Alimenti ciao-ao

Először is reggel elaludtam, így fél tizenegy körül sikerült bruncholnom. Nem sok hely maradt a fél egyes ebédnek. Itthon még nem tűnt észveszejtően soknak az a kábé harminc deka főtt krumpli, amit a kábé hetvenöt dekányiból csomagoltam magamnak, és egy éhes folkusnak meg sem kottyant volna, de a fél tepsi királyi morzsámmal kiegészítve gyilkos mennyiséggé nehezedett. (A fogásaimra vetett pillantások egyébként nem igazán voltak irigykedőek, ezt kollégáim jó természetének tudom be.) Foglyokat nem ejtek, így a maradékból este rántott krumplit csináltam. Egy óriási tál telt meg vele, szerintem élesztő került a műtrágyájába. Egyébként a krumpli remekül helyettesítette a holnapra betervezett cukkinit, ami sajnos nem volt a boltban, aggódtam is még vasárnap, hogy éhen fogok halni. (Haha.) (Azt hiszem, nem sikerült érzékeltetnem a hahangsúlyt. Bennem kábé így hangzott: haHA.) A cukkini valójában köretnek készült volna a grillezett gombás barnarizs mellé (vajon mit gondolok ilyenkor, hány emberrel lakom egy háztartásban??), és nehezen tudom megmondani, hogy melyik a köret, de tény, hogy végül összeállt a holnapi menü. Sajtos-gombás barnarizs, kicsit keményen, ahogy szeretem (ha ebben a tempóban haladok az evéssel, mire odáig jutok, hogy ezt elfogyasszam, nagy valószínűséggel rögtön ki fogom hányni, és azt hiszem, ez jót is tenne az egészségemnek), orbitális adag rántott krumpli a tegnapi maradékból, emberes mennyiségű sült gríz házi meggylekvárral (ami nem az én művem).

MIÉRT nem tudok egy emberre főzni?? (Halkan jegyzem meg: miért kell egy emberre főznöm? Na nem mintha nem tudnám.)