web analytics
Legutóbbi hozzászólások
Archívum
Kategóriák

Monthly Archives: március 2014

“Csak ez az átkozott barack volt nehéz.”

“- S miért nem használod ki az erődet néha ellenem? – kérdezte.
– Mert a szerelem annyit jelent, hogy lemondunk az erőnkről – mondta csöndesen Franz.
Sabina két dologra döbbent rá: először, hogy ez a mondat gyönyörű és igaz. Másodszor, hogy ezzel a mondattal Franz kizárta magát az ő erotikus életéből.”

Egyébként ma volt először, hogy megkívántam egy nő fenekét.
De fejben fiú voltam, úgyhogy az nem ér.

Ha a fehér zaj zenél

A szaglásommal mindig voltak problémák, egyfelől hogy mindent megérzek (anyám orra, haha) (de hogy miért nem emlékszem SEMMIRE ebből az előadásból, csak arra, hogy utána még hónapokig poénkodtunk a címével…), szóval egyfelől túlérzékenység, ami nem megy át abba, hogy idegesítenek a szagok, csak megmarad azon a szinten, hogy regisztrálok mindent, másfelől meg hogy saját magam viszont egy ilyen ÜBERGIGAMEGA vakfolt vagyok magamnak, megőrülök attól, hogy nem érzem magamon az illatokat meg a semmit, új tusfürdőt is legfeljebb három napig – ezért aztán meggyőződésem, hogy folyton büdös vagyok, a szobámban meg állatszag van. (Ma éjjel mondjuk egy vendégmacskával küzdöttem, de már jó sok éve nincs sehol semmilyen állat. Csak a rettenetes komplexus.)

Tegnap ez az egész ott csúcsosodott ki, hogy az egyik munkahelyemen megkérdezték tőlem, hogy mi ez a kellemes illat, és én néztem bután, hogy öö, hát főtt csirkecomb rizzsel, mert azt ettem, és eszembe sem jutott, hogy a tizenötezer forintos nyári parfümömről kérdeznek.

Aztán a látásommal is lehetnek problémák, ráfantáziáltam a Moszkván hittérítő-éneklő csoport molinójára a Nem én vagyok a Messiás feliratot, pedig hát Én vagyok a feltámadás volt az.

És van még az, hogy megérzem, mikor ébrednek fel a másik szobában. Úgy, mint amikor elsétálsz egy nyitott ablak előtt, és ha nem hallasz semmit, akkor is tudod, hogy megy benn a tévé vagy nem – valahogy megváltozik a levegő hangja.

(Arról nem beszélek, amikor több mint fél éven át felébredtem a hazaérkezőre. De hogy nem a lakásba, hanem a házba. [Panel.] Vagy a ház elé. Mert az extrém helyzet volt.)

Aztán ma reggel láttam egy bácsit a villamoson, aki a bőröndje aljára szerelt egy polcot, rajta kerekekkel és szekrénylábakkal, így turbózta fel a nyilván nem jól guruló gurulósát.

És hát azért valahol jó érzés, hogy más se normális.


(Ez meg hogy rárímel minderre.)

Rien ne va plus

Csak úgy elkezdtem dudorászni egy bármit, hogy kiverjek a fejemből egy valamit, és rájöttem, elég béna voltam, hogy nem hagytam jönni a flowt az előző bejegyzés címválasztásánál.
Mert hát

a meztelen vágy izgalmát arcodon hordod.

Ami stílusos lett volna.
Persze már késő.

Velem ilyen a repülés

– másodközlés –
 
Pusztán exhibicionizmusból össze akartam nektek vágni egy TÖKÉLETES szexuálisfantázia-videót életem férfijaival, több filmből és színházi előadásból terveztem meríteni, de aztán csak ráengedtem erre a zenét, és rájöttem, hogy kár tovább strapálni magam.
Nagyon szeretem magam azért, hogy huszonhat év után kibogoztam ezt így magamból. Hogy eljutottam a tudatosságnak arra a szintjére, hogy tűpontosan tudom, mi érdekel, mi izgat fel, mitől kap el a flow. Hogy meg tudnám rendezni, rajzolni, komponálni. (Beszélni róla talán kevésbé.)
És kicsit aggódom amiatt, hogy az azóta eltelt négy évben ebben a kérdésben nem változott semmi. Hogy az agyam és a valóság párbaját mindig az agyam nyeri.

később

pörgetem itt a háttérben, miközben egy jóganapon ügyelek
az 1:13-as sötétnél megláttam az arcomat a monitorban, és azt éreztem, hogy itt ülök totálisan meztelenül, körülöttem meg száz ember mászkál
szégyellnem kellene magam
hogy a tekintetemen át lelátni a farokcsontomig, és ha kinyitnám a szám, mindent lenyelnék
ha széttárnám a lábam, eltűnne bennem a szék
FEKETE LYUK LETTEM!!