VÉGRE!
Stuber folytatta a blogját!
:-)))))
Minden nap vártam…

Üdv néktek!

Ijesztő dolgok vannak.
Például fogalmam sincs, milyen nap van ma.
Apu megunta Madeirát, de még egy hétig tart a nyaralás.
Most szembesültem először azzal, hogy talán nem csak hat ember olvassa a blogomat. Ez a LEGIJESZTŐBB!

Most olvastam moshi-moshinál (milyen jó, ha az ember szinkrondramaturg… különben most nem tudnám, hogy ez a japán telefonos üdvözlés): "engem már semmiféle tárgyi tudás nem akadályoz abban, hogy hülyeségeket képzeljek". Mióta Böbe virágai, levelei stb. hullanak, nem szedegettem ki az elsárgultakat a cserépből, gondolván, hogy majd elkorhadnak, és milyen jó kis talaj lesz. Pár hete jöttem rá, hogy a cserépben viszonylag kevés a giliszta. Meg az ászka. Meg a gomba. Meg egyéb lebontó szervezetek. Szóval az összes biológiatanárom foroghat, ahol van, de az is, aki felvett az állatorvosira. Gödöllőről nem is beszélve. Kinga (aki agrármérnök szaktársam volt) teljesen kifeküdt, amikor Böbe kalandjairól meséltem neki. (Napfürdőzés tűző délben, rohadás esőben, ilyenek.) Komolyan, így elkorcsosultam volna? Nem vagyok több egy nyomott bölcsésznél?! Ez is ijesztő.

Jövő héten megint tülekedünk, hogy szarabbnál szarabb órákat vehessünk föl. Nem tudom, említettem-e a Thébát, ahol izé… színházrendező meg smink-maszk szakokra fogok járni. Persze olyan jó fejek, hogy nincs előre gyártott órarend, hanem majd együtt eldöntjük az 5-ei héten. Azért nem bánnám, ha az egyik fix lenne, hogy tudjak mihez viszonyítani. Ja, és ugyanezen héten, amikor nekem elszállt filoszok után kéne rohangálnom az ELTE-n, esztétika, jogi ismeretek meg még valami köcsög órát fogok hallgatni a Thébában. Most akkor ezt hogy?!?
És az is ijesztő, hogy lesznek közös óráim színészpalántákkal… csak három dolgot nem tudok: beszélni, mozogni és belefeledkezni. Gond egy szál se.

Az is ijesztő, hogy nem vagyok már tizennégy éves. Erre akkor jöttem rá, amikor Rékáékkal görkoriztunk a szigeten.

És ijesztően telnek a napok a következő határidőmig. A film így elsőre jó. Rögtön kettőt is kaptam, Katától. Ma reggel Tamás hívott, 12-ére lett volna egy. Hát sajnos, sajnos… Úgy látszik, beindult a szezon az HBO-nál.

Bele fogok dögleni. JA! Azt nem mondtam, hogy Katival meg akarjuk csinálni az első irodalomszigorlatot! Egy félév alatt! Jók vagyunk?

Ez is nagyon ijesztő.

Nem úgy, mint a Rosemary gyermeke. Bár még nem néztem végig.

A tegnapi szavazásban (bár az egyetlen kiszavazókomment már éjfél után érkezett) Kenneth Williams, az utolérhetetlen komplexusman (with flaring nostrils) esett ki. Szándékosan nyírjátok az angol humoristákat?

A játék folytatódik!

Ne sírjatok, már alig van POSzT-os!

Az uccsóhoz a képeket később szúrom be, mert ki kell mennem pici húgom elé a vonathoz, megyünk lámpát venni.

Ha szavazni akartok (és akarjatok!), nem oldalt, hanem Miszter Sikítófrászra, akkor az augusztusi archívumot nézzétek, mert szerintem az első képek most kiszorulnak. Egyébként tegnap kiesett Eric Idle. (Sírunk! Milyen jó Loretta volt! És milyen jól ír! Tudjátok: egymást olvasni…)

Nyolc.

Hihetetlen, hogy időben kezdték a felolvasószínházat! Megint van egy játéktér, mint tegnap, ergo hátulról nem látok semmit.

Nánay néggyel mellettem, köztünk csak az általam generált feszültség.

Most veszem észre, hogy a színészek is félkörben ülnek a játéktér körül. Aki most olvas, éppenséggel mindnyájunknak háttal ül. [Ez Csőre Gábor volt ám!] Közben a dobogón zongora előtt tévé, Strauss-keringő klipje megy.

Radnóti Zsé beült Nánay szomszédságába, hárommal mellém.

Tegnap este megnéztem a műsorfüzetet, A merénylet rendezőjeként ott még Eszenyi szerepel. Hát ennyit a füzet aktualitásáról. [Ezt mondjuk azóta is sajnálom… kíváncsi vagyok, mi lett volna ebből Eszenyivel. Nem mintha így nem tetszett volna nagyon!]

Szeretném LÁTNI a színészeket!

Az Új Színház stúdiósai mindenhol ott vannak.

Lehet, hogy nincs is középen semmi, csak füstölők. A szagból ítélve.

Halál viccesek ezek a hangeffektusok. Nyúzás gyanánt például ragasztószalagot tekernek le. [Péterfy Gergely Preparált angyal című darabját olvasták fel. Mivel egy felvonást kihagytak belőle (ez számomra később derült ki), nem nyilatkoznék a tartalmáról. Azért nyúznak, mert kitömnek egy négert. (Nem most játszódik.)]

A szobrász tényleg rajzol, amikor rajzolnia kell. Nem vagyok biztos benne, hogy erre szükség van. [Mármint akkor most ez felolvasószínház, vagy illusztráció?!]

Áhá, most tudtam kinézni. A zongoránál ülő lány eszik. Csak túl sötét van, eddig nem láttam.

Radnóti kiment. Én azért nem mertem volna felállítani a Nánayt.

Azt hiszem, túl hosszú ez a fesztivál. Én legalábbis már belefáradtam.

Legszívesebben csak innék és innék és innék.

Szeretném már csinálni azt az újságot. [Amihez azóta sem sikerült összehoznunk egy normális szerkesztőségi ülést. De nem adom fel! Majd meglátjátok!]

Már sokan távoztak a teremből, többen bealudtak. [Az egyik bealvós csávó a későbbi beszélgetésen úgy érezte, hogy okvetlenül hozzá kell szólnia annak ellenére, hogy az előadás harmadát végigaludta.] Ez a füstölő kicsit már sok.

Áhá. Uccsó mondat: ópiumfüst, és vége.

Iggen, megismertem Csőre Gábort!

A másik csávó, a szobrász meg az egyik negyedéves srác volt az Arturo Uiból, akinek tökre bejött a hangja. [Juhász István.]

Az imént bementem a kisterembe [Nánay kiadta az ukázt, hogy menjünk át, mert ott lesz a beszélgetés, én meg jókislány voltam, és előrecsörtettem, míg a szakma egymásra gerjedt az előző helyiségben], ültek ott páran, középen Végvári Tamás. A holnapi színházat próbálják, még tíz percet kértek. No nem tőlem.

Erdős Virág itt van és leült mellém. Tök jó, hogy itt van. [Ő írta A merényletet, tudjátok, az volt előző nap.]

Lőkös és Nánay azt tárgyalják, hogy milyen gyorsan fogják lezavarni a beszélgetést. Ilyenkor lenne tök jó, ha tudnék kérdezni sokat, és beszélgetnék és beszélgetnék, és nem hagynám, hogy ilyen röviden lerendezzék a dolgot, de komolyan.

El fog fogyni az ásványvizem. Sosem ittam meg egyszerre a fél litert, de most már alig van, pedig nemrég jöttem be a városba. Fülledt idő van, reggel esett, de már nem látszik. Judit hét után ért haza, és nem voltam egyáltalán álmos, negyed kilencig beszélgettünk. Szabina (akinek az ágyát bitoroltam két nappal ezelőttig) hazament, asszem, ma visszacuccolok hozzá. Kata még nem mutatkozott. Ja, aztán délután egyig aludtam.

Vidéky Péter folyton a nyomomban. Vajon ő is megismer engem, vagy csak én őt?

Ez a Végvári milyen öreg…

Jajj, a kis gyanútlan népség beveszi magát a hátsó sorokba. Úgyis mindjárt jön a Nánay, és szétcsap közöttük.

No, sikerült a hozzászólók mögé leülnöm.

Totál füstölőszagú vagyok.

Jánossy Lajos. Kezdem nagyon-nagyon értékelni, ha valaki bemutatkozik. Péterfy Gergely írta a drámát. Jó ezt így megtudni.

Jaj, Lala bácsi könyvét otthon feledtem, mit fogok most üres óráimban olvasgatni? (Lesznek üres óráim? Á, dehogy! Tágas égen…)

Valami gusztustalan papírszerű ragadt a cipőm talpára.

Kimaradt a középső felvonás. Nekem mondjuk a végén volt hiányérzetem.

Pasas szerint nagyon ígéretes volt a kezdet. Tény, mindenki a második felvonás elején/közepén távozott.

De jó! A nevek Thomas Bernhardt-írásokból adaptálódtak. Kérdés, hogy a nagyközönség veszi-e ezeket az összefüggéseket. Szerintem a Motelt is ezért vették le a Katonában, pedig mekkora jó volt!

Nánay: "Három egyfelvonásost láttunk, vagy ez egy mű?" Nem az egy-et hangsúlyozza, hanem a mű szót!! Nem kispályázik!

Szerző hangja sokkal fiatalabb, mint ő maga. (Lehet, hogy tíz évig néma volt?)

Lőkös szerint a Nyílt Fórum egy műhelyjellegű dolog. Szerintem az eddigiek nem ezt mutatják. Ezt annak kapcsán mondta, hogy még kell dolgozni a drámán, és most talán lehet irányokat találni.

No, kezd építő lenni a beszélgetés.

Szerző nagyon élvezte a kristálytani szövegeket. Nánay piszkosul rühellte. [Már nem tudom, minek az apropóján hallgathattuk legalább negyedórán át a különböző elemi kristályok fizikai tulajdonságait. Én is untam, csak az a baj, hogy hajlamos vagyok hasonló dolgokat elkövetni!!!] A második felvonást azért hagyták ki, mert túl elnagyolt.

Szemüveges nő olvasva rettenetesen élvezte a kristálytant, most viszont pusztító volt.

Miért, hogy ezeken a beszélgetéseken más népségek fordulnak meg, mint a délelőtti szakmain? Hol a kapcsolat?

Jáááj, én vagyok a legfiatalabb! [Ez három éve mindenütt ilyen szélsőségesen alakul. Vagy én vagyok a legfiatalabb valahol (a tömérdek tanfolyam, pszichodráma meg ilyenek), vagy a legidősebb (pl. az utóbbi két egyetemem volt ilyen).]

Hátsó bácsit megfogta a díszlet. Én nem is láttam díszletet.

Szerzőnél a sztárkultusz értelmezése az, hogy a főszereplőt nem lehet eljátszani, mert egyfolytában halott. :-)))

Ezek a rendezőcsávók hogy bírnak izgulni, ha beszélniük kell! Fiala meg is jegyezte Pintér Béla után, hogy már a Bodó Viktornál is ez volt, alig lehetett belőle kihúzni pár szót, nem bírják szavakkal kifejezni, amit csináltak.

Szerinte [rendező, Forgács Péter szerint] a felolvasószínház nagyon nehéz műfaj.

No, most kellőképpen sok fotón rajta leszek. Hiába, helyezkedni tudni kell. [Akkor mutatnám.]

Lehet, hogy hülyeséget csinált, mert inkább mindenki mögé kellett volna ültetni.[A rendező azt akarta, hogy ne lássuk a színészeket, ezért ültek nekünk háttal. Most úgy érezte, hogy inkább mögénk kellett volna ültetni őket. Szerintem meg abban van az egésznek a bája, hogy látjuk őket olvasni.] Filmre [ami a tévében ment közben] inkább régen élt embereket akart, gyertyákkal hangulatot akart. Nem látja értelmét a felolvasószínháznak. A szöveg kellőképpen erős ahhoz, hogy ne kelljen látni sem a színészeket.

Dramaturg (?) nő [Faragó Zsuzsa] húzott belőle egy csomót, de szerző csak úgy akarta, ahogy ő hozzányúl. Aztán meg nem volt rá ideje. Ezért kaptuk ezt.

Rendező: X Péter. Dramaturg: Y Zsuzsa. [Már írtam, de újra: Forgács, Faragó.]

Tök jól bírja vállalni magát az író.

Halál jó ez a beszélgetés.

Tuttugu. [Tuttugu og tveir, a Jordán/Lukáts-osztály mozgásvizsgája. A cím izlandiul huszonkettőt jelent.] Itt van Vidéky.

Kár, hogy nem voltam tegnapelőtt, Ránki megemlített a szakmai beszélgetésen. (Név nélkül persze.) [„Még egy megjegyzésem volna. A szinház.hu internetes oldalon van egy fórum, ami a POSZT-ról folyik. Nagyon élénk. És ott megjegyzést írt valaki, hogy az első napi szakmai vitáról, ami elég viharos volt, nincs minden a mi honlapunkon. Az az oldal úgy kezdődik, hogy mivel a hozzászólók nem minden esetben használtak mikrofont, a leírás nem teljes. Azzal fejezném be, mindenkit arra kérek: a mikrofonba beszéljen, és mutatkozzon be.”] Lehet, hogy nemsokára azonosítót kell váltanom, a folkusra is kezdenek páran bepöccenni. Lipics Zsolttal már napi levélváltásnál tartunk. Hihetetlen. Pedig én olyan kis szolid vagyok.

Hú, tök jó volt a Tuttugu. Kár, hogy olyan rövid volt. Most meg az Árkádban ülök, mert negyedóra késéssel nem volt pofám bemenni a Bogyósgyümölcskertészre. Jobban belegondolva nem is vettem rá jegyet. Szemerkél az eső, és van másfél órám. Naná, hogy Lala bácsi [mármint a könyve] pont most maradt otthon. Viszont vettem az első utamba kerülő műszaki boltban egy fülhallgatót. Tegnap óta az egyik oldal [a fülhallgatóm egyik oldala] hisztizik.

Próbáltatok már két ujjal meleg rántott sajtot enni? Nem? Óvodában sem? Pedig nagy élmény.

Ja, szóval harmadévesek. Tök jó volt a mozgásvizsgájuk, bár akadtak, akik háttérbe szorultak. Még odakinn várakoztunk. Jordán: "Meleg lesz?". Férfi: "Már meleg van." Elképesztő, hogy…

Villára váltottam. Lehet, hogy idenéz a szomszéd kisgyerek, én meg rossz példát mutatok.

Elképesztő, hogy közvetlenül azután fogy ki a tollam, hogy magamban megdicsérem, milyen jól bírja.

Ja, szóval elképesztő, hogy nem bírják megoldani a Helyőrségi Klub szellőzését. A nézőtérről nem is beszélve. Hátul az ember azért ül úgy, mint aki karót nyelt, mert fél, hogy lezuhan, középen azért, mert nem fér el az előtte, mögötte és mellette ülőktől, elöl meg azért, mert csak egy bizonyos szögből látja a játékteret. Na jó, ez utóbbi csak a tegnapi Három nővéren volt igaz, de ott nagyon. Egy nagy fekete négyszögön belül láthattuk a játszókat, ami az Ódry Színpadon talán bejön, itt nem. Ültünk befelé, a Lukáts Andor meg ide-oda szólogatott: Onnan nem fognak látni… onnan se… innen SEMMIT nem fognak látni… Nem lehet, higgyék el. Én nem egészen hittem el, pedig ő aztán csak tudja. Neki lett igaza.

A csudába, itt van ez a fránya könyvesbolt, én meg most be fogok menni, és vásárolok egy könyvet. [És tényleg. Megvettem a Fúriadühöt, amit ANNYIRA régóta akartam! Már elkezdtem egyszer olvasni, de vissza kellett vinnem a könyvtárba. Olvassatok Rushdie-t!!!]

Hét.

No hát. A Jakabhegyi Kollégiumból jelentkezünk, ahol két napja illegálisan tartózkodunk, de ez eszembe sem jutott volna, ha nincs az a kis afférom majdnem két órája, továbbá egy folyosón császkáló gondnokszerű lény. De haladjunk időrendben.

Az üdítő beszélgetés után, melynek fonalát Nánay Nagy Sándorként vágta el (utálom magamat ismételni, de jusson valami kis élvezet azoknak is, akik nem olvassák hozzászólásaimat a szinhaz.hu fórumán), félórás késéssel beültem a Leonce és Lénára. [A Berliner Ensemble 2003-as, Robert Wilson rendezte előadásának vetítésére.] Fájdalom, de úgy gondoltam, hogy ennek több haszna lesz, mint a Jelenkor-estnek. És tényleg, mert sötétben jobb aludni. Egyébként érdekes volt a L&L, csak az elejét (relatíve értem) nem tudtam követni, mert németül volt. Onnantól, hogy elindulnak mindketten [mármint Leonce és Léna, hogy aztán jól összetalálkozzanak, és jól meg…], már képben voltam (háh, németül is egész jól értek), meg egyre álmosabb. De tényleg tetszett, tök jó sminkek voltak, és tök jó koreográfia. A vége előtt 3/4 órával elmentem netezni meg Donald's. Ezután Három nővér a Helyőrségiben, kiemelném előtte azt a jelentéktelennek látszó, ám időközben felértékelődött kis epizódot, melynek folyamán kedves pénztárosnéni visszavette az egyik túlszervezett jegyemet, idézném: "De csak magának, maga már annyit vett". Ugyanő két napja már belopta magát a szívembe, amikor (én botor) elhagyván az előrelátón zsebembe pakolt jegyet, berontottam a pénztárhoz, hogy van-e még. (Ez a Gilgames-előadás volt.) Dehogy veszi meg még egyszer, mondta, és elküldött egy magas vörös elfelejtettemakeresztnevét nőhöz, hivatkozzak rá, majd beenged. Persze ott időm sem volt megtalálni, mert a terem felé elkapott egy fiatal csaj: "Ha meg szeretnéd nézni, erre gyere!" Én, gyanakodva: "Mit?" Ő: "Az előadást!" Persze, mondom, de egyébként XY-t keresem, a jegyem miatt, mire félbeszakított, itt nincs olyan, üljek csak be. No hát, gondoltam magamban, volt vajon értelme az eddigi jegyvásárlásoknak? Most ezt úgy módosítanám: van értelme a jegyvásárlásnak, ha úgyis elhagyom? Azóta szándékosan nem rakom a zsebembe, csak ha már közvetlenül a bejáratnál vagyok, ott nem mozgok, nem esik ki, mégis kéznél van. Csakhogy… de ez már a Három nővér után történt. Az előadás nekem bejött, érdekes volt ismét egy ilyen váltott szereposztású játék Rékáék társulatának hasonló előadása után. [Réka Ildikó szaktársa, az ő társulatuktól láttunk nemrég egy Három nővért úgy, hogy a sok csaj mind kapjon benne szerepet. Ez most a SZFE harmadik évfolyamának előadása volt, a Jordán/Lukáts-osztályé. A srácok is váltogatták a szerepeket.] Az elején a fiúk nem győztek meg, a lányok mind elvarázsoltak. A végére felzárkóztak a fiúk is. Neveket sorolnék, ismét csak abból a célból, hogy a jövőben engem olvasók szemében megdicsőüljek: mennyire látta már akkor is! Persze fennáll a veszély, hogy ripacsok lesznek, lezüllenek, elszállnak. Nem ajánlom, mazsolák! Viselkedni!

Nekem bejött Mészáros Tibor, Andrássy Máté, Egres Katinka, Földeáki Nóra, Sipos Vera. [Meg Martinovics Dorina, Vass Teréz és Érsek-Obádovics Mercédesz. Remélem, mindenkit jól azonosítottam be a fotók meg a szereplőlista alapján. Andrássy Mátét sajnos nem sikerült, mert a Három nővér férfi szereplőit akkor sem tudnám megkülönböztetni, ha nem váltogatnák a szerepeket. Nekem a katonaruha az csak katonaruha. Sajnálom.] (Kezd olyan fílingje lenni ezeknek a jelentéseknek, mint Lala bácsi könyvének. Húszévesen írogatott magának arról, amit a színházban látott. Amikor a Bárdy György még éppen csak fel lett fedezve. Meg ilyenek.) [Érzem, hogy Lala bácsi könyve emeleteket zuhant a népszerűségi listán.]

No, szóval jó volt. Éppen időben lett vége, hogy átérjek a Nagyszínházhoz. Ott tíz perccel az előirányzott kezdésidő után közölték a téren várakozó tömeggel, hogy az előző ea. még nem ért véget, várjunk. No, gondoltam, akkor vegyünk egy krumplit a McDonald’s-ban. Ekkor már a zsebemben volt a jegy. És rögtön ki is egészíteném: ekkor még a zsebemben volt a jegy. Sorban álláskor már nem. Vissza ugyanazon a nyomvonalon, hát mondjuk meg is lepődtem volna, ha ott hever valahol. Sebaj, gondoltam, majd megmagyarázom (jah, így indultam a retorikavizsgára is, hogy úgyis kidumálom magam!), elvégre a helyet is megjegyeztem, hátha elveszteném a jegyet (!) (ez pont olyan, mint a szökőkutas sztori, vagy amikor elhagytam a Tescóban harmincezer forintot) – karzat, jobb oldal, második sor, kilences szék. További negyedóra várakozás után (miközben én már azt sasoltam, hogy kit fogok megdumálni) egy tökéletesen ellenszenves pasas kitárta az ajtószárnyakat. Mellépattantam, és elkezdtem kedvesen előadni a dolgot, de már nem is tudom, milyen félmondattal intézte el. Folytattam volna, hogy tudom az ülőhely számát, de belémfojtotta a szót, és innentől leszarta, hogy a világon vagyok. Aztán már többen álltunk ott kétoldalt, mert vannak ilyen kitűzős emberek, akik bemehetnek az OFF-programokra, ha még van szabad hely a jegyesek után. Bácsi nemcsak velem volt kifejezetten bunkó, egy-két eltévelyedett jegyest is lekapott a tíz körméről. Én közben kis beszédemet fogalmazgattam magamban, melynek tételmondata a "tudom, hová szólt a jegy, és az a szék minden bizonnyal üresen maradt" lett volna. Amikor minden jegyes bevánszorgott, a kitűzős tömeg és én tíz percig farkasszemeztünk tapló bácsival, aki levegőnek próbált nézni minket. Aztán lejött két nő, és közölték, hogy a nézőtér sajnos megtelt, nem tudnak beültetni senkit. Odapattantam, hogy végre valami értelmes embernek is előadjam a sztorit (ja, azt kifelejtettem, hogy jegyes tömeg bevonulása után még próbálkoztam egyet a bácsinál, de rám se köpött), de mondta, hogy teljesen megtelt, sehol nincs üres hely. Akkor valaki bejött a jegyemmel, gondoltam és mondtam, majd távoztam. És fel tudtam volna robbanni, hogy hogy létezhetnek ilyen emberek! Oké, teljes joggal mondhatja azt, hogy jegy nélkül nem enged be. De ha egyszer megmondom neki a számot, akkor miért nem lehet megcsinálni, hogy ha mindenki helyet foglalt, megnézzük, hogy ül-e ott valaki? Miért kell alapból azt gondolni, hogy ingyen akarom becsalni magam a nyüves színházába? Akkor is ezt csinálta volna, ha kinyalom magam és kosztümöt veszek, nem pedig terepzöld vászongatyában és kockás ingben állítok oda? Vagy ha húsz évvel idősebb vagyok? Hát mi jogon gondolja ő, hogy én hazudok? Meg egyáltalán, milyen alapon képzeli magát atyaúristennek? Miért pont ezt a faszt kellett kifognom? A nővel tök értelmesen lehetett beszélni, persze akkor már hiába. Egyesek hogy bírnak ennyire elszállni a szar kis szemétdombjuktól? Hogy jön ő ahhoz, hogy ne válaszoljon, ha szólok hozzá? Ezt a többi néző nevében mondom, akik nem vesztették el a jegyüket: nem azért adunk ki pénzt, hogy aztán tapló módon, birkákként kezeljenek minket és úgy tegyenek, mintha ők tennének nekünk szívességet. Hát kicsivel azért több alázatot kéne, nem?

Gyomorfekélyem lesz. Alszom.

Azt hiszem, jobb lesz, ha ide is bemásolom, mert persze mindenki a végén kezdi olvasni.

Valahogy az az érzésem, itt az ideje, hogy beszúrjak egy kis színest, mielőtt minden olvasómat elveszítem. Mivel a POSzT-os bejegyzések nem arattak sikert (azért nem úsztátok meg! még nincs vége!), úgy gondoltam, némi bulvárral folytatom, csak hogy fellélegezzen kis lelketek. A médiaguruk szerint ilyenkor tanácsos a kínálatot meghinteni egy kis valóságsóval. NEM, meztelen nők továbbra sem lesznek. Ám itt az alkalom, hogy megszavazzátok

MISZTER SIKÍTÓFRÁSZT!

Tizennégy jelölt közül naponta egyet szavazhattok ki. Amennyiben senkire nem érkezik szavazat, úgy minden játékost továbbviszek a következő napra. (Végre kitaláltam valamit, ami évekig eltart.)

A játékosokat teljesen önkényesen szavaztam be, közjegyző jelenléte nélkül. Szempont mindössze a lehengerlő karakter volt.

Hogy érdekesebbé tegyük, nem tettem közzé a nevüket. Bónuszpontokért azt is ki lehet találni. Annyit súgok, hogy a képek abc-sorrendben vannak.

(Most megint utálni fogtok?)
(Na mindegy, már felgyaktam a képeket. És ÓRÁKIG tartott.)

Játék indul, nyeremény változatlan!

"Ooooh, Matron!" Folytassa…

A "Bukott Madonna nagy didikkel" című festmény részvényese, továbbá kistank-tulajdonos.

Rajongó titkár szemüveg nélkül.

Fújd szárazra, édes professzor!