web analytics
Legutóbbi hozzászólások
Archívum
Kategóriák

Monthly Archives: november 2011

Végtelen az ég a Széna tér felett

Álljon hát itt is örök emlékül:

ELKÖLTÖZTEM!!
Örömmel tudatom mindenkivel, hogy Vadmalacnak köszönhetően ma pontot tehetünk tragikomikus hosszúságú, harmincnapos költözőspartim végére. Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek a segítséget, BÁRKI bármikor visszahívhat költözni, takarítani, felújítani, lomtalanítani, bébiszittelni és hasonló bulikra, tudjátok.
Akik nélkül most nem lehetnék itt: Szomszéd, Jump, Tomi, Pici húgom, Vadmalac, Ithildin, Elvetemült, St. Andrea, Mekavita, Bali és 2X és Andris és Macsek, valamint a hofiparódia taxisofőr(nő). Várok mindenkit a lakásavatóra, ha berendezkedtem (úgy öt hónap múlva…)! (Kivéve a hofiparódia taxisofőr[nő]t. Bocs!)

És este jön a nagy csapat, ülnek a földön és játszanak

Gyorsan néhány gondolat a vasárnapi hálaadásparti nyomán, kapcsán és ürügyén.

1. (Bizonyos fényképeken bele vagyok szeretve a hajszínembe. Ez olyasmi, amiért igazán hálás lehetek! Ősz hajszálak [lassan tincsek] ide vagy oda.)

2. Hogy miért szerettem ezzel a csapattal lakni, nemlakni, lógni, játszani és inni*:

folkus: De én most nem arról beszélek!!
Vadmalac: Jó, de miért beszélsz olyanról, amiről nem beszélünk?!

Szomszéd: Húzd be a hasad! [Ezt vezettük be itt-repül-a-kismadár helyett.] […] Nem azt mondtam, hogy legyél kurvás!

Szomszéd: Milyen pirosak vagytok.
Vadmalac és folkus minden összebeszélés nélkül, tökéletes kórusban: MERT MI ISZUNK RENDESEN!!

2X, amikor kihúzzuk a sorszámokat, hogy ki melyik szereplőt alakítsa a festményről:
Akkor én jártam a legjobban, mert a hetedik te magad légy!

3. Istenem, el sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok a barátaimért. Hogy elviselnek, még szeretnek is, és főleg azért, hogy én szerethetem őket. Ez a legjobb az egészben. Aki pedig egy tök idegen lakásban majdhogynem idegen emberek között térdeplőszékre guggol papírtölcsérrel az orrán, csak mert a Csengetett, Mylord-újrajátszásnál ráosztottuk a zöld papagájt – és még grimaszol is!, igazán megérdemli a kiscsaládtag címet.

*Update: Oké, lehet, hogy ezek csak Vadmalac spéci vodkashotjai miatt tűntek akkor annyira viccesnek.

What’s the name of the game

[Ez egy majdnem kéthetes bejegyzés akkorról, amikor még nem volt internetem.]
[Igen, tudom, hogy kilóg a táblázat. Nem, nem akarok ezzel szenvedni.]


folkus hétköznapjai
stratégiai kalandjáték

A játék célja: túlélés.

Alapfelszerelés:
– telefon
– könyv
– 1 db környéki bérlet (csak az első munkahelyre történő eljutáshoz használható), 2 db BKV-jegy
– melegétel-utalvány, amelyből nem adnak vissza

Szükségletek:
– napi háromszori étkezés, legalább hatóránként, tartalmazzon meleg ételt
– napi öt óra alvás alatt napi egy energiaital
– napi négy óra alvás alatt plusz húsz perc alvás napközben, lehetőség szerint vízszintes és meleg helyen
– tiszta alsónemű minden nap
– tiszta ruha legalább kétnaponta
– napi két fogmosás
– heti két hajmosás
– telefon feltöltése körülbelül háromnaponta

Kötelezettségek:
– első munkahely látogatása minden hétköznap, legkésőbb fél kilenctől fél ötig
– második munkahely látogatása átlagban heti három alkalommal, héttől tízig
– harmadik munkahely látogatása heti egy alkalommal, hattól háromnegyed hétig
– előbb-utóbb minden felszerelést át kell vinned a régi albérletből az újba

Küldetésed során a következő helyszíneken állomásozhatsz:


1. támaszpont (új albérlet)
Felszereltség:
– ágy
– fűtés
– számítógép

2. támaszpont (régi albérlet)
Felszereltség:
– ruhák
– edények

1. munkahely
Felszereltség:
– internet
– nyomtató
Specialitás:
Ezen a helyen minden hétköznap el kell töltened legalább nyolc órát.

2. munkahely
Felszereltség:
– nincs
Specialitás:
Ezen a helyen minden alkalommal el kell töltened körülbelül három órát. Ha tovább maradsz, enyhébb idegrendszeri károsodással kell számolnod. Mire végzel, a fizetésed negyedét újabb BKV-jegyekre kell költened. Ha nem teszed, félórát veszítesz.

3. munkahely

Felszereltség:
– fűtés
Specialitás:
Ezt a helyet hetente adott időpontban kell látogatnod, és negyvenöt percet kell itt eltöltened.

Színház

Ezen a helyen szintén három órát töltesz. Itt-tartózkodásod alatt nem ehetsz és nem ihatsz. A többi programmal ellentétben ezt akármikor lemondhatod, ha vállalod az ezzel járó anyagi veszteséget.

Egyéb helyeken:

– étel
– barátok
– csövezés
– jó esetben vécé

Felszereléseket csak korlátozott mennyiségben vihetsz magaddal egyik támaszpontról a másikra. A felső határ kb. huszonöt kiló, legfeljebb 2 x 1,5 x 0,3 méter térfogatnak megfelelő méretben.

Távolságok:

Régi albérlet
Új albérlet
Első munkahely
Második munkahely
Harmadik munkahely
Színház
Barát
Régi albérlet
X
25 perc
55 perc
25 perc
70 perc
35 perc
35 perc
Új albérlet
25 perc
X
75 perc
30 perc
75 perc
40 perc
20 perc
Első munkahely
55 perc
75 perc
X
70 perc
115 perc
80 perc
90 perc
Második munkahely
25 perc
30 perc
70 perc
X
50 perc
15 perc
25 perc
Harmadik munkahely
70 perc
75 perc
115 perc
50 perc
X
60 perc
65 perc
Színház
35 perc
40 perc
80 perc
15 perc
60 perc
X
35 perc
Barát
35 perc
20 perc
90 perc
25 perc
65 perc
35 perc
X

Tutorial: Csütörtök


Előző este színházba mentél barátoddal, aki meggyőzött, hogy másodmagaddal töltsétek nála az éjszakát. Otthonába gyalog sétáltatok. A lakásban volt internet, fűtés, ágynemű és pizsama. A lakásban nem volt ennivaló, fogkefe és tiszta ruha másnapra. Ennivalót és energiaitalt (mely az utóbbi hetekben kellemetlen, furcsa gyomorérzetet okoz) útközben szereztél. Barátod közös iszogatásra csábított, ám közben megmasszírozta a hátadat, amivel jelentősen növelte az alkohol és a kialvatlanság által lecsökkentett életerőpontjaid számát. Fél háromkor tértetek nyugovóra azzal a kellemes tudattal, hogy sikerült kemény, munkás felnőtt-létetekbe valamit visszacsempészni abból a gondtalan és fékevesztett egyetemista-zsizsergésből, amelyet már legalább négy éve magatok mögött hagytatok. Valahol mélyen  azért sejtettétek, hogy meglesz még ennek a böjtje.
Reggel negyed hétkor ébredsz először, majd háromnegyed hétkor arra kelsz fel, hogy barátod, aki egy szuperhős, időközben munkahelyére távozott dolgozatokat javítani.

Feladat:

Juss ki a lakásból még alvó társatok segítségét igénybe véve. Szerezz ruhát. (A második támaszponton jelenleg nincs tiszta alsónemű.) Moss fogat, és vigyél el egy papírt az első támaszpontról az első munkahelyre. Munka után próbálj meg beugrani a második támaszpontra, és egyúttal vigyél át minél több szükséges holmit az első támaszpontra. Hoppá, a második kulcsát reggel az elsőn felejtetted. Most el kell döntened, átugrasz-e harmadik munkahelyre (amire nem készültél fel), megvárod, amíg a testvéred hazaér (még odafelé tart valahová), vagy visszatérsz az első támaszpontra. Próbálj meg kaját szerezni (nem fog sikerülni), elaludni (tudd, hogy tíz percre kár, csak rosszabb lesz), felmelegedni (valami járművön, talán). Mindeközben gazdálkodj okosan BKV jegyeiddel. Menj este hét órára a második munkahelyre. Próbálj nem megfagyni és nem elaludni. Mire végzel, már minden villamoson ellenőrök járnak. Szerezz jegyet, menj el az első támaszpontra, és pakolj fel annyit, amennyit csak bírsz olyan dolgokból, amelyek segítenek visszaszerezni komfortérzetedet. Figyelem: ha útközben kiszámolod, mennyi időt töltöttél aznap utazással vagy teljesen értelmetlen várakozással (a próbajáték során: 345 perc), könnyen lehet, hogy testvéreddel minden ok nélkül kiabálni fogsz, amikor megérkezel, majd ajtókat csapkodsz, félórával később pedig dühösen, csomagok alatt görnyedve próbálsz talpon maradni az éjszakai megállóban. Ha hazaérsz, takarítsd ki a hűtőt, amit előző napra terveztél, és légy kedves új lakótársaddal, amikor az megérkezik. Tiszta és jóllakott testtel, lélekkel, tiszta ruhában térj nyugovóra, majd aludd ki magad.

A kiadó megjegyzése: Bár a fejlesztés során még úgy látszott, a pálya nem okoz majd közepesnél nagyobb nehézséget expert szintű játékosok számára, a minőségellenőrzési szakaszban kiderült: a hős életerőpontjainak száma már a játék kezdetén annyira alacsony, hogy gyakorlatilag lehetetlen áldozatok nélkül végigvinni.

Amikor én csillogó flitteres ruhában kirobbantam a cirkusz porondjára

Utólag is elnézést Zsuzsótól (a történelem-tanárnőtől), hogy nem hittem el maradéktalanul a “Doktornő*, jól áll a mini” megjegyzését valamelyik érettségi vizsga előtt. Ha az a szoknya, amit az imént betettem a szekrénybe, egyáltalán rám jött valaha, na szóval verem a fejem a falba, hogy akkor nem mentem fehérneműmodellnek.

(Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen – az L-es nadrágommal.)

*Mert voltak emberek, akik elhitték, hogy állatorvos leszek.

Too much heaven

Ja, ez meg itt a gmailem.

(“Reg: Listen. If you really wanted to join the PFJ, you’d have to really hate the Romans.
Brian: I do.
Reg: Oh yeah? How much?
Brian: A LOT!”)

Szerintem most már igazán kaphatnék törzsvásárlói kedvezményt vagy mifenét.

Csak lesheti, mit tesz a rendszergazda

Elvonóra kellene mennem.

Aha, nem. Nem a netfüggőségre gondolok. De amíg nem kötik be a digit, valószínűleg minden csak súlyosbodni fog.
Bejegyzések addig offline, nem lehet mindent elintézni a munkahelyről. Majd jövök, ha már.

Látod, egyre többen jönnek el már

Költözősparti nemtomhányadik nap. Kis reggeli csevegés édesapával.

“És ki segít?”
“bla-bla-bla”
“Kik ők?
“bla-bla-bla”
“Értem. Ügyesen szervezel. Puszi neked és …-nak, a többieknek üdv.”
“Hát ez az, hogy nem én szervezem! Szerveződik! Mindenki jön és segít! Fantasztikusak!” […]
“[…] Valószínű szeretnek.”

Persze jó lenne úgy nyomni az Anne Shirley maratont, hogy nem lóg be a képbe az oldalára állított kanapé, és egyetlen íróasztalt sem szerelünk össze közben, de hamarosan eljön az is. Azt már megfejtettem, mitől fáj eszeveszett módon a bal kulcscsontom, hogy honnan a harmincegy darab apró lila folt a combomon (igen, megszámoltam), és hogy mi történhetett a térdemmel. De hogy miért az a fura izomláz és alsóbb tájéki csontfájdalom, amit utoljára valami hosszú és fárasztó sátorban dugás másnapján éreztem… na erre nem tudok rájönni.

Áh, sose volt még ilyen jó!

Autóra hordják mindenem

Egy délután, két autó, tíz jómunkásember. Eredmény: most már egyik lakásban sem lehet elférni. Negyvennapos költözősparti, első nap.

Síron túl is üldözni fogja hálám Szomszédot, családunk és kiscsaládunk leghatékonyabb és legbepalizhatóbb logisztikusát, valamint Jumpot, aki elkövette azt a hibát, hogy vett egy kocsit. (Mi többiek pedig azt, hogy beültünk mellé.)

Köszönöm továbbá Tominak az autós supportot, Pici Húgomnak a forralt bort, 2X-nek a szarkasztikus megjegyzéseket (“na és előkerültek már az újságok?”), Vadmalacnak a portörlést, Ithildinnek a csomagtartó-rámolást, Andrisnak a kanapéalkatrész-szállítást, Macseknak a liftes közreműködést, egyben mindenkinek a pakolást. Elvetemültnek, hogy munka után még hajlandó volt jelenlétével emelni billegő komfortérzetemet (lásd ezt a bejegyzést).

Valamint kapja be mindenki, aki az esti iszogatás után azt írta a vendégkönyvbe, hogy jövőre veletek ugyanitt (és ezt nem a parti-, hanem a költözős részére értette).

I’ll do it naturally

Továbbá van a gyermeki én és a felnőttszerep, de az csak szerep, az ügyintézőé. Világnézetileg, világmegvitatásilag meg nincs más, csak egy demagóg öregembervisszhanggal telt fejű, kételkedő kamasz.
Ezen vajon a normális emberek túllépnek egyszer? Mikor? Mikor szűnnek meg gyereknek lenni, szerepet játszani, mindent megkérdőjelezni? Tudom, hogy nem voltam igazi gyermek, tudom, hogy most kell bepótolnom a szeretetre vágyást, a teljes belefeledkezést, a rászorulást, az elfogadást, az odaadást, a világra visszamosolygást, a játékot, a mindentkipróbálást, és most kell bepótolnom a kifejezését minden rossznak, amit elnyomtam magamban, a haragét, a megbántottságét, az irigységét, a szomorúságét, a féltékenységét, a félelemét és az egzisztenciális félelemét, a kétségbeesését, a bizonytalanságét, a csalódottságét, a veszteségérzését, tudom, és jó lesz, és menni fog nekem, mert már nem szégyellem magam (csak néha), és persze, kell ez az egész, de kérem, legyek túl rajta gyorsan, és minél kevesebb embert bántsak vele, legyen ez egy sikerrel megmászott, meredek sziklafal, amelynek a tetején végül nő lehetek. Felnőtt, és nő. Nem valami lefekvés után pizsamában viháncoló, gyilkoscsizmás vamp.