Varjak és csókák. Varjak és csókák.

Na, basszus.

Még jó, hogy nem billentem ágyba este tízkor (nem sok alvás volt éjjel a barokk vers beugró miatt, aztán meg dolgoztam, szóval nem tudtam pótolni), és később sem, hanem elkezdtem blogolni, és mikor huszadszor pillantottam a határidőnaplómba, hogy most végre kronologikusan, akkor azt a rémséget láttam, hogy holnap (azaz MA) reggel kilenckor én szófajtan-alaktanból vizsgázom. Úgyhogy most gyorsan abba is hagyom ezt a meddést.

Ronda napok jönnek. Alig látok.