Pár nap szünet, elgaloppozok Szegedre. Színház megint, jaj de jó! Majd írok róla. Addig is lehet hozzám szólni, sokat! Adieu!

Hűha, mikor ugrott így meg a szavazatok száma? Pesszimista figyelmeztetés: nem illik többször voksolni. Bár annak örülök, hogy legyőztük a meztelen nőket. (Nem félreérteni, én és hozzátartozóim nem vettünk részt a játékban.)

Hűha, mikor ugrott így meg a szavazatok száma? Pesszimista figyelmeztetés: nem illik többször voksolni. Bár annak örülök, hogy legyőztük a meztelen nőket. (Nem félreérteni, én és hozzátartozóim nem vettünk részt a játékban.)

Furcsa. Az imént lementem éjjel-nappali boltba. Érdekes felhők voltak, reméltem, végre esni fog, mert ez a hőség már nem mehet így tovább, és ennek tudtam be, hogy a kelleténél nagyobb a homály. Mivel paranoid, ámde vakmerő vagyok, halálmegvető bátorsággal cidriztem a villamosmegállóig, várva, mikor ront rám valaki (vagy valami) a bozótból. Át a síneken. Visszapörgettem korábbi éjeket, amikor szintén erre slattyogtam, de azon emlékeimben láttam az úton. Most meg a saját lábamat se, pedig termetemnél fogva nincs olyan messze. Az út középső szakaszán megláttam egy lámpaoszlopot. Áhá, szóval csak kiégett! Magamtól nem jöttem volna rá, hogy mi hiányzik. De rendkívüli sebességgel feltűnt, hogy a Hegyvidék Üzletközpont (a reklám miatt beperelhetnek?) is tök sötét. Kifordultam a láthatatlan keresztútra, majdhogynem a falat kellett tapogatnom, hogy tartsam az irányt. És a "Bohém" élelmiszerüzlet is merő feketeség volt. Az utca túloldalán (ahol nem volt senki), egy férfi köhintett. Fel a lépcsőn, bolt elé. Naivan itthon hagytam a telefonomat, és rövid utam során nem először jutott eszembe, hogy el kellett volna hoznom, most éppen azért, hogy megvilágíthassam a boltajtót, hátha zárva van, és csak ezért nincs kivilágítva (az egész kerület). Inkább benyitottam. Nyílt. Azért annyira nem akartam bemenni, fél kézzel a kilincsbe kapaszkodva hellóztam. Sötét-mély csend fogadott. Karnyújtásnyira álltam a pénztárgéptől, de mégis inkább kiijöttem. 🙂 És igyekeztem minél előbb fényre érni. Kisétáltam a Németvölgyire, ahol elég nagy a forgalom, rengeteg taxis meg egyéb titokzatos autó cirkál. Visszanéztemben láttam, hogy két világító pontocska által meghatározott gépkocsi áll meg az éjjel-nappali mellett. Vártam kicsit, hátha most hurcolják ki a két éjszakás eladó holttestét meg a szajrét, de erre nem került sor. Talán látták, hogy ott állok az utca végén, jótékony lámpák fénysugarában.
Nem akarózott hazamennem, főleg nem a sötét negyeden át, inkább lefelé sétáltam a Németvölgyin, rémlett, hogy valahol valami kereszteződésnél van egy non-stop. Rá is bukkantam egyre, előbb, mint számítottam. Volt paradicsom is (bár nem vettem) (ja, velem viszonylag rendszeresen találkozók tudhatják, hogy fél éve már paradicsom-korszakomat élem), de azért nem szeretnék rendszeresen oda járni. Visszafelé kerülő úton jöttem. Még mindig tök sötét volt minden.

Őszintén remélem, hogy nem leszünk benne a holnapi hírekben.

Furcsa. Az imént lementem éjjel-nappali boltba. Érdekes felhők voltak, reméltem, végre esni fog, mert ez a hőség már nem mehet így tovább, és ennek tudtam be, hogy a kelleténél nagyobb a homály. Mivel paranoid, ámde vakmerő vagyok, halálmegvető bátorsággal cidriztem a villamosmegállóig, várva, mikor ront rám valaki (vagy valami) a bozótból. Át a síneken. Visszapörgettem korábbi éjeket, amikor szintén erre slattyogtam, de azon emlékeimben láttam az úton. Most meg a saját lábamat se, pedig termetemnél fogva nincs olyan messze. Az út középső szakaszán megláttam egy lámpaoszlopot. Áhá, szóval csak kiégett! Magamtól nem jöttem volna rá, hogy mi hiányzik. De rendkívüli sebességgel feltűnt, hogy a Hegyvidék Üzletközpont (a reklám miatt beperelhetnek?) is tök sötét. Kifordultam a láthatatlan keresztútra, majdhogynem a falat kellett tapogatnom, hogy tartsam az irányt. És a „Bohém” élelmiszerüzlet is merő feketeség volt. Az utca túloldalán (ahol nem volt senki), egy férfi köhintett. Fel a lépcsőn, bolt elé. Naivan itthon hagytam a telefonomat, és rövid utam során nem először jutott eszembe, hogy el kellett volna hoznom, most éppen azért, hogy megvilágíthassam a boltajtót, hátha zárva van, és csak ezért nincs kivilágítva (az egész kerület). Inkább benyitottam. Nyílt. Azért annyira nem akartam bemenni, fél kézzel a kilincsbe kapaszkodva hellóztam. Sötét-mély csend fogadott. Karnyújtásnyira álltam a pénztárgéptől, de mégis inkább kiijöttem. 🙂 És igyekeztem minél előbb fényre érni. Kisétáltam a Németvölgyire, ahol elég nagy a forgalom, rengeteg taxis meg egyéb titokzatos autó cirkál. Visszanéztemben láttam, hogy két világító pontocska által meghatározott gépkocsi áll meg az éjjel-nappali mellett. Vártam kicsit, hátha most hurcolják ki a két éjszakás eladó holttestét meg a szajrét, de erre nem került sor. Talán látták, hogy ott állok az utca végén, jótékony lámpák fénysugarában.
Nem akarózott hazamennem, főleg nem a sötét negyeden át, inkább lefelé sétáltam a Németvölgyin, rémlett, hogy valahol valami kereszteződésnél van egy non-stop. Rá is bukkantam egyre, előbb, mint számítottam. Volt paradicsom is (bár nem vettem) (ja, velem viszonylag rendszeresen találkozók tudhatják, hogy fél éve már paradicsom-korszakomat élem), de azért nem szeretnék rendszeresen oda járni. Visszafelé kerülő úton jöttem. Még mindig tök sötét volt minden.

Őszintén remélem, hogy nem leszünk benne a holnapi hírekben.

NEM szavazhat mindenki a meztelen nőkre!!! Az nem kiegyensúlyozott! Meg különben is!!!

NEM szavazhat mindenki a meztelen nőkre!!! Az nem kiegyensúlyozott! Meg különben is!!!

Huh, felében vagyok Stuber észveszejtő blogjának. Mindig szimpi volt a nő! A jelentésekben is leírtam, csak azt még nem cuccoltam föl ide. Még mindig nem feküdtem le, miatta!
Emlékszem, vagy az egyik szakmai beszélgetésen, vagy azon, hogy kell-e nemzetközi színházi fesztivál, kettővel mellettem ült. Eggyel mellettem meg a férjecskéje. Jó pasi, és nagyon össze vannak hangolva. Ez most így visszatekintőleg jutott eszembe, akkor nem tűnt említésre méltónak. (Most sem az, de muszáj volt! Kijött!)
Imádom!!!
(Lehet, hogy túlzás volt emilt küldenem neki.)
Nekem senki nem ír ilyesmit? 🙁

Huh, felében vagyok Stuber észveszejtő blogjának. Mindig szimpi volt a nő! A jelentésekben is leírtam, csak azt még nem cuccoltam föl ide. Még mindig nem feküdtem le, miatta!
Emlékszem, vagy az egyik szakmai beszélgetésen, vagy azon, hogy kell-e nemzetközi színházi fesztivál, kettővel mellettem ült. Eggyel mellettem meg a férjecskéje. Jó pasi, és nagyon össze vannak hangolva. Ez most így visszatekintőleg jutott eszembe, akkor nem tűnt említésre méltónak. (Most sem az, de muszáj volt! Kijött!)
Imádom!!!
(Lehet, hogy túlzás volt emilt küldenem neki.)
Nekem senki nem ír ilyesmit? 🙁