Engem még sosem hagytak ott.
Mindig én hagytam ott másokat.

És a Fogalmazó most elköltözött.

Furcsa érzés. Mint ballagás után.

Az utóbbi két hónapban már alig láttuk, de elég volt a tudat, hogy ott a cucca a cselédszobában.
Most a Hangtalan lakik ott, egy órája sincs, hogy kihordta tőlem a holmiját.
Hirtelen ketten is itt hagytak.

Kell vennem még néhány állatot.

Most tudtam meg, hogy egyidős vagyok az ezerforintossal.

Na mondjuk be is vonták.

Na persze ha nem látszik…

Valamiért az az érzésem, hogy ez csak így, részegen vicces, továbbá nem biztos, hogy nem kéne a családfaírással megvárni a kijózanulást.

Nem nagyon bírom már idegekkel ezt a képszerkesztést, nyaki és egyéb fájdalmaim jöttek elő az utóbbi három napban, amíg ezen szüttyögtem, szóval most abbahagyom egy időre, bár egyáltalán nem vagyok elégedett. (Vadmalac figyelmeztetett, hogy csapatostul fognak rám támadni az utcán a rajongók, és azt kérdezgetik, hol vettem a sapkámat, ezért most leírom, hogy a kínai boltban, Győrben, tőlünk egy saroknyira.)

(Vajon hogy van az oroszul, hogy bajvágás-horotválás? Biztos valami még viccesebb.)

Hülye, hülye kesztyűbábok, kívül olyan mindegyik, mint a csincsilla szőre, belül meg durva, érdes, mint a bocinyelv, feltöri a bőrt a kacsómon.
(Boldogok a bábkészítők?)