Most jöttem Troilus és Cressidáról. De ezt majd később fejtem ki.
Ami a legfontosabb, hogy JÖJJÖN MINDENKI a Bob hercegre! Van vagy tíz jegy fölöslegben. Paraméterek: 31-e, azaz holnap este 7, Magyar Színház, 2300 HUF. Emilt minél gyorsabban.
Lécciléccilécci.

Három és fél órányi Hamlet után nincs sok agyam az íráshoz. Azt hiszem, a Tim Caroll-féle imprós megoldás körülbelül két felvonásig lenne érdekes (mondjuk a másodikban és a harmadikban, nem a cselekmény miatt, hanem mert eddigre jönnek bele). És SOKKAL jobb lenne, ha nem Balázs Zoltán lenne Hamlet. Tenyérbemászó képe van, kimondottan ellenszenves, és ütődöttet játszik. Úgy, hogy közben Kardos Róbert mindössze Rosencrantzként domborít! Hát…! Másik kedvencem, Egyed Attila nagyon szimpatikus Claudius. Egyáltalán nem jött ki semmilyen értelmezése sem a darabnak, sem a szituációknak, ha ennek alapján próbáljuk megválaszolni rendezéstanárunk, Kécza furmányos kérdéseit, sehová sem jutunk. (Hetek óta vitatkozunk azon, hogy Hamlet miért rejti el Polonius holttestét. Most megtudtuk: hogy Hamlet villanthasson hipnotizőr képességeivel.) Amúgy fantáziátlan voltam: teniszlabdát és virágcserepet (ezt Böbe emlékére) vittem magammal kellékként. A zenével viszont szerencsénk volt: négyből négyet bejátszott Faragó Béla. (Volt nála vagy húsz cédé, az is elképzelhető, hogy mindegyiket bekeverte a nézők örömére. Eljátszottam az "Always Look on the Bright Side of Life"-finálé gondolatával, végül csak a bevezető zenéjét hallottuk a Dániából kapott Brian élete cédémnek, a Dunyának hozott Carmina Buranára bevonult valaki, Vadmalac Ace of Base-ével kezdtek, és Rendezőkispajtás Sound of Silence-ére temették Opheliát. Vadmalac frappáns ötlete csokimikulás volt, de másnak is eszébe jutott, így megmaradt szép (és olvadt) emléknek. Hihetetlen meleg volt benn. A plafon alá feszített, középen kivágott molinó (én nem tudtam volna ilyen pontosan megfogalmazni, de olvasok MGP-t) alatt ráadásul olyan volt, mintha egy bazi nagy vécéülőke alatt szoronganánk.

Hm. Most olvasom a színlapon, hogy Balázs Zoltán a magyar színház nagy ígérete. Az biztos, hogy nem állítják túl magasra a lécet.

Gados Béla remek Polonius volt. Azt hiszem, az a bajom az egésszel, hogy végül mégis Maszáknak lett igaza. (Szegedy-Maszák Mihály professzorunk egyik tanulmánya szerint Hamlet rossz, mert nem tud alkalmazkodni a világhoz, Claudius pedig jó. És Egyed Attila tényleg nagyon jó.)

Hm, a Magyar Vándor zenéje jött random. Seresst egy pocsék film sem tudja elrontani.

Hamlet anyjával szorosan összekötözve hevert éppen, amikor le kellett volna szúrnia Poloniust. Szorcsik Kriszta (akinek a még betöretlen Gertrude állt jobban) próbálta a végsőkig húzni a végszót, de Balázs nem szabadult időben. Ezért távirányítással ölt: addig mutogatott a Gados mellett ülő nézőnek, amíg az fejbe nem csapta a színészt. 🙂

Többiek: Varjú Olgával az a közös kis játékunk van, hogy én soha nem ismerem meg. Hát most sem. Mintha egy tízest fiatalodott volna Isten asszonyhoz képest (aki a Helge életében). A színészkirálynő szerepe igen kevés. Sajnos. Talán Gertrude-ként jobb lett volna. Varga Gabit most láttam először, azt hiszem, nagyon jó Ophelia. Pont olyan, amilyennek Desdemonát képzelem. (Aki naiv pofátlanságával saját sírját ássa.) Mezei Kinga arcát imádom, de Fortinbrasról más elképzeléseim voltak. 🙂 Ollé "Horatio" Erik nem eléggé barát, bár ilyen Hamletnek nehéz is. Nagypál Gábor nem dobta el az agyát Laertesként, semmi extra. Czintost (aki most sírásó volt) azért megnézném Poloniusként is, hogy lássak belőle valamit. Mészáros Tibornak nagyon örültem, Andreje óta kedves nekem. Ügyes Guildenstern volt.

A többieket nem ismerem.

A nézőtéren viszont sok ismerős arcra leltem. Köztük volt Hernádi Judit. Direkt figyeltem őt Ollé néptáncszáma közben, mert akkor már nagyon régóta nagyon lestrapáltnak nézett ki (ezzel egyébként mindannyian így voltunk), és el sem mosolyodott. Drukkoltam, hogy maradjon is így, de Ollé addig bohóckodott, amíg végül mégis. Pedig nem érdemelt annyit. Csak fáradtak voltunk. (A negyedik felvonás egyébként a büfében volt. Hamlet egymás után gurította le a vodkákat. Nem vicc, éreztem a szagát.)

Hát ennyit erről. Kár érte. Meg a husiért, amit nem sütöttem meg este. (Még szülinapra vettem, aztán elment az idő mással. Például MeKaVita pompás zsúrjával, amit nekem hozott… 🙂 Köszönet érte. Hihi, és a Spongyabob kulcstartóért is. Képzeljétek, nincs rajta nadrág!)

Gyertek a szerdai Dakotára, jegyek nálam. Pénteken megnéztem, egészen jó. A színészek NAGYON jó figurák. És vicces is. Biztos megnézem még egyszer.

Amúgy meg szép álmokat. (Hát vagy kinek milyet.)

Huszonhárom éves vagyok!
(És ez így lesz még 364 napig.)

Először is szeretnék elnézést kérni mindazoktól, akik az elmúlt napokban hiába próbáltak felhívni. Iszonyú lelkiismeret-furdalásom van, amiért kikapcsoltam magam, meg jöttek ezek a szörnyű gondolatok, hogy valakinek én vagyok az utolsó szalmaszál, de hiába, hát igen, fantáziám az van. (Hihi, egyszer mondtam olyat valakinek, hogy ugyan nézd már meg ezt az sms-t, lehet, hogy az illető haldoklik, erre nem a kórházból írt?! Mindig elámulok magamon, hogy milyen vicces kislány vagyok.)

Igen, jól sejtitek, azért eresztem ilyen bő lére, mert zh-ra kéne tanulnom. Kezdem azt hinni, hogy az írás csak ürügy arra, hogy ellógjuk az életet. (Jelzem, anélkül is prímán megy. Ma hiányoztam negyediket nyelvtöriről, pedig semmi különös okom nem volt arra, hogy ne menjek be, leszámítva életem egyik legnagyobb problémáját, hogy nem bírom elviselni [és képtelen vagyok emelt fővel bevallani], ha nem tudok valamit, amit mások igen.) -> Erről jut eszembe, megjött a színműs behívóm. Megdöbbentő módon NO feladatlap, NO műveltségi teszt, viszont ELBESZÉLGETÉS. Mosson fel valaki. Semmi kedvem Babarczyval dumcsizni. (Na mondjuk lehet, hogy ezt a blogot is el kéne tüntetnem addig.) Első napra hívtak (Feri szerint, ez már önmagában elég vicces, hogy hozzá képest mit akarok én rendező szakon, de mindegy), április 4-re. Sok kedvem nincs hozzá. (Most valahogy semmihez: tegnap jöttem rá, hogy voltaképpen a bölcsészkarnak sincs értelme. Ez azért haladás, általában a november és az április szoktak a necces, kétkedő hónapok lenni. Remélem, most az őszi csúszott ki, és nem a tavaszi jött előre.) Iskolába menvén, a Múzeum körút peremén megpillantottam Gálffit, éppen a metrómegálló felé andalgott. Boruljatok a lábam elé, de egyébként meg kinyalhatjátok – sugallta a járása. Nyilván túlzok, amúgy imádom mint karaktert, ha filmen látnám, ebbe a járásba halálosan beleszeretnék, de sajnálom, csak a színészosztály főnökét láttam benne.

Ezzel a frappáns átvezetéssel rátérnék a Sirályra.
Kerekes Évától még mindig kiráz a hideg. Viszont roppant ügyes. (Vagy csak kibírhatatlan amúgy is, de ezt nem hiszem, őt szokták szeretni. Biztos csak én látom tőle mindig ugyanazt.) Bicskanyitogatóan mondja (bár ezt a mondatot talán nem is lehet másképp), hogy "azért bocsánatot kérek!".

Ezúton én is, mert közbejött egy hosszabb telefonbeszélgetés (igen, már visszakapcsolódtam az éterbe), és most muszáj lefeküdnöm, hogy fel tudjak kelni zh előtt. Folyt. köv. legkésőbb, ahogy Balival mondani szoktuk.

Egy hétig megint net nélkül pusztultam, önhibámon belül.
Nincs időm bővebb fejtegetésekre, csak jelzem, hogy még élek.

Kommenteket, emileket szívesen fogadok, de a telefonom kikapcsoltam, élőben meg harapok. Ez most ilyen.

Láttam az Örkényben a Sirályt! (Ezen most el kellett gondolkodnom egy percre, mert első felindulásomban A vadkacsát írtam. Tollas jószág, egyremegy. Erről jut eszembe: többen érdeklődnek kitartóan, hogy miért a folkus becenév. Én ilyenkor mindig a szinhaz.hu fórumának Honnan van a nevetek?:-) [sic] topikját ajánlom, mert lusta vagyok magyarázgatni, ám aztán kiderül, hogy mindenki lusta megnézni. Ezért legyen itt. Csak még befejezem a zárójelet, mert kezd sok lenni.)

Tehát:

Folkus (elfogadható): Régi magyar személynévből. Ez lehet a régi Folkmár, Folkmarus utónév -s kicsinyítőképzős származéka. A német Folkmar, Volkmar név elemeinek jelentése: nép + híres. Mások szerint az ősfrancia Foulques személynév származéka. A francia név a latin fulica (vízityúk, szárcsa) szóra megy vissza. Névnap: jún. 17. (Ladó János: Magyar utónévkönyv)

Pettyes vízicsibe (Porzana porzana): … Magyarországon az Alföldön sokfelé, a Dunántúlon szórványosabban költ. … A mély vizet kerüli. … Fészekhagyó fiókáik pár napos korukig még visszajárnak aludni a fészekbe, majd hamarosan önállóvá válnak. … Mindenevő. … Teljes hazai állománya pontosan nem ismert. … Tavaszi érkezése március közepére tehető, de mivel csak később szólalnak meg, az első észlelések mindig késnek a tulajdonképpeni érkezéshez viszonyítva. … Költés után, július-augusztusban kóborolni kezdenek. Ilyenkor a mélyebb vizű tavaknál, halastavaknál, csatornáknál, sőt szenyvízderítőknél is feltűnnek. … Védett madár, természetvédelmi értéke 10000 Ft. (Magyarország madarai)

Itt-ott akadnak egy-két egyeztetési hiba, de nem lehet minden tökéletesek.

No jó, érjétek be mára ennyivel. Később többet, többről.

Vázlat, hogy legyen mit számon kérni rajtam (meg persze azért, mert az én fejem is kápos):

Sirályról bővebben (Három nővérről bővebben, Liliomról bővebben, bla, bla), első sminkóráról bővebben (holnaptól az első és a második sminkóráról bővebben), első Süsü-próbánkról bővebben, szociolingvisztika-kérdőívemről bővebben, Ottlikról bővebben, nagymamámról bővebben (aki Ottilia, de csak most jöttem rá, hogy alliterál Ottlikkal, nem ez volt az asszociációs kapocs), a győri állatkertről bővebben, és most több nem jut eszembe, bár akartam valamit írni a BKV-ról is. Ja, és a tavaszról bővebben.

Végeztem az új Herri Kóklerrel.
Rövid volt.
Még mindig PITON FOREVER. :-)))
Utálom, hogy előre megtudtam, ki fog meghalni.
Lehet, hogy ezért nem volt olyan jó.