Annyi, de annyi ilyen bejegyzést írhattam volna már, annyi, de annyi véleményem volt, aztán mire odáig jutottam, már nem is tűnt fontosnak, hát jobb, ha most azon melegében.

Szóval hogy a butaságom története.

Képben voltam, hogy miről van szó, mert tetszett ez, hogy mire föl ne fizessek én beugrót egy akármire, ha a fiúk fizetnek, és utánaolvastam, hm, ha ez egy csávó ötlete volt, akkor mindjárt nem is tetszik annyira, meg még ráadásul mivel indokolja, nahát. Aztán megbékéltem vele.

Most olvasom, hogy ebből ilyen ÜGY lett, és nem a lányok tiltakoznak, nem. Ilyen fasztudjakik tiltakoznak meg fenyegetőznek. És azt is olvasom, a politológus fb-ismerősöm posztja alatti hörgő kommentekre válaszul, hogyaszongya

„Semmi másról nincs szó, minthogy a legerősebb késztetésében megsértettek ösztönlényeket. Ez az elemi ösztön tör most fel. Hogyhogymá’ nincsen ingyenp****?! Lehet ezt demagóg módon próbálni csomagolni, de akkor is csak arról van szó, hogy fáj a »ius primi noctis« elvesztése”.

Na most abból kiindulva, hogy a négy csillag valószínűleg nem piát jelent, hadd ne értsek* ebben a történetben egy-két dolgot.

Ha a férfiak fizetnek a buliért, a nők pedig nem, akkor ez az egész a nőknek ingyenes, nem?
Ha feltételezzük (nem elfogadjuk, csak feltételezzük), hogy a férfiak nőket akarnak felszedni ebben a buliban, amiért fizettek, akkor az hogyan ingyenpicsa?
Ha feltételezzük (ezt sem fogadjuk el, de fenntartjuk a lehetőségét annak, hogy így van), hogy a nők férfiakat akarnak felszedni ebben a buliban, ahová ingyen bejutottak, hát nem épp az ő ösztöneik szabadságát korlátozná, ha tőlük is belépőt kérnének?

Aztán olvasom itt ezt:

„A Doboz azzal védekezett, hogy ha a nők is sorban állnak, a férfiak fellökik őket.”

He??

Majd egy kommentelő írja:

„Furcsának tartom, hogy a Haha pont így a választások előtt cseszik ki a nőkkel (mostantól fizethetnek), de a Férfiakkal is (ők fognak most duplán belépőt fizetni, nem a csajok).”

Egyrészt ugye nem a HaHa, hanem csak egy srác, és ennek semmi köze semmilyen választásokhoz. Másrészt: ha feltételezzük, hogy a férfiak („Férfiak”!) nőket akarnak felszedni ebben a buliban, akkor miért is fizetnék bármilyen csaj belépőjét, akivel majd csak odabenn ismerkednek meg? És ELEVE miért fizetné ki bárki az én belépőmet, akár egyedül megyek, akár barátokkal? Alapból kizárt, hogy bárki mással fizettetném ki a jegyemet, de idegennel meg aztán főleg nem. Ha az engem szórakoztatni vágyó úriemberrel vagyok olyan viszonyban, hogy ez ne legyen fontos, annak két oka lehet: 1. tudom, hogy legközelebb én hívom meg őt valamire, 2. egy kasszán vagyunk. Tehát teljesen mindegy.

Tovább:

„annyi lesz a dolog eredmenye, hogy akinek tobb penze van konnyebben ismerkedik”

Ki a kanyargós istenpicsája fogad el BÁRMIT idegentől, pláne olyasmit, ami pénzbe kerül??? Egy partidrogos buliban? Ki az a nemnormális?? És ki az, aki ilyesmivel próbálkozik, mi van annak a fejében? Úristen.

A MaNcsból újra:

„Bizonyos fiúkban megerősödhet az a képzet, hogy ha ők fizettek valamiért, akkor ellenszolgáltatásra is jogosultak, a lányokra pedig hajlamosak lesznek úgy gondolni, hogy ha már ingyen jöhettek be, nyújtsanak is valamit.”

Ez abszolút így van, pl. ha beugrós a koncert a Hunniában, akkor adott esetben békésen eliszogatom az első pohár boromat, ha meg nem, akkor kevesebbet gondolkodom a második előtt, tudva, hogy ha nem lesz este profit, legközelebb nem hívják a bandát. De ennek mi köze ahhoz, hogy lány vagyok vagy fiú? És mi köze ehhez a többi vendégnek?

Aztán:

„Csupán azt állítottam, hogy a kritizált beléptetési gyakorlat (is) olyan elvárásként értelmeződhet a szórakozó fiatalokban, mely motiválhatja a nemi sztereotípiák szerinti viselkedést. Ha pedig az egyén nem tud vagy nem akar megfelelni az elvárásoknak, az frusztrációként csapódhat le benne.”

Felnőtt emberekről beszélünk, baszki. Ha nem lennének felnőtt emberek, egyáltalán be sem mehetnének a szórakozóhelyre. A szórakozó fiatalok saját cselekedetükért felelős, érett személyek. Ha valakit frusztrál, hogy nem dobja hanyatt magát egy tömött brifkónak, az komolyan inkább maradjon otthon és sírjon egy sarokban.

Komment:

„Annak ellenére, hogy szerintem Szilárdnak igaza van, azt gondolom, hogy sokkal nagyobb a kár, amit okozott, okoz, és okozni fog mindez által, mint a haszon.”

Milyen kár? Kinek van ebből kára? A szórakozóhelynek nő a bevétele. A nőnek megmarad a gerince. A férfinak meg ugyanúgy kell fizetnie, mint eddig is, ergo semmi nem változik. Kár?

Nyilván végtelenül ostoba vagyok, de szerintem az egyetlen adekvát válasz (és, ha úgy tetszik, diszkriminációellenes támadás) a fentiekhez hasonló világnézetekre az, hogy NEM ÉRTEM. Nem akarom érteni. Az én világomban ilyen NINCS.

Ha elfogadnám a fenti nagyokosok álláspontját, ha „igen, de…” vitába szállnék velük, ha nem tudnék lesajnálóan értetlen tekintetet vetni bárkire, aki a hasonlóan érvel bármi mellett vagy ellen, azzal azt sugallnám, hogy az ilyesmi egyáltalán vita tárgya lehet. Ezt én nem tudom és nem is akarom elfogadni.

Ennek nem lenne szabad ideológiai háborúnak lennie, meg feminizmusnak meg ilyen fröcsögő izéknek, ez egyszerűen JÓZAN ÉSZ kérdése.

____
(*Most már sokkal jobban értem Farkasházy rovatcímét, mint Hócipőgyűjtő koromban. Ó, mennyire értem, hogy Nem értem. Ezt kellett megérnem.)

Valószínűleg sokkal jobban élvezném, ha nem lenne munkaszüneti nap, de mindegy: a tegnapi nappal megszűnt a munkaviszonyom, és négy közbeeső (költözködős, szétbomlós, érdekes) hónapot leszámítva öt éve újra legálisan és bűntudatmentesen tölthetek el egy hétköznapot az utcán vagy akárhol. Tudtam, hogy imádni fogom, hogy szabadság és alvás és ügyek elintézése, hurrá, de van benne valami plusz, amire nem voltam felkészülve. Nem tudom pontosan, hogy mi. Kicsit időutazásos. Tegnap este végre találtam egy online is jól működő verziót a Commander Keen 4-hez, amire nagyon rá voltunk kattanva, úristen, ha jól számolom, körülbelül tizenöt éve. (Még bőven a hírózós korszak előtt. Ahhoz már egy jobb gép kellett. És színes monitor. :-)) Azzal álltam fel a gép mellől 3-4 pálya után, hogy teljesen kiesett az elmúlt háromnegyed óra, és SENKINEK NEM KELL ELSZÁMOLNOM ezzel az idővel! Tisztára középiskolás! Az az érzés, hogy megcsináltam a dolgaimat, és bár vannak tervek és feladatok, rengeteg, MEGTEHETEM, hogy nem alszom ki magam. Vagy bepótolhatom délelőtt. Bónusz: senki nem ébreszt fel tíz órakor, hogy takarítsak ki vagy segítsek az ebédnél! Ma is játszottam. Fényképeket is fogok rendezgetni. Meg olvasni. Talán zenélni is. Azt érzem, hogy a gyerekkorból a legjobb dolgokat sikerült most összehozni a felnőttkorból a legjobb dolgokkal, és ez valami elképesztően felszabadító érzés, mindig is ez érdekelt a legjobban azokban az anya-lánya testcserés filmekben, amiknek a címét nem tudom, mert a film az mindig érdektelenre sikerült, meg volt benne tanulság is, fujj, csak az maradt meg, hogy a felnőtt agyammal mennyire újraélném az egészet, és mennyivel jobban csinálnám és mennyi mindent megváltoztatna és hogy tudnám élvezni és hú.* És most EZ VAN! 😀 Életem első FLOW-élménye!!**
(Oké, le kell mennem a boltba, mert nincs itthon semmi és éhen fogok veszni, de RETTENETESEN boldoggá tesz a tudat, hogy akkor megyek le, amikor én akarok, és ha nem akarok, akkor sem baszogat senki. Jogomban áll éhen halni!!)
Nagyon furcsa, hogy a jó érzés nem a változásból adódik (tegnap dolgoztam, ma már nem), hanem, úgy érzem, valami szemléletváltásból.
Persze ez mind nem lenne, ha nem dolgozom hülyére magam az utóbbi hónapokban, akkor kénytelen lettem volna munkába állni hétfőtől valami megint csak nem jó helyen. Szoronganék, görcsölnék. Most tudom, hogy nem lesz problémám a hónap végéig (bár állítólag a könyvtár fizetési meghagyást indított ellenem :-D), és tudom, hogy egyrészt sok helyen számítanak rám, másrészt meg kezd körvonalazódni, hogy hogyan tudnám szintetizálni azt a három, eddig teljesen divergálni látszó dolgot, hogy 1. mihez értek, miben vagyok jó, 2. mit csinálnék szívesen, 3. milyen ügyért szeretnék dolgozni. A múltban sok dolgot tettem azért, hogy most legyen jövőm, ez az érzésem, na. Így most élvezem a jelenemet! Már fél napja folyamatosan!! Páratlan!

Ami kicsit beárnyékolja az egészet, hogy kitaláltam, hogy sétálni akarok a városban, ezer éve nem sétáltam csak úgy, és nekiálltam levadászni a népeket cseten, hogy menjünk ki a zöldbe (levegőre), és rájöttem, hogy ALIG maradt levadászható emberem a városban. Az országban. (Az életemben.)

IDŐUTAZZATOK TI IS, hogy legyen kivel újraélnem a tinédzseréveimet, hé!

(Most jutott eszembe, hogy lehet, hogy mások mindig így élnek. A jelenben, meg élvezve, meg minden. Nekik valami egészen fantasztikus lehet!! Eddig nem gondoltam volna!)

*Valószínűleg ezért szeretnek felnőtt, jogosítvánnyal rendelkező emberek dodzsemezni.

**Kicsit emlékeztet arra, amikor az egyik osztálytalálkozón beléptem az iskolába, és a szagtól rögtön összerándult a gyomrom, és tudtam, hogy felelni fogok töriből. Na, akkor volt ilyen jó, amikor rájöttem, hogy nem, biztosan nem, többé nem. 🙂