Monthly Archives: november 2010
I got my feet, I got my toes, I got my liver
Soraimat rendezgetvén (hehe, ez jó) bukkantam az alábbi, eddig publikálatlan kis nyári feljegyzésemre.
"Szigorúak az előírások, így fordulhat elő, hogy egy minőségirányítási kézikönyvben külön oldalon, pöpec kis táblázatban tekinthetjük meg J. József egyéni vállalkozó szervezeti felépítését.
Egyébként nem olyan vicces, mint gondolnánk."
:-))
Próbáknak ideje ez itt
A levélnek az ő hetedik részlete sosem volt még ilyen közel. Nem érdekes.
(De, de nem írom le.)
Spóroltam, de reggel négyre elfogyott
Ha bizonyos körülmények nem támogatnák meg egy kicsit ellenirányú döntésemet, még egy jó ideig nem fűtöttem volna be. Mint ahogy nem is fűtöttem. Rohadék villanykályha. Amikor annak idején megkérdeztem a tulajt, hogy hogyan kell használni, körberöhögött, hogy be kell kapcsolni. (Mondjuk azt is mondta, hogy fizethetek átutalással, ehhez képest ugyan vigyem már el készpénzben, mert az egyszerűbb. Hah.) Bedugtam a háromfázisú dugót a háromfázisú dugnivalóba, tekertem rajta, és vártam, hogy majd jó lesz. Két óra telt el, ugyanolyan csonthideg, megvizsgáltam, nincs rajta másik gomb, sem kapcsoló, mondjuk legalább a villanyóra is csak egy számnyit perdült, még az kéne, hogy teljesítmény nélkül fogyasszon. Ugyan nem akartam ehhez a megoldáshoz folyamodni, de gondoltam, teszek egy próbát az olajradiátorral, megfeledkezvén arról, hogy a kábelét behúzták a beépített konyhapult és az ablakpárkány közé, tehát kábé a dilettantizmus láncos kutyájának nevezném. Na mindegy, jórészt úgyis csak aludni meg takarítani járok haza, zuhanyzoknipaplanpálinka, boldogasszony idején meg meggyújtom a szoba közepén azt a tizenhét rongyos kartondobozt, amit pár napja sikerült végre kiürítenem és felszeletelnem.
Kár, hogy éjszakára beriasztanak a munkahelyemen.
Félelmet érezni születtünk
Úgy esett, hogy jó pár héttel ezelőtt bokros teendőimtől akadályoztatva néhány napig a vécéajtó előtt hagytam heverni egy elhullott legyet. Az imént nagy megdöbbenésemre arra eszméltem, hogy kifelé jöttömben ösztönösen jó nagyot lépek.
Ezek után el lehet képzelni, micsoda gátfutás a lelki életem.
"This is a map of Stella-free areas. The white areas are safe, the red ones are not, the blue ones are water."
Ha Jonatán kapitány a tojásból nem süt egy jó rántottát – idejekorán
Álmomban addig piszkáltam egy skorpiót, amíg az belém nem döfte a farkát. (A hüvelykujjamnak ugyanazon részébe, ahol a lábujjamon a csontkinövés van.)
Nem a sebet kell eltüntetni, csak a mérget kell kiszívni belőle, ezzel a bölcsességgel ébredtem ma. És most jó.