Zászló volt ő

Mi más dolgom lehetne egy ilyen szép nyári éjszakán, mint pótolni a blogos lemaradásomat?
Régóta készülök közreadni nagymamám alábbi levelét, nem mintha rajtam kívül bárkit érdekelne, csak.
—

A Juhász Gyula Tanárképző Főigazgatója
Szeged

Sz. Mártonné
Sz. Ida
Németh László Hódmezővásárhelyi Tanítványának

Hódmezővásárhely
D. u. 18.

Ne haragudjon azért, hogy zavarom Önt.

El is mondanám rögtön, miért keresem fel levelemmel.

Évek óta készülök Németh László a katedrán című könyvem megírására. Január 1-től augusztus 31-ig alkotó szabadságot kaptam, s ez lehetőséget ad arra is, hogy ezt a nagy felkészülést kívánó kötetet megírjam.

Elmondom Önnek azt is, hogy Németh Lászlót nemzetünk nagy értékének, drága ajándékának tartom. Különösen erkölcsi ügyemnek érzem azt, hogy nagy írónk pedagógiai nézeteit népszerűsítsem, tudatosítsam, s azt a gazdag és vonzó pedagógus-egyéniséget, amit ő testesített meg, a példát és eszményt keresőknek felmutassam.

Ne vegye szerénytelenségnek, ha azt is elmondom: egész életemet a pedagógusjelöltek tanítása, nevelése mellett arra tettem rá, hogy nagy íróink tanári tevékenységét feldolgozzam. Évekkel ezelőtt megjelent Arany János a katedrán, Gárdonyi, a néptanító című könyvem, a Pedagógiai Szemle és a Köznevelés közölte Vajda Péter, Gárdonyi, Kaffka Margit, Juhász Gyula stb pedagógiai nézeteit rendszerező tanulmányaimat.

Mindezt azért kellett elmondanom Önnek, hogy nem készületlenül, egy hirtelen ötlet ihletéséből fogtam hozzá Németh László tanári munkásságának feldolgozásához, pedagógiai nézeteinek rendszerezéséhez.

Segítsen Ön nekem abban, hogy Németh László a katedrán című könyvem gazdag tartalmú legyen!

Szükségem lenne az Ön vallomására.

Tisztelettel kérem, szíveskedjék vallomásában a következőkről írni nekem:

1.) Németh László a tanítási órán (előadása; óráinak tartalma; tanítási módszere; feleltetési, ellenőrzési eljárása, értékelése; fegyelmezése, jutalmazása, büntetése; tanár-diák kapcsolat az órán; foglalkozott-e mindenkivel vagy csak a kiválókkal; a tanítási óra levegője, atmoszférája stb).

2.) Melyik tantárgy tanítása során kapott Ön Németh Lászlótól a legtöbbet és miért? Milyen érdeklődést keltett fel vagy erősített fel Németh László Önben? Mi az, amit nem értett vagy nem szeretett Németh Lászlóban, a tanárban?

3.) Németh László, a tanár kapcsolata a tanítási órán kívül a diákokkal, szülőkkel, tanárokkal. Hogyan szerzett tudomást Németh László arról, hogy Ön milyen ismeretekkel, érdeklődéssel vagy milyen emberi sorssal, problémákkal küzdve jár az ő óráira?

4.) Érezte-e és ma tudja-e, hogy Németh László tanári munkássága formálta az Ön szemléletét, alakította emberi magatartását? Németh László tanári hatása beleszólt-e abba, hogy hogyan éljen?

5.) Milyen pedagógus-egyéniséget ismert meg Németh Lászlóban?

6.) Volt-e valamilyen kapcsolata Önnek a vásárhelyi diákévek után Németh Lászlóval? (Ha igen, milyen tartalmú volt ez, miért fordult Németh Lászlóhoz s milyen választ, tanácsot kapott tőle?)

7.) Tudom, hogy Németh László dedikált könyveket adott tanítványainak, az emlékkönyvekbe írt. Milyen emlékeket, leveleket őriz Németh Lászlótól? Dolgozatai, jegyzetei stb megvannak-e még? (Egy hónapi időtartamra – legépeltetés és felhasználás céljából – szíveskedjék ezeket rendelkezésemre bocsátani. Ajánlottan juttatom vissza Önnek.)

8.) Szíveskedjék azt is közölni velem, hogy melyik osztályban volt Németh László tanítványa, hány éves most és milyen munkakörben dolgozik.

Sok kérdést tettem fel Önnek. Sőt még az is érdekelne, amire esetleg a kérdések nem utalnak.

Tudom, hogy sok dolga lehet, de azt is hiszem, hogy amikor diákélményeit papírra veti, megjelennek ismét a vásárhelyi évek, s felragyog Ön előtt egy nagy tanár alakja, aki talán még meg is érzi most, betegsége idején, hogy egy diákja – lélekben – gyógyító emlékezéssel kopogtat be hozzá…

Válaszát 1974. március 10-ig nagyon várom. Szívességét előre is hálásan köszönöm.

Szeged, 1974. február 18.

Tisztelettel üdvözli:

Hegedűs András
tanszékvezető főiskolai tanár
főigazgató
—

És mert nagymamám hozzám hasonló konzerváló volt, a boríték tartalmazza e levélre küldött válaszának indigóval gépelt másolatát is.
—

Hegedűs András
tanszékvezető főiskolai tanár
főigazgató úrnak

Szeged

Köszönettel vettem kézhez megtisztelő levelét, amelyben Németh László pedagógiai tevékenységével kapcsolatos tapasztalataimról kér tájékoztatást.

Meg kell mondanom, hogy 26 év távlatából ezek már eléggé hiányosak és félek, hogy nem nyújtanak olyan mélységű segítséget az Ön számára, mint amit elvárna egy régi Németh László-diáktól. Talán a diákkori élmények leírása részemről nehezebb is, mint annak elmondása, de sajnos 1973 évben Vásárhelyen szervezett csoportos beszélgetésen elfoglaltságom miatt nem tudtam résztvenni.

Előre bocsátom, hogy Laci bácsitól kapott tárgyi emlékeim nincsenek kezemben. A verses füzetem eljuttattam már Önhöz a múlt év júniusában a leányom által. Ő ugyanis az elmúlt iskolai év végén érettségizett a Kossuth Zsuzsanna Szakközépiskolában és Ön rajta keresztül kérte füzetemet, benne a nevem és a címem. Az említett dedikált könyvem is több éve kölcsönadtam egy akkor végző tanárjelőltnek, akinek a nevét és címét elmulasztottam felírni, aki azonban nem volt annyira megbízható, hogy azt visszahozta volna.

Elnézését kérem, ha az alábbiakban leírtak nem szolgálnának segítségül könyve tartalmának gazdagításához, hisz valószínű én is csak olyan dolgokat tudok elmondani, amit előttem mások is elmondtak már. Továbbá én a pedagógia területén teljesen szakképzetlen vagyok, így tájékoztatásom se lehet e-vonalon teljes értékű.

A felvetett kérdésekkel összefüggésben emlékeim alapján a következőket tudom elmondani:

Németh László óráin a tanrendben olyan ütemezésben voltak összeállítva, hogy egy tantárgyból több óra következett egymás után, vagy egy napra egymást követően több tantárgyból volt ugyanabban az osztályban órája. Pl. két magyar óra után történelem, gazdaságtan. Így néha négy egymást követő óránk is Laci bácsival volt. Ő nem ragaszkodott az órarendszerinti tantárgy leadásához, mindig olyan órát tartott egyfolytában, amely anyaggal leginkább le voltunk maradva. A történelmi tantárgy anyagát is zömmel irodalmi szemelvények bemutatásán keresztül adta le. Mindig nagyon sok könyvvel járt az órára. Azokból rengeteget olvasott fel. A költeményeket mindig részekre bontva magyarázta s hosszan beszélt arról, hogy mit akar a költő kifejezni.

Feleltetési módszerében nem a számonkérés, hanem az anyag megértésének ellenőrzése volt kihangsúlyozva. Ezt inkább beszélgetéseket keresztül alkalmazta. Ezekre a beszélgetésekre jegyet ritkán adott, sokszor még az írásbeli dolgozatokat is szöveggel minősítette és nem osztályozta. Amikor osztályozott, nem volt túl szigorú. Ha az anyag megértését észlelte a tanuló részéről, elégedett volt. Ha az anyagrész megértésre nem talált, nem sajnálta a fáradságot újabb és újabb magyarázatra. Ilyenkor rossz jegyeket nem adott, csak kissé kedvetlenül újból magyarázatba kezdett. (konkrét esetet írt le a rólam szóló versében is)**

Óráinak tartalma magasszintű volt, de könnyen érthetően magyarázott. Magyarázatait az egyszerűség jellemezte, az érthetőség mellett. Tartózkodott a felesleges szóvirágos szövegektől s ilyet igényelt tanítványaitól is. Magyar dolgozatokban az egyszerű, tőmondatos fogalmazást többre értékelte, mint a különböző jelzésekkel teltűzdelt, hosszú összetett mondatokból álló dolgozatokat. Pl. én mindig nagyon jó jegyeket kaptam, egyszerűen megírt dolgozataimra, pedig előtte lévő magyar tanáromtól Vörös Mihálytól* rendszerint csak 2/3, 3-as jegyeim voltak. Érettségi dolgozatomat, mint jó példát felolvasta érettségi szünetben az osztály előtt.

Fegyelmezéssel nem sok problémája volt, mert az anyag annyira lekötötte a tanulókat, hogy mindenki nagyon figyelt. Jutalmazása rövid dicséretből állt, vagy néha az előírt anyagtól független beszélgetéseket folytatott tanulóival – az általunk felvetett témából – szintén jutalomképpen. Büntetés alkalmazására indok nem merült fel.

Óráin a tanár-diák kapcsolatot a rendkívül mély közvetlenség jellemezte. Mindenki Laci bácsinak szólította. Kiválasztott tanítványa nem volt, mindenkivel egyaránt, mint tanár-diák bensőséges kapcsolatban állott. Ez a közvetlen kapcsolat jellemezte a tanítási órán kívüli magatartását is. Többször érdeklődött a tanuló családi viszonyai iránt is. Főleg 8. osztályban a pályaválasztással összefüggésben került elő ez a téma. Rendkívüli memóriája volt. Pl. velem kapcsolatban a 10 éves érettségi találkozón a következő eset történt:

1957-ben volt érettségink 10 éves évfordulója, s ekkor Laci bácsi meghívásunkra megtisztelte sorainkat. Az  udvaron sétáltunk az iskolában, amikor mellém érve, a következő kérdést tette fel:
” Ida hogyan sikerült megvalósítania azt az elgondolását, amit az elmúlt időben mondott nekem? ” Én csodálkoztam, mert nem emlékeztem a vele való beszélgetésre, mire Ő emlékeztetett a következőre. Nyolcadikos koromban a pályaválasztásom iránt érdeklődött, amikor én azt mondtam: ” nem tanulok tovább, mert szeretném visszasegíteni szüleimnek a reám költött kiadásokat és azonnali pénzkereső pályára megyek „.

Ez az érdeklődés rendkívülien hatott rám azért is, mert én, aki lényegileg alanya voltam e-témának nem emlékeztem arra, de az a Németh László, akinek rajtam kívül több száz tanítványa volt, 10 év távlatából visszaemlékezett egy tanítványával folytatott beszélgetésre. Úgy gondolom ez az eset Laci bácsi mélyen emberi magatartására is utal.

Véleményem szerint Németh László tantárgyai, melyeket részünkre tanított egymástól – éppen módszere miatt – abból a szempontból külön választani nem lehet, hogy melyik adott többet egy tanítványának. Úgy gondolom, mind a történelem, mind a magyar tantárgy után egyaránt érdeklődtünk, vártuk Laci bácsi óráit.

Diák korom után Németh Lászlóval kapcsolatom nem volt. Elébe 1945-től 1947. évig jártam a Gimnázium VI-VII-VIII. osztályába.

Emlékeimből feltett kérdésekkel is összefüggésben, 26 év után ennyi maradt meg. Lehet, hogy egy közös beszélgetésen talán több is felelevenedne előttem. Kérem, szíveskedjék ezt tőlem elfogadni.

Hódmezővásárhely, 1974. március 4.

Tisztelettel:

Sz. Mártonné
(Sz. Ida)
Hódmezővásárhely, D. u. 18.

—
*Eddig még nem találtam semmi bizonyítékot vagy magyarázatot a Szabó Magda-dologra.
**Erről már írtam 2001-ben (akkor még nem bloggal, hanem körlevelekkel kínoztam szerencsétlen barátaimat, ami azért rosszabb, mert névre szól…), álljon most itt:

Már kb. 1 óra van. De még gyorsan le akarok írni valamit, amit elfelejtettem. Nagyapám megtalálta azt a két verset, amit nagymamámnak írt Németh László. Ezeket is leírom, az egyiket, mert nem értem, és így talán van rá esélyem, a másikat, mert tetszik, és büszke vagyok rá.


(Sz. Idának)
A szépítő éneke

Akire én rálehellek,
Álmot hord eztán, nem testet,
Ha hozzád nyúl, álom érint,
Álomként kerülgeti a férfit.
Mert a férfi született vak,
Való helyett álmokon kap.
Az a lány a legszebb neki,
Akiről a legszebbet hiheti.

Hátul

Elől gebeszkedett az ötlet és mohóság,
De hátul ült Ida – a megbízhatóság.
Ha már ő is csak állt és nem szólt, csak tekintett:
A tanár elfordult s egy keserűt legyintett.

(Ez utóbbinak története is van, mégpedig az, hogy egyszer N.L. valami matekpéldát magyarázott, amit senki nem értett, és már tök ideges volt, és már csak nagymamámban bízott, de aztán látta rajta, hogy ő sem érti, és rájött, hogy végig hülyeséget magyarázott. [Ez nekem valahonnan ismerős…])