Azt hiszem, a "majd vigyázok" ígéret kábé ugyanannyira komolyan vehető csomagolatlan marlenka szállítása esetében, mint coitus interruptusnál. A szándék, ugye, megvan…

Hogy mennyire fontos egy valaki, egyértelműen eldönthető, ha mondjuk egy olyan mai hidegben sétálva szembejönni képzeled, majd leállós beszélgetősdi helyett azt fantáziálod, hogy "szia!", és rohansz tovább a meleg lakás felé.

(Van-e olyan, akivel leállnék, főleg éhesen, hát ez is egy jó kérdés. Azt hiszem, a létfenntartási ösztön felülírja a fajfenntartásit.)

Ha frissen képződött, gyakorolni kívánó apád kilátásba helyez egy rajtad végrehajtandó teljes testmasszázst, egy nappal előtte ne gyúrd magad izomlázasra, különben.

Köszönöm a figyelmet.

Igazán sérelmezem, hogy erről az előadásról engem senki sem értesített. Persze igen hatékony módja a spórolásnak, ha az ember nem néz színházműsort, na de "elvégre (és jól kihangsúlyozta ezt a szót, mely az egész érvelés veleje volt), tehát elvégre eddig még soha senkit nem láttunk éhen halni".

Lehet, hogy indítok egy "az vagy, amit megeszel" témájú blogot. Olyanok lesznek benne, hogy "Itt rakott krumpli (tejföl nélkül). Ma izgalmas utazást tettem". Vagy "Ma Kentucky menü kalandjai következnek". (Extrém esetben "Halló, halló, itt Éjféli Bagoly". Na és persze "Jó reggelit!".)

[A szinkron miatt már előre utálom.]

Abban, hogy egy nemzetis előadásfotó alapján azt higgyem, Szalay Marianna jócskán meghízott, az sem akadályozott meg, hogy kettővel a nő mellett ott ült az igazi Szalay Marianna.

Ugyehogy?)

Álmomban anyám társkereső irodába küldött, és amikor meglátta, hogy öltöztem fel, azt mondta: "majd odamegyek, és megmondom nekik, hogy okos vagy".

(Ki ne nézett volna ki jól a Miszter Sikítófrásszal váltott mosolyok után.)

Sokadik párbeszédrészlet annak illusztrálására, hogy miért szerettem ezzel a csapattal lakni.

Vadmalac: de mondjuk összeszedte a holmiját és elment, vagy ott van most is? mennyi időt volt ott? ott találkoztak vagy előtte vagy utána mentek valahova?
Jómagam: nem szedte, elment, nem tudom, mert nem figyeltem, ide jött, nem mentek máshová
Vadmalac: hm.. nem foglak kémnek használni
se besúgónak
Jómagam: ahogy mindig is mondani szoktam: ne szólj szám, nem fáj fejem
Vadmalac: ja, csak el ne ejtsd a szengerfont
Jómagam: ne szemtelenkedj, kis Henry!
Vadmalac: mér, most mit mondtam?
Jómagam: *tuff
Vadmalac: jáááj

"Talán nem kellett volna jelentőségteljesen kacsintania hozzá, de ez már nem számított."

Okos ember ugye minden ruhadarabból eggyel többet csomagol, mint ahány napra utazik.

Kicsit aggódom, hogy lesz majd, amikor visszasírom ezeket a napokat…

Hallgatom itt, mert mit hallgassak, a Cimbora főcímzenéjét, és töprengek, ki énekli ezt, hát én biztos ismerem valahonnan. Nem hittem magamnak, pedig milyen jó lett volna gondolkodni rajta és rájönni (mint Simorjay Emesére az Én táncolnék veled-ben), nem pedig hagyni pörögni a videót, meglátni, homlokra csapni, restelkedni.
Jók ezek az apró örömök.