Monthly Archives: január 2011
Alkoss egy költőt, aztán hagyd, hogy írja meg saját verseit.
Ha kihűl a húsleves, akkor is.
Kértem és megkaptam. Ajándék ennél jobb nekem nincs. Hogy átszerkesztém, becéktől való idegenkedésemből fakad csupán. Egybegyúrtam, komplett lett a versezet. Jöhet még sok, sok ilyen! Utólagos engedelemmel, már ha, íme a Haikuciklus influenzára (és szengerfonra):
Csuka a Holdon
Influenza madarak
Válladon ülnek
Földben nyugvó kedv
Arcán lázrózsás mázak
Fejben keselyűk
Halódó folkus
Ringatozó hajóten
Ákos kíván jót
Eltűnő árnyak
Hegyi vadak pusztítnak
Belsődben kórok
Lázasan írni
Verselni képtelenség
Ákos, értsd meg ezt
Baudelaire – Verlaine – Rim
Halál torkában isis
Lángot őrizett
Láng a torkomban
Hamarost jő a halál
Búcsúzzunk, szívem
Te puha lény te
elárulod a tüzet
mi elődödé
A hétszázát, hát nem megéri betegnek lenni!
De házasság után a kocka fordul
Ez olyan jó, hogy plakátolni kéne.
Egyedül nem megy
Reggelenként kéne mellém valaki nagy piros betűkkel, hogyaszondja A nyári parfümödet ha magadra fújod, egész nap hányingered lesz.
Beöltözött színésztyúkkal, százezredszer
Ma esti:
"Mi mindenhol együtt vagyunk mostanában, ezt figyeltem meg. Ez már majdnem olyan, mintha együtt élnénk, nem? Fogadjunk, hogy többet vagy velem, mint a pasiddal!"
Igen, Pepe, és annyira köszi.
Az igazi nő mindenhez ért
Négyhavi lakás után az imént teljesen véletlenül rájöttem, hol tolták el a vécétartály falra rögzítését, és jól rendbe is raktam. Ha felidézzük a legutóbbi lefolyó- és mosógépszerelésemet (na meg azt a rengeteg hiperkreatív kisállatketrec-barkácsolást még régről), egyértelműen látszik, hogy mellkasomban egy sáros cipőjű, izzadt és szuszogó mesterember büszke szíve dobog, miként csatamén patái bevetés előtt. (És most ne firtassuk afféromat az [újra] összerakhatatlan távirányítóval.)
Készültem ide beszúrni egy Farkasházy-sztorit Mikesről és Somogyiról, de végül nem találtam elég jónak, így kihagyom.
Beszédes egyébként, hogy a fenti könyvet a rendezetlen szekrényen is rögtön megtaláltam (ez még nem kunszt), a könyvtest gerinccel átellenes oldaláról ismerve fel (amennyiben ez kunszt, akkor HEPP). (Kettő, ámde egyfelé néző sorban tárolódnak a könyveim egy térelválasztó, körüljárható IVAR-on.)
Szóval ezt csak a miheztartás végett.
De a kép, a hang, az arc nincs itt velem
Olyan szomorú tud lenni egy illat, amiről tudjuk, hogy most éreztük utoljára, és ezután soha többé.
Rég nem találkoztunk, én szeretlek titeket!
Most minden föld a tiéd, hogyha rálépsz
Gyereket csinálni, felvétetni egy egyetemre, elszeretni valakinek a macskáit, az egy dolog.
Just a slob like one of us
Ma majdnem megtértem.
De a jehovás útitársnak le kellett szállnia a Nyugatinál.
Isten útjai kifürkészhetetlenek.
Karikagyűrű ragyoghat a kezén
Ma esti szereposztás:
Én: jegyszedő
KHVN: Kedves, Helyes, Vidám Nő, aki néző
ÚMS: Új Miszter Sikítófrász, aki színész
Nagyjelenet:
Én, gépiesen: Jó szórakozást!
KHVN, őszintén: Köszönöm!
Én, taktikusan: Látta legutóbb is, ugye?
KHVN, meglepve: Igen!
ÚMS, kis szünet után a háttérből, engem meglepve: Megjegyezted a feleségemet?
Én, újra gépiesen: Meg bizony…
Igazán leszokhatnék már arról, hogy fölösleges pofázással próbálom meg felhívni magamra a figyelmet.
