Szösszenetek Egy szösszenet munkáról (többre nem jutott idő).

Nagyon érdekes posztok vannak, egyik kolléga például – úgy gondolom – írásba kaphatta, hogy üres perceiben bugyuta dallamokat ültessen el mások fülében, amelyeket aztán következő felbukkanásáig képtelen vagyok kiverni a fejemből legalábbis én.

Egyszer örültem meg úgy igazán, amikor a Hatvanas éveket kezdték kórusban citálni.

Öt perc múlva kolléga (az egyszerűség kedvéért nevezzük Rádiónak) átviharzik a helyiségen, orra alatt dünnyögve.

"Néha légy bolond egy kicsikét…"

Borotva, borotva, vágás, vágás, vér, spriccelés, ütőér, gyilkosság.

Valószínűleg nem éltem volna túl ezt a hetet, ha péntek este mégiscsak Modern Talkingot húzok a lejátszólistára a frissen letöltött ABBA-musical helyett.
(Vadmalac nélkül sem éltem volna túl, egyébként.)

Mert ez vett rá arra, hogy nyolc óra nappali munka után, tíz óra éjszakai munka előtt elrángassam a Mestert az Én anyám felkiáltójelre. Amit többször is kihagytam a pszichós pajtikkal, pedig milyen jó lett volna.

De mennyire jó volt így is, megkönnyeztem a kedvenc számomat.

Pedig áthangszerelték.

Az éjjeli fordításokat a filmzenével, a musicalverzióval, majd magával a letöltött filmmel éltem túl, senki nem jobb nálam karaokeban, már csak a Lay All Your Love magas hangjai jelentenek kisebb kihívást.

Egyébként nem értem, miért mellőzték a dramaturgot ott, ahol lubickolnak a képi humor mesterei, de mindegy, majd írunk egy jobb sztorit.
(Micsoda emancipált, feminista szingli-faszság elhalasztani az esküvőt, csak hogy utazgassanak egyet! Aztán szüljön mindenki negyvenévesen, mi?)

Holnap vissza a melóhelyre, jippí, múltkor is szereztem Singer és Wolfner kiadású Cilikét.

Hogy fenntartsam az egészséges érdeklődést és hogy nagyjából körülírjam, mi a helyzet a házam táján, rejtetten unalmas szemelvényeket adok közre levelezésemből.

Bátorcsaj küldte ma:

"egyáltalán nem igazságos az sem, hogy így el vagy tűnve és azon töprengek néhamár, hogy haragszol-e vagy valami baj van vagy miegyéb és megfosztasz minket (engem?) a bátorsághoz igenis szükséges önmagadtól"

Na ez a mondat nagyon fontos volt nekem, nem lett volna baj, ha korábban jön. Amikor még nem azért nem jelentkeztem, mert hülyére dolgoztam magam.

Ami pedig a munkát illeti (csevegések Vítával):

M*****: szal: Te hogy állsz a részeiddel?
én: nem vagyok túl motivált
M*****: mifene motivál, ha a pénz nem? 😉
én: és az utóbbi két napban annyit ettem, mint egész héten előtte
most annyira az sem… ma rájöttem, hogy augusztus elején lekötöttem 70 ezer Ft-ot a számlámon

én: hihetetlen, hogy azokat a szarokat nézed, amiket fordítok
ebben valami olyan összefüggés van, amit még nem látok át teljesen

M*****: hé!
Te hogyhogy itt???
(és szia is!)
én: még mindig dolgozom…
🙁
és szia
M*****: jóég!
én: na ja
kicsit lassabban megy a vártnál
M*****: hát ja.
Szegényke, Te
🙁
én: nem szegényke, hanem hülye
és te hogy haladsz?
M*****: hmmm
majd este részletezem…
(remélem, addig csinálok vmi részletezhetőt…)
én: akkorra hozod be a lemaradást? 🙂
aha… sejtettem.
M*****:
én: én most elmegyek zuhanyozni, fogalmam sincs, mióta ülök ugyanabban a ruhában
addig vigyázz a nyúlra
mostanában felugrál az asztalra
valamelyik nap bekopizott egy szar szóviccet a dialóglistába
M*****: ha ír, megcsörgesselek, vagy mi?!? 😀
jó ÉG!!!!
meglátszik, ki a gazdija! 😛
én: nem rossz ötlet, de lehet, hogy bekapcsolom a webkamerát, és online ismerőseimből nyúlfigyelő szolgálatot szervezek
M*****: 🙂 kiváló gondolat!
én: na most megyek, amíg ilyen békésen üldögél a szék alatt
M*****: OK
én: olyan húsz perc múlva jövök

Aztán ott van az angol szakos Vadmalac, aki rengeteget segít nekem, alkalmanként pedig magvas gondolatokkal gazdagítjuk egymást szomszédos szobáinkból:

(Egyébként teltkarcsú lett, ha érdekel valakit.)

én: neked nem rémlik, hogy melyik mondatba értettük bele a Memphis szót?
Cz******: nem
én: kár
tényleg Memphisben lakik

(Ez hangalámondás volt, szövegkönyv nélkül.)

Egyéb elfoglaltságaimról a pszichós levlistán:

Három és fél órával később:

Kérdés:

Válasz:

Végül egy ma esti levélváltás, csak a reklám kedvéért:

Kedves B***** G********!

Cz****** A****

(persze csak ha a nyúl kap büntit)

Pro secundo. Megvetem magát, Malac, nincs Önben szemernyi sem ama nemes ápetitusból, amely csillapításának terhét a teátrum és teátristáink hivatottak vállukra venni. Megkockáztatom, maga csak azért ohajt ügyünk Maecenasa lenni, hogy nimfomán passziójának hódolva színészifjakat csábítson Phoebus hálótermébe, maga céda, pfuj!

Pro tertio. A napokban felkeresem magát, hogy financiális ügyeinket a korábbiakban megbeszéltek szerint rendezzük. Az előadás ezentúl kizárólag az Ön jótékony adományának köszönhetően, az Ön ízlése szerint tartatik majd meg.

Hálától rebegő ajakkal mondunk köszönetet áldásos tevékenységéért, egyben jó egészséget kívánunk a nagyságos kisasszonynak!

B***** G********

(Ja, ha valaki meglát az uccán, ne jöjjön oda rajongani, mert éppen öntisztul a hajam, két és fél hétnél tartok a hatból. A csoffadás kompenzálására vagy sapkát húzok, bár már megszóltak a munkahelyen, vagy hatalmas fekete szemeket festek magamnak, hogy mindenki azt csodálja. A Mester közölte, hogy úgy nézek ki, mint a tizenöt éves tanítványai, mondjuk valahol örülök, hogy ettől nem volt annyira elragadtatva. [Pedig a körömlakkomat csak később vette észre.] [Meg amikor megnézettem vele Meat Loafot, még azt is mondta, hogy olyan vagyok, mint azok a fekete ruhás szereplők a filmben. {Gy. k.: a sok sweet transvestite from transsexual Transsylvania.} Az lesz a vége, már látom, hogy visszaveszem tőle az M betűs sapkát.])

A mai cím a Pom-pomból van, egyébként.