Most meg fontossági listát találtam – már nem emlékszem, honnan vettük, mi volt a szempont, mihez kezdtünk az eredménnyel (gyanítom, hogy Ildikólakótárstól származik a feladat), de kíváncsiságból sorba raktam még egyszer az elemeket, pillanatnyi értékrendem szerint.

A korábbi (2002 és 2004 között íródott) lista (már ha a papíron az én eredményeim voltak, és nem valami tollbamondás vagy efféle):

1. változatos élet
2. békés világ
3. családi biztonság
4. szabadság
5. szerelem
6. érdekes élet
7. igaz barátság
8. kreativitás
9. udvariasság
10. vezetésre és döntésre való jog
11. vallásos hit
12. belső harmónia
13. egység a természettel
14. a szépség világa
15. hatalom
16. gazdagság
17. a tradíciók tisztelete
18. nemzet szerepe
19. társadalmi rend

Legfrissebb rangsor:

1. belső harmónia
2. egység a természettel
3. a tradíciók tisztelete
4. családi biztonság
5. kreativitás
6. szabadság
7. igaz barátság
8. vezetésre és döntésre való jog
9. változatos élet
10. érdekes élet
11. gazdagság
12. hatalom
13. szerelem
14. békés világ
15. társadalmi rend
16. a szépség világa
17. udvariasság
18. vallásos hit
19. a nemzet szerepe

Ez az egész voltaképpen egyáltalán nem meglepő, sem nem érdekes. Nekem valamelyest fontos.
De ha lehet itt körkérdést intézni (és három embernél már lehet! az már sík!), kíváncsi lennék mások listájára.

Lomtalanítván megtaláltam egykori pro/kontra listámat arról, hogy maradjak-e az állatorvosin.

MELLETTE

– időtlen idők óta ez volt a célom
– ez a szakmák csúcsa
– itt ismerhetem meg legjobban az állatokat
– a környezetem ezt várja tőlem
– én is ezt várom magamtól
– diploma, elismertség
– ha más meg tudja csinálni, én is
– biztos háttér
– barátok, homogén környezet
– diákigazolvány
– ha nem vagyok rákényszerítve, nem tanulok semmit
– még soha semmit nem fejeztem be, ezt muszáj
– borzasztó érdekes
– hova mennék innen?
– kell egy ajtó hátrafelé
– nem lehet örökké ingázni
– ez egy jövőkép
– nehogy már a többieknek legyen igazuk
– az semmire nem megoldás, hogy elmenekülök előle
– bébiszitternek lenni nem pálya
– ez most nem az a lelkiállapot, amikor nyugodtan át lehet gondolni bármit is, de ha abbahagyom, azzal már választottam
– azt sem tudom, mit hagyok elveszni
– lehet, hogy mindent megunok, és ott állok egyedül hülyén
– valahogy le kell küzdenem a léhaságot
– teljesen irreális elképzeléseim vannak az életről, ha most elkezdeném élni, lehet, hogy alapjaiban cseszném el
– lusta, akaratgyenge, szemét élősködő vagyok, míg mások küzdenek

ELLENE

– úgysem ezzel szeretnék foglalkozni
– ha még sokáig csinálom, végleg megutálom
– nem biztos, hogy mély és átfogó tudást akarok szerezni
– talán nem is csinálnám jól
– már elmúlt a rajongás
– sok embert megismertem, akik ezt fogják csinálni -> én miért?
– minden jel arra utal, hogy nem ez az én utam
– tiszta fejjel kell végiggondolni, nem nyakig benne
– ha most folytatom, lehet, hogy két év múlva hagyom abba
– ez már a felvételi előtt el volt cseszve
– teljes embert kíván az egyetem, úgysem kötelezhetem el magam
– mindenki szakbarbár
– ha nem dolgozom a szakmában, de papírom van róla, az csak az én lelki békémnek tesz jót <- annyit nem ér az az öt év, és így nem fogok egyik rétegbe sem beletartozni
– a lerombolt bálványt hiába próbálom összeragasztani
– ha átgondolom a dolgot, később még folytathatom
– nem számít, hogy mások mit gondolnak
– valamit választani kell, és a többi dolgot nem szabad elvesztenem
– úgyis meghalok

A listaírásnak semmi értelme.

Kisállatok esti meséje címmel rögzítettem az imént egy könyvet. Igazán vékony könyv.
Mondjuk én is csak annyit mondok esténként a nyúlnak, hogy kuss.