web analytics
Legutóbbi hozzászólások
Archívum
Kategóriák

Walking ’round and look like an eight-year-old

Mivel a legutóbbi próbálkozásom óta eltelt évek alatt az idő vasfogának már számtalan lehetősége volt rárántania a feledés jótékony homályára, gondoltam, miért ne kíséreljem meg újra bikinivonalon belül is elkövetni az intim förtelemítés megbocsáthatatlan bűnét, mert annyira ráérek mert ebben az őrült hőségben az embernek nincs más választása mert szeretem, ha fáj hogy feldobjam a szexuális életemet mert hitelesebb akarok lenni, mint a mexikói mezítelen kutya („látszik, hogy borotválják”) csak.
Természetesen nem borotvával, mert attól három napig viszketek, a negyedikre visszanő, két hétig gyulladok, és közben nincs egy olyan nap sem, amikor ne lennék undorító, tehát összességében annyira nem éri meg az élmény. Tegyük hozzá, hogy egyébként sem jut eszembe semmi, amitől megérné az élmény, illetve bármilyen élmény (tegnap Vadmalaccal hosszan próbáltunk olyan élményt találni az életemben, amiért pénzt adtam ki, és élveztem, végül csak színházas dolgokat találtunk). Magáról a folyamatról csak annyit, hogy ha bármikor eszembe jutna afféle tizennyolcpluszos, bennyhillszerűen viccesnek szánt szkeccseket összeállítani a mindennapi élet gyötrelmeiről, mindenképpen szerepelne benne egy kád fölött terpesztő nő epilátorral a kezében.

Megállapítani a következőket sikerült:

1. Ha bármikor megkérdeznék egy hivatalos förtelemítőbrigádot, hogy bizonyos testtájakat mások amúgy hogyan szoktak, vagy ők hogyan a kuncsaftnak, arra kizárólag két lehetséges választ tudok elképzelni, az egyik a SEHOGY, ne legyek nevetséges, a másik meg hogy még soha életükben nem láttak senkit, aki ott förtelmes lett volna, természetesen ENGEM KIVÉVE.

2. A nyilvánvalóan érzékeny területekhez közeli területek egyrészt maguk is kurva érzékenyek, másrészt pedig ezek hivatottak megvédeni a szomszédos legérzékenyebb területeket, szóval nem elég, hogy itt kábé ötszörösére nő az egy négyzetcentiméterre eső szőrtüszők száma, de a biztonság (vajon mifajta, kérdem én) kétes illúzióját az emberi test tüszőnként legalább két, de inkább három szállal igyekszik megsokszorozni. A centrumban már nem bírtam tovább, csipesszel fejeztem be, hát nem akarjátok tudni.

3. Megpróbálni elérni, hogy ne fájjon, hát ugye mind tudjuk, ennek mennyi értelme van, na de azt vajon tudtátok-e, hogy ami működik a lábon, hogy jól kihúzod a bőrt, és minél feszesebb, annál jobb, na az itt annyira nem menő, mert az ajakbőr olyan, mint egy Ehlers-Danlos szindrómás, ám titokban mégis könnyen szakadó selyempapír. Erre természetesen már csak a sebek megjelenése után jöttem rá, mivel nem lokalizáltam megfelelően a különböző érzetű fájdalmakat.

4. Tudom, hogy végig egy zsírpárnáról beszélgettünk, de azért kicsit megvisel, hogy már ez sem lesz soha ugyanaz, mint boldogult gyermekkoromban. Oké, hízik az ember meg minden, de nem tetszik, hogy a puncimba látványosan bárhová tudnék egy másik puncit hajtogatni.

A végeredmény pedig valami undorító (gondoljunk csak a meztelencsigákra) és szánalmas (gondoljunk csak a mature pornóvideókra) jelenség lett, ráadásul fel is fogok fázni biztos. A három nap múlva magától értetődően kialakuló gennyes szőrtüszőgyulladásokról meg már nem is fogok beszámolni.

Konklúzió: teljesen meztelenül csak a szép nők szépek, mindenki más nevetséges. (Mondjuk eleve nem is gondoltam mást.)