Helyesbítés:

Mindig, mindig, mindig van még nagyobb.
(Illusztráció.)

Mindig, mindig, mindig lehet még lejjebb.

Ja, és ha bármikor panaszkodnék, hogy egyedül tengetem az éjszakáimat egy kétszemélyes ágyban, emlékeztessetek a tegnap estére. Kulcsszavak: óriási, szőrös, has, pók, paplan, alatt. Nem összeolvasandó.

Egyébként lehet, hogy a macskajancsi "vízvezetékszerelő", aki a zuhanykabinunkkal mókolt az előző előtti albérletben, követ engem. A frissen felújított (illetve nem olyan frissen, de én használom először) kád, vécé és mosogató egy emberként ereszt. Kórusban ereszt. Szinkronban. Kalákában. Naaagy egyetértésben. Vagy ez csak annak a jele, hogy léket kapott az életem, süllyed a színvonal, már a béka feneke alatt vagyok? Netán… ÁÁ! Megnéztem AZT a videokazettát?!?

(Nem, még nem sikerült összekötnöm a videómat a monitorral.)
(Egyébként lehet, hogy tényleg megnéztem. A Carry On At Your Convenience-t, vasárnap. Citizen Bidet, haha. A sorozatnak tökéletes prototípusa ez a darab, sajnos nem túl jó.)

Gasztronómiai (huh, majdnem belementem fárasztó csillagászati szóviccekbe) valóságsónk (huh, majdnem belementem fárasztó kulináris szóviccekbe) következő (huh, majdnem belementem fárasztó diplomáciai szóviccekbe) fejezete (huh, majdnem belementem fárasztó építészeti szóviccekbe)… következik. (Huh.)

Nem bírom a tempót. Még mindig van a tegnapelőtti krumpliból (azóta rántott formában, ezt mondjuk elrán…rontottam, mert holnap az albérleti specialitásunkat csinálom, amihez kéne, de csupaszon, mindegy), szerencsére a sült gríz ehetetlenre keményedett, a mai gombás-sajtos rizsem fele megmaradt, és már hűl a holnapi penne meg a saját fejlesztésű, lecsószerű tésztaszósz (paradicsom, paprika, uborka, gomba, fokhagyma, füstölt sajt, három nyomásnyi pizzakrém, valamint bazsalikom). Két és fél cipóm megvan a háromból, mert képtelen vagyok többet reggelizni, holott ebből a fajta cipóból nekem egy egész az adagom egy étkezésre, ha mondjuk akad mellé némi jófajta fadobozos camembert. Mára terveztem még ugye a császármorzsát, ami igazán túlzás lenne (tegnap még játszottam a gondolattal, hogy helyette pitét sütök, hát elment nekem az eszem), most megmarad fél liter tej, te jó ég, felborul a szisztémám, ráadásul széthízom az összes nadrágomat, én nem tudom, hogy bírják emberek, hogy folyton esznek, ráadásul óránként járok vécére, ez egy testi terror. Nyüves kapszulákat akarok, reggelenként bevennék három szem evést meg két szexet, nem bánom, az ivást megtarthatjuk, legyen mivel bevenni az első kettőt, este meg zsákot cserélnék egy praktikusan nyitható tartályban. Ja, és ha már lehet kérni, manuális akkumulátorcserét képzelek el, tarthatna olyan húsz percig háromnaponta, és kidobnám a hülye szétterpeszkedő, narancssárga, hideg ágyamat.

Utálom a Maslow-piramis alját.

Semmi nem megy a lakásban, csak a wifi, a bojler meg a vízforraló, az összes lámpa lekapcsolva, a biztosíték meg baszakszik velem, egyszer majd jól nem kapcsolom vissza, aztán lesheti. Ja, megfeledkeztem a HŰTŐRŐL. Őrület, micsoda pazarlás megy itt, szerencse, hogy nem vasalok.

(Lehet, hogy valamelyik jóakaróm beleépített egy pénztárca-fogyásmérőt?)

Küldetés túlteljesítve. Nem győzök enni, hogy utolérjem magam.

Új szabályt vezetek be: itthon nem ehetek.
Nem annyira nagy dolog ez, állítólag hat után úgysem egészséges, én pedig ma is hétkor indultam el a melóhelyről.

Projekt van.

Egyheti menü megtervezése után bevásároltam, 5800 Ft-ból. És még a reggelikre is gondoltam. Vasárnapig nem vehetek több élelmiszert, leszámítva fél kiló kenyeret és 25 deka zsírt valamikor a hét közepén.

Ha ez összejön, beigazolódik az elméletem, mely szerint napi ezer forint bőven elég kell hogy legyen egy jól táplált leány jól táplálásához. Ugyan ezt az elméletet körülbelül hét évvel ezelőtt fogalmaztam meg, de időközben ügyesen lefogytam gyomorban. (Ez kívülről egyáltalán nem látszik, érthetetlen.)

Holnap kezdődik a megmérettetés. A tervet máris sikerült felborítanom, mert tévedésből kukoricalisztet vettem kukoricadara helyett, így a málét kénytelen voltam búzadarából elkészíteni, ami, mint kiderült, kevéssé alkalmas erre a célra. Az eredmény egy törékeny, de keményre sült, mindamellett kicsit zsíros tejbegríz lett. Némi lekvár hozzáadásával próbáltam emelni a színvonalát, és ezzel sikerült egy masszív és ellenálló császármorzsaszerű dolgot létrehoznom, amit holnap jó étvággyal, kollégáim irigykedő pillantásainak kereszttüzében fogyaszthatok a munkahelyi étkezőben.

Ez mind szép és jó, de császármorzsát szerdára terveztem.

Habár úgy tűnik, kreativitásom az egekben szárnyal, majd összedobok valamit.

Egyébként csípem az MTV videótárát, egész nap Deltát néztem. Ha még a videót is össze tudnám kötni a monitorral, fel se tűnne, hogy nincs tévém.

(Voltaképpen valóban jó műsort nem találtam. Ami érdekes volt, azt szarul csinálták meg, ami meg rendesen össze volt rakva, az tökéletesen érdektelennek bizonyult.)

Nagy boldogság, hogy nézhető itt a Nyolc évszak, amit még nem láttam sosem, de szerelmes vagyok belé a zenéje miatt (lehet persze, hogy érdemtelenül). Várok vele, mint egy igen drága, minőségi csokoládéval, amit egy kiváló palack bor mellett akarok eltördelni. Finoman kicsusszantani a dugót a helyéről, és közben nem azon morfondírozni, hogy talán mégis fehéret kellett volna, ezt szeretném, jaj.