The rest of my life is so hard
Előrebocsátom, hogy részeg vagyok.
Akartam írni tegnap is, egészen pontosan ezt:
Az emberek többsége nem normális.
Jobban belegondolva ez egy paradoxon, mégis igaz.
A színházba járó emberek többsége sötét tahó.
Ez is paradoxonnak hangzik, de meglepő módon így van.
Nos, ma voltam színházban én is! (És nem csak a Sirályban ügyeltem, ami az előzőhöz hasonló bekezdéseket ihleti.)
Szerintem a dramaturg felvételi óta egyszer vagy kétszer voltam (plusz Melchiades-sorozatok, de az nem olyan), és most végre igazán, úgy, mint régen! ANNYIRA nem is volt jó, de az élmény megérte. Mint régen, amikor már csak úgy bele tudtam szeretni akárkibe, aki a színpadon áll. Na igen, ez hiányzott annyira: átélni olyasmiket, amiket csak átgondolni szoktam. (Az asztrológusom szerint is ez hiányzik.) (Nem, igazából nem birtoklom őt.)
Például fontos rágerjedni szerelmesnek lenni Sipos Imrébe anélkül, hogy ez veszélyeztetné bármelyikünk kapcsolatát. Az ilyesmi nagyon fontos. És Fillár Istvánba is, meg a másik kettőbe. Hát meg egyébként is. Gregor Bernadettet gerincre vágni minden nap – hát ezután Csomor Csilla mellei fantasztikusak lehetnek. Ezt csinálnám én másképp, mint Bede Fazekas Szabolcs. (Milyen szép, hogy a kapcsolataiban ő a férfi, a többi férfi között meg ő a kis béna. Milyen igazi.)
No de az előadásról is valamicskét. Azt hiszem, még sosem hallottam G. B. hangját. Ez furcsa. Ebből is látszik, milyen celeb ő. Visszagondolva tetszik, de a Háy-szöveg nem hangzott olyan jól belőle. (A szöveg Háyenként egészen jó, de sokszor túl sokáig ragozza a témát, aztán meg elvágja valami frappánssal.) Tóth Sándort újra szeretem (borostásan), csak hát más szinten játszott a dialógukban. Sipos Imre figurája kissé túlzott (mindemellett nagyon szexi – szemüvegje is volt neki), Filláré NAGYON jó. (Azért a feleségét játszó Tóth Éva helyére én szívesebben képzeltem Soltész Bözsét – micsoda dolog betegnek lenni, mikor Bátorcsajjal már hetek óta Hullámtörésre várunk!) A többi, néven nem nevezett nő jelentéktelen. Marika néni kivételével. (Kicsit olyan volt, mint egy Törőcsik-paródia.)
Nos, ez semmivel sem volt inkább előadáselemzés, mint az előző bekezdés.
Nézőtérelemzés: sikerült egy parókamintabolt komplett törzsközönsége mögé beülnünk. Mimögénk viszont egy "mindenre-rájövök-tíz-másodperccel-később-mint-ahogy-megtörténik-viszont-azt-gondolom-hogy-nekem-esik-le-először-és-közben-kis-hangokat-adok-ki" néni került, aki például Csernus Mariann remek monológja ALATT nem átallott "elmúlt nyolcvan! milyen aranyos!" mondatokat kilökni magából.
Ugyan mi még távolabb állunk a témától (házasságon innen), de azért ez lehetett volna sűrűbb. Voltak igazán szép pillanatok. (Amikor Rancsó Dezsőt egy pillanatig, a sötétben Háy Jánosnak hittem, az is ilyen volt.)
Na jó, erről elég is ennyit. Érjem be annyival, hogy épen haza tudtam tekerni a Coloradóból.
ABBA-musicalemet senki le se szarja?? Azt a masterpiece-t? He?!
—
Update.
1. Nem voltam részeg. Jó, el kellett gondolkodnom a vécé előtt, hogy a kétlábú piktogram vagyok-e én, de az még nem az. Csak magamhoz képest.
2. Én nem tudtam, hogy ez nem egy Háy-darab, hanem úgy barkácsolták össze! Pedig pont úgy tűnt, hogy nincs jól megbarkácsolva. De eddig inkább a prózáját olvastam, és nem nagyon értettem egyet azzal, hogy a Gézagyereket például eljátsszák. Szóval egyszer megnéztem felvételről a debreceni előadást, és ennyi volt a drámaszöveg-tapasztalatom tőle. Nem is néztem utána, mert Hullámtörésre mentünk! Tudom, rossz folkus!
3. Nem Törőcsik-paródia, hanem Törőcsik-hanghordozással játszott. Ami nyilván az övé is lehet. Csak engem emlékeztetett. Csernus.
4. Elnézést a "Háyenként" miatt. Mégis részeg voltam.
5. Újranéztem este az előadás fotóit. Csomor Csilla mint BK-karakter rém idegesítő. De közben meg egy veszett jó nő, és ez a képeken is átjön, pozitívan csalódtam benne színészileg. Persze volt honnan – kinek jut eszébe ráosztani Gizellát??
6. Lehet, hogy ki kéne iktatni a színházi élményvilágomból a szexvonalat, de hát akkor mi marad?? Az előbb is, nyelvtörin, ahogy abbahagytam a tanár fenekének bámulását, egyből elaludtam! És az adatrögzítést is hogy lehetne másképp túlélni, he?
7. Ne aggódj, anyám, nem fognak elütni, mert ha dülöngélek, nem szállok fel a bringára. És – belátható időn belül – nem szedem fel még egy (vagy több) tanáromat. Van azzal az eggyel is elég bajom. 🙂 És a Csomor Csillát sem szedem fel. Egyáltalán. A fentieket nem is én írtam.
