És akkor azt mondta hajnalban a Víta, hogy mentem felé, és arra gondolt, hogy nem érti, hogy lehet, hogy ne akarna engem bárki, és akkor rájöttem, hogy rosszul fogalmaztam meg pl. itt is, és egy hasonlóan csúnya hibát egyszer éles helyzetben is elkövettem, hogy kimaradt a KIZÁRÓLAGOSSÁG, mert persze hogy akart engem a bárki, egy kicsit, egy részt, egy valamit, ami mellé még mástól is lehet akarni mást, vagy azt a mást egyben, engem nem szoktak elutasítani (direktbe nem), engem el szoktak fogadni, persze mindig a jelenben, a múltamat és a jövőmet sosem, az mindig kívül maradt, azt akarták, ami voltam nekik, nem azt, ami magamnak vagyok, ők viszont (a bárkik) gondosan ügyeltek arra, hogy ne adják ide, amit nem akarnak, és sose ígérjenek semmit – eltanultam tőlük, sajnos. Nekik megbocsátható, de én még vissza fogom kapni karmikusan, ebben biztos vagyok. Újra.
Szóval hogy akartak azok, de én azt akartam, hogy csak engem akarjanak, engem viszont teljesen. Miért nincs erre egy másik szó??
Hogy úgy volt, hogy amikor én az egész magamat adtam, azt elfogadták, de ezzel semmilyen űrt nem töltöttem be sehol. Kevésség. Ugyanakkor sokság is, hiszen minek egy ilyen. Az biztos, hogy nem adnám a DNS-em csak úgy egy kevéssoknak. Hát hiszen az a legtöbb, amit adhatok. (Lesz erről egy fotó a 2013-as slideshow-ban, úgy döntöttem.)
Ennek nincs köze ahhoz, hogy hogy megyek valaki felé vagy mi. Ha ez elég lenne, akkor Víta is engem választott volna Gyaur helyett. 😀
Én nemtom, de…

…amikor elalvás előtt ezen pörögtem, esküszöm, a gondolatmenetnek még volt értelme.

A vendégkönyvről.

A tegnapi Adél-velkám-szociopartin beszólt az Istenkirály, hogy terrorizálom vele az embereket, persze, hogy mindenki csupa jót meg kedveset ír bele, mert félnek tőlem.
Ami természetesen egyáltalán nem igaz. Az én kis barátaim igazán egyedi stílusban, abszolút őszintén egyáltalán nem sablonosan, sokszor zavarba ejtően kitárulkozó módon emlékeznek meg az aktuális eseményről, az életről úgy általában, benyomásaikról, valamint arról, hogy milyen volt itt.
Mutatom.

„Milyen volt itt.”

Beláthatjuk, hogy önzés lenne megtartani magamnak az ilyen frappáns, felbecsülhetetlen irodalmi értéket képviselő bejegyzéseket. Álljon itt egy kis válogatás a teljesség igénye nélkül, nyolc év termése, középen egy tematikus blokkal:

„ITT JÁRTAM!”

„Izgalmas volt élőben látni a blogjáról ismerős embereket.” 

„Magas fokon gáz mjúzikokat hallgatni.” 

„A Kati egy diktátor.”

„Nyáháháhá!!!”

„Jó emberek járnak ide, még ha magam mondom is ezt, aki jár ide.”

„Ha valaki kérdi hogy mijez a rajz akkor Ez egy E-jelű födém metszete.”

„Köszönöm azt a pár órát, amit a szabadtéri színjátszók és a határon inneni és túli színésznők között alvásra fordíthattam.”

„Nem is láttam a macskát (a lábait se). Óooooo, most bejött…”

„Legközelebb csak akkor írok, ha másik VENDÉGKÖNYV lesz, nem másik buli! Mindazonáltal sok sikert az n+1. albiban, remélem, viszünk a következőbe is. Végül egy kép Gerald Durrell felsőtestéről.”

„Drága folkus! Sajnos megúsztam a költözködésed pakolási részét…”

„Legnagyobb sajnálatomra még kellett pakolnunk, amikor ideértünk, de szerencsére kevesebbet, mint másoknak. Hálából mellékelem a nagyszobád energetikai, biorezonanciás és asztrális térképét.”

„Folkus megint költözik. Egyszer valakinek le kellene szoktatnia erről. … Tehát jövőre veletek ugyanitt?”

„Örülök, hogy összejött a parti része a költözős partinak, bár polcokat nem szereltünk még, legalább mindenki le tudott ülni.”

„…meg remélem beválik az egyedül lakás, de csak amíg férjhez nem mész.”

„Folkus 40-napos költözőpartijának első napján :-D”

„Jövőre ugyanitt, ugyanekkor?”*

„Jövőre (2012. 11. 6.) >>nem költözős partyt<< szeretnék!!!**

„Innen már/tényleg <3 ideje lenne férjhez menni. (Neked) Bízunk a legjobbakban… valamint jó lenne ha nem vásárolnál könyvet addig :D”

„És akkor tényleg elviszed tőlünk az összes edényed???”

„Köszi a ruhaellátmányt…”

„A párkapcsolati tanácsadás a legrosszabb elképzeléseimet erősíti meg. Azt hiszem nem csak az enyémeket.”

„nem kellett volna töménnyel üdvözölni…”

„És itt nincsenek kerekesszékesek! Ja és tetraplégek! És macskák sem! De szőrök vannak, hiszen tüsszögök.”

„Vannak fura barátaid.”

Azért mekkora ordas nagy bulikat szoktunk mi csapatni.

——-
*KABBE.
**Muhahaha.