boldogasszony idején meg meggyújtom a szoba közepén azt a tizenhét rongyos kartondobozt, amit pár napja sikerült végre kiürítenem és felszeletelnem.

Kár, hogy éjszakára beriasztanak a munkahelyemen.