web analytics
Legutóbbi hozzászólások
Archívum
Kategóriák

Monthly Archives: május 2012

Egymás husába beletépünk

Még mindig lomtalanítok. Találtam egy rövid kérdőívet, amit a Dzsigolóék Kerek a káposzta című (igen jó) előadására kellett kitölteni a nézőknek. Semmi érdekes, de egy kicsit azért mulattam a 2007-es válaszaimon, olyan szépen előrevetítettek néhány dolgot.

Milyen tulajdonságok szükségesek, hogy szerelmes légy valakibe? (Sorolj fel 2-3 tulajdonságot!)
szemüveg

Hol szoktak az emberek ismerkedni?
munkahelyen

Min szoktak veszekedni a párok?
a mosogatáson

Mondj egy okot, ami szakításhoz vezethet!
az együttélés

(A mosogatós válaszomat nem szeretem, rémesen árulkodik arról, hogy nincs veszekedéses tapasztalatom. Plusz arról is, hogy másokat néha mennyire lekezelően egyszerűnek látok [láttam], miközben magamat rém bonyolultnak. Pedig az az igazság, hogy senki sem a mosogatáson vitatkozik, amikor esetleg a mosogatás miatt vitatkozik. Az ilyesmi nyilvánvalóan nem lehet vita tárgya.)

(Vagy megint magamból indulok ki.)

Ki szeretni készül, aludja inkább át az éjszakát

Akkor most elmondom a tavaszi szabályokat:

1. Ne smárolj az arcomtól húsz centire.
2. Ha hívlak valahová, de nem érsz rá, illetve ott hagysz egy beszélgetés közepén, nem akarom tudni, hogy dugni mész, mondd inkább, hogy dolgod van.

Köszi.

(Bár egyes számban fogalmaztam, az érintettek köre mégis többes, sőt, igen népes. Love is in the air.)

Give me absolute control

Az időbeosztásom kérdése, aminek ebben a bejegyzésben is szenteltem pár mondatot, némiképp előtérbe tolakodott az utóbbi napokban. Az agyam tegnapelőtt forradalommal, tegnap és ma munkabeszüntetéssel próbálkozik, miközben képtelen vagyok elintézni bármit is, mert mások nem érnek rá, nem veszik fel, a buszom félórát késik baleset miatt, a bolt bezár, mire odaérek, az ügyintéző nem tud mit tenni, két helyen kellene dolgoznom egyszerre, miközben egyen sem tudok érdemben, a lakás szanaszét, én úgyszintén, szóval nem tudom nem komolyan venni a mai horoszkópomat, és ennek kapcsán üzenem mindenkinek, csak hogy ne legyek véletlenül sem silent sufferer: KAPJÁTOK BE, mert igenis túl sok a sacrifice. Belőlem.

„You may be overly self-critical today as you think about what you would rather be doing with your time. However, it’s helpful to consider your part in creating your agenda. Unfortunately, unwanted responsibilities come to the forefront; even if no one else realizes what you are currently sacrificing, you know all too well. Silent suffering isn’t your style, so you won’t be able to stay quiet for long. Get busy and apply your efforts in a tangible manner before you lose the chance.”

Május éjszakán csodára várok

Tegnap még hozzá akartam írni, csak közbeszólt az egész bal oldalamat görcsbe szorító fejfájás, hogy adóhátralék. Hogy még ez is a májusi program ugye.

Erre ma megkapom a céges könyvelőtől, hogy 11 ezer a befizetendő. A FIZETÉSEM után. Nem a fordításaim után, ami kb. 50 lesz megint, ha a tavalyiból indulok ki (bár visszagondolva hihetetlennek tűnik, hogy ezekkel a fordításokkal ÖSSZESEN többet kerestem volna ötvenezernél), hanem csak úgy valamiért a fizetésem után, hiába fizeti a cég havonta a járulékokat.

Szóval plusz mondjuk hatvanezer. Illetve mínusz.
És ha mindez még nem lenne elég, hozzájön a negyvenezres T-s tartozás, amiről itt írtam, mert bár megreklamáltuk, idézem az ügyintéző szövegét: „Az üf 2010.03.18án leszerette volna mondani a szolgáltatásait, de csak a tv-t és a net-et szüntettük meg, a telefon az 08.09-én szünt meg számlatartozás miatt. Tájékoztattam, hogy a 62 és 63-as számla még jogos, mert az a februári és márciúsi hónapról szól, viszont eszerint a többi nem”, több mint egy hónap után azt a választ kaptuk (állítólag, mindjárt mondom, hogy miért csak állítólag), hogy a T ebben az ügyben nem jogosult eljárni, mivel az ügy már behajtó cégnél van, innentől erre ők jogosultak. Hát érdekes, amikor engem megkeresett a behajtó cég, és jeleztem, hogy nem tartom jogosnak az igényt, és utánajárok, akkor nem azt mondták, hogy hagyjam, mert csak ők vizsgálhatják ki, hanem azt, hogy küldjek erről egy faxot, és hívjam fel őket, ha megjött a reklamációm eredménye. Egyébként a reklamáció eredménye NEM JÖTT MEG, mert amikor a bejelentésnél sivalkodtam, hogy nehogy a néggyel ezelőtti címre küldjék ki a levelet, változtassuk meg az értesítési címet, akkor mondta a csaj, hogy kérhetek e-mail értesítést is, és akkor mindegy. Az ügyintéző, akit ma felhívtam, azt mondta, hogy 26-án kiküldték (még jó, hogy legalább ezt megtudtam, mert először valami jelszót is követelt volna rajtam, amit nem adtak a reklamációhoz), mondtam, hogy én nem kaptam, mondta, hogy levélben küldték, mondtam, hogy itt van előttem leírva, hogy értesítés módja e-mail, mondta, hogy ezt CSAK postán küldhetik ki, mondtam, hogy de az egy néggyel korábbi cím, meg azt, hogy nem lehetne-e e-mailben IS, mondta, hogy nem, mondtam, hogy nem lehetne-e akkor MOST megváltoztatni a címet, és kiküldeni újra arra, mondta, hogy nem, mert a reklamáció LE VAN ZÁRVA. Semmilyen másolatot nem kaphatok. Slussz.

Röviden összefoglalnám:
1. Elbaszták a csomagunk megszüntetését, tovább pörgették a telefont, a számlákat küldték a régi címre, semmi egyéb úton nem küldtek értesítést semmiről (kb. megbaszhatom a platinakártyás mobil-előfizetésemet), majd az általuk generált tartozás okán és segítségével sikerült a vonalat maguktól is megszüntetni.
2. Mily meglepő, nem reagáltunk semmire, eladták a tartozást behajtó cégnek.
3. Behajtó cég állítólag küldött felszólításokat ugyanarra a lakcímre. Mily meglepő, nem reagáltunk semmire. Behajtó cég lenyomozta a telefonszámom az ország másik végén élő rokonaimon keresztül (kurva bonyolult lett volna megkérdezni a T-t, hogy az adott előfizetésnél az értesítési cím mellett milyen értesítési telefonszám volt megadva, igen), felhívtak, hogy van ez a tartozás, és hogy lejár, már nem tudják meghosszabbítani a befizetési határidőt, legfeljebb hó végéig (esélyes, hogy az ember hó végéig kap még egy fizetést, igen). Abban a kérdésben, hogy mi alapján keletkezett ez a tartozás, NEM TUDNAK felvilágosítást adni. Ők sem tudják ugyanis, ők csak az összeget látják.
4. Látom, hogy ezt bizony nem fogom tudni befizetni, hát reklamálok. (Igen, ha lett volna negyvenezer forintom, befizetem, mert ilyen lúzer vagyok.) Behajtó cég elfogadja, kivár, T befogadja, kér, hogy várjak.
5. T nem tájékoztat a megbeszéltek alapján, és, bár az összes ügyintéző látja, hogy valahol hibáztak, hoz egy döntést, miszerint részükről az ügy le van zárva, tehát nem jogosultak eljárni a kérdésben, akinek ügye van, az a behajtó cég. Akinek, mint fentebb írtam a.) ők adták ki az ügyet, b.) gőze sincs az egészről, és nem is érdekli. Erről a döntésükről pedig egyébként nem is kapok papírt, mert ŐK elbaszták.

Most azért egy kicsit meg akarok halni.

Somehow I always end up alone

Attól függően, hogy éppen milyen ügyről van szó, hol ezt mantrázom, hol meg azt:

1. EGYEDÜL VAGY. Nem segít senki, egyedül kell megoldanod. És meg is fogod oldani. Felnőtt vagy.

2. NEM VAGY EGYEDÜL. Mások is vannak a világon. Nem zárhatod ki magad a társadalomból. Kérhetsz segítséget.

Leggyakrabban persze ezt: NYUGODJ MEG.

De valamiért úgy tűnik, sosem a jó mantrát választom.

És közben élvezem, hogy milyen stabil a helyzetem

Sírtam volna, hogy jön a nyár, és nem lesz munkám, de azért örültem is kicsit, hogy végre nyugi.
És akkor:

„Szia!
Postázom a számlát 3 oldalról.
Üdv.”

„Szia!
Rendben, üdv.
Küldök ma is egyet :-)”

Mindamellett várom a javaslatokat a fizetésem értelmesebb beosztására, mert most, hogy kezdek egyenesbe állni, sikerült újra kétségbe esnem, ugyanis az, hogy nincsenek adósságaim, nem jelenti azt, hogy van viszont nadrágom.

A havi fix bevételem 105.455 plusz 18.000 melegétel-utalvány, muszáj lesz ebből gazdálkodni, mert május végétől nincs kasszázás, a fordításra meg nem lehet alapozni.

A havi fix rezsim:
50.000 – lakbér és a lakás rezsije
max. 7.000 – mobiltelefon
4.700 – internet
max. 6.800 – diákhitel, de ez így csak nagyon rövid távon maradhat, mert nincs benne semmi előtörlesztés
8.000 BKV-bérlet
10.000 – ezt most nem részletezném
1.500 – vodkus csehtamás-koncert fogyasztása

Eddigi tapasztalataim alapján ahhoz, hogy 20-ától ne vízzel főzött zabkását egyek, kell még kb. egy tízes kajára, és ebbe számoljuk bele nagylelkűen a Volán jegyeket is, ha a kollégám épp nem tud kivinni (vagy visszahozni) Budakeszire/ről, sofőrfüggően 155 vagy 100 per darab.

Van még kb. 120 ezernyi törlesztendőm, de ezeket majd szép lassan lecsípem innen-onnan.

Iskolai költségtérítés nem játszik szerencsére, mert befizetetlen eljárási díj okán érvénytelen lett a jelentkezésem.

Rövid távú tervek (júniusig):

– Víta lánybúcsúja (PIA)
– Víta esküvője (vonatjegy, nászajándék)
– POSzT (vonatjegy, színházjegyek)
– ruhavásárlás (szép lenne mondjuk két nadrág, egy cipő és egy papucs, esetleg két trikó, de ez már lehet, hogy túlzás)
– alapítványi vagyon a bankszámlára (olyan kevés, amit nem szégyellek)

Ki kell számolnom, mennyit tudok törleszteni a diákhitelbe, hogy mert negyvennyolc évesen már kicsit ciki lesz első lakáshitelt felvenni. Szeretném továbbá folytatni a cseh nyelvtanfolyamot (legalább, de inkább a kiadványszerkesztőt IS), szeretnék edzésre járni valahová, és muszáj vennem egy biciklit (mert ami volt, azt ellopták). A többit nem is mondom. Körülbelül az utolsó előtti pillanatnál tartok, amikor még visszafordítható az agyam és a testem leépülése, egyszerűen nem hiszem el, hogy ez én vagyok, nem végzek semmiféle szellemi vagy fizikai munkát, és azt érzem, hogy kezdek beállni erre, hogy hamarosan ez az egész túl megerőltető lesz nekem, és onnantól annyi, elvesztem, egy kövér gép, más semmi.

Valamint IDŐT szeretnék még a fentiek mellé. Heti három szép estét, hogy beleférjek. Például az új nadrágjaimba.

Valakinek valami ötlete?
(Külföldre nem megyek.)

Ha már áru lettem

Ennyit költeni lezáratlan indexekre… még szerencse, hogy jön a világvége.
(Vagy ez már az.)

Hitelkalkulátor – Ügyfeleknek 

A beállított paraméterek alapján a kalkulátor megbecsülte a személyre szabott várható eredményeket. A legfontosabb paramétereket gyorsan változtathatja és újraszámoltathatja az eredményeket, így lehetősége van két beállítás eredményeinek összehasonlítására. A gazdaság Diákhitel szempontjából fontos paramétereinek várható alakulásának átállításával többféle becslést kaphat a hitel visszafizetésére. 

Eredmények:
Összes tartozás előző hónap végén 2 361 960 Ft
Hátralévő összes visszafizetés 4 268 663 Ft
Törlesztés kezdete 2012. január
Törleszti-e hitelét nyugdíjazása előtt? Igen
Teljes visszafizetés (vagy a nyugdíjazáskori elengedés) időpontja 2031. január
Életkora a visszafizetéskor 48
Hátralévő átlagos havi kötelező törlesztés 18 805 Ft
Hátralévő átlagos havi visszafizetés 18 805 Ft

Letépték, de nem kellett senkinek

Korábban hivatkozott instant bejegyzés, önmarcangolós (bár ne lennék ennyire benne).

A Lelki eredetű betegségek lexikonából túl sok A betűs tünetegyüttest diagnosztizáltam magamon, ami annak kétségbevonhatatlan jele, hogy nagy hiányok vannak az életemben. A fosztóképző áldozata vagyok, mondhatni.

Meg egyebeké is. A pitypang, úgy tűnik, megint aláfeküdt egy tehénnek, no, legalább nem Bimbó, de a pitypang azért csak pitypang maradt, és egyre rutinosabban megy le hídba. (Viszont van egyfajta bimbósító [binbósító] képessége. Hát szörnyeteggé teszek mindenkit?? Ennyire telik?)

(Igen. Nem tartom magam sokra, de – talán pont ezért – nincs is okom rá.)
(El ne felejtsem, amikor legközelebb házhoz megyek a pofonért: aki így viselkedik magával, az nem áldozat, hanem bűnös.)

(Nem csak az ingázásminden büntetés meg jutalom azért, mert
hagyjuk megtörténni
engedjük, hogy legyen
hozzájárulunk
előidézzük
vállaljuk
elnézzük.)

Hogy erről többet és többekkel kellene beszélnem, azt Szomszéd reakciója is alátámasztja (akinek azért szintén rendesen osztja az élet a tanulnivalót önbecsülés terén):

én: Ennek semmi köze hozzá.
Szomszéd: Dehogynem!!
én: Nem. Ez csak azért van, mert nem bízom benne. Ez nem rajta múlik. Az én hibám.
Szomszéd: BASZD MEG! … Most több ponton elkezdett fájni valamim!
én: Pszichoszomatikus hatással vagyok rád…!! 😀

(Még szerencse, hogy ezt már nem örökítjük meg, mondta később, arra célozva, hogy többedik órája lomtalanított és bogarászott gyermekkori írásos emlékeink igencsak elszörnyesztőek utólag. Dehogynem! – tört ki belőlem a komplexuspesszimista, majd rájöttem, hogy másról beszélünk – Ja, azt hittem, úgy érted, hogy nem örökítjük át.)

Bár fenntartottam volna a szupportív kapcsolataimat a Mester alatt, vagy panaszkodtam volna egy kicsit, támogatással sokkal inkább meg tudtam volna tartani az önbecsülésemet és a valóságképemet.

Ehelyett, amikor végre a közös nyaraláson összeszedtem a bátorságom (mert mi voltunk többen), és elmondtam a véleményem, és nagyon szépen, zsigerből benne tudtam hagyni az indulatot is, akkor csak azt kaptam vissza (a kívülállóktól), hogy értelmetlenül és ok nélkül felhúztam magam, irracionális voltam, mert egyszerűen nem látták, hogy ott abban a vitában, ahogy a fasírtgolyóinkról leereszkedő magabiztossággal kijelentette, hogy nem fasírtok, ugyanígy egyetlen szavával, hangsúlyával kérdőjelezte meg mindig az én személyemet és létjogosultságomat is.
(Amikor Pici Húgommal megosztani kívántam ezt a gondolatmenetet, azzal szakított félbe két mondat után, hogy mintha HALLGATTÁL volna BÁRKIRE is!!, na a hasonlóan gondolkodóknak akkor most kifejtem, hogy nem arról van szó, hogy véleményt kellett volna hallanom [mondjuk akartam, nekem borzasztóan fontos a külső szem, de ez másik kérdés], hanem hogy egyszerűen meg kellett volna keresnem azt a bizalmi közeget, amiben nem félek panaszkodni, amiben nem ÉN vagyok hülyének nézve a választásomért, ha problémák vannak a másikkal, amiben nem érzem úgy, hogy nekem kell megvédenem a környezetemmel szemben azt, aki engem támad, amiben tudom, hogy tiszteletben tartják a választásomat, akármit választok. Hogy mondhat ilyet, bazmeg kellett volna hogy lehet valaki ilyen ember helyett. Óriási különbség. Nem azért, hogy másképp döntsek vagy döntsek valahogy, hanem mert ha a folytonos gondolkodás meg disszonanciaelnyomás helyett panaszkodom, és ebben együttérző [nem értek egyet ennek a szónak a különírásával] [főleg mert a különírást itt szintén egybeírjuk] módon megerősítenek, az igazolja a helyes értékítéletemet, növeli az önbecsülésemet és magabiztosabbá is tesz, továbbá bátorít abban, hogy az érzéseimről beszélni nem szégyellnivaló, hanem produktív dolog, és nem fogom azt képzelni sem, hogy ami engem rosszul érintett, elszomorított vagy megbántott, az nem történt meg, vagy csak túlreagáltam.) (Persze attól nem tudok teljesen elszakadni, hogy azt higgyem, csak beképzelek dolgokat. És bizonyos esetekben még mindig nem tudok rájönni, hogy mi nem stimmel: amit mondok, amit gondolok vagy amit érzek. A velem, és nem ellenem bazmegezés viszont akkor is jólesik, na.)
És sajnos minden egyes pici kudarccal még mélyebbre csúszok.

„Nem meglepő, hogy nem voltam képes szeretni önmagamat, mivel már nem voltam önmagam.” (Jacques Martel)

Jó, jó, de akarok én önmagam lenni?
Különben is, az elfojtott egocentrizmussal mit lehet kezdeni?

Tudniillik bevállalni eszem ágában sincs.

Tudom, szánalmas, hogy még mindig itt tartok, de nem értem és nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy a világ és a sors látszólag arra kényszerít, hogy a legrosszabb tulajdonságaimat, a belső romlottságomat hozzam felszínre és éljem meg és nyomjak vele agyon másokat. Én JÓ vagyok, és tekintettel másokra.
Hogy lehetne elfogadni egy jellemhibát?? Pont az lenne a lényeg, hogy javítsuk ki. Az ember igenis képes a fejlődésre.
Nem bírom ezt a paradoxont.
(Vagy az a fejlődés, hogy elfogadni? Árrrghh.)
Na tessék, ez milyen szép lezárás már megint.