Na, csak röviden.

Vadmalaccal elmentünk a vígszínházi nyílt napra. Én előtte még a Filmsoundba egy kaziért, hát jól beletrafáltam egy dézsábólöntésbe. Kombinéig csurom lettem. Fél 12-kor már a kívánatosnál nagyobb tömeg ázott a színház előtt, persze számítottunk rá. Nem úgy, mint Marton László, az igazgató. Mondjuk nem tudom, mit vártak. Akkor is megtelt volna kétszer a nézőtér, ha csak szájhagyomány útján indítják el a reklámot. De mindegy, első körben bejutottunk a Három testőr próbának álcázott trailerére. Nekem bejött. Kacagtam sokat. És messziről nem ismertem meg Oberfrank Pált! Szörnyű. Fesztbaum a kedvenc… de Vallait is nagyon szeretem. Azt nem értem, hogy Lajos Andráson mit esznek. Danis Lídia is csak képeken tetszett, bár azokon nagyon. Nem hiszem, hogy ő Bonacieux-né.

"Próba" után kicsődültünk, és elkezdtünk sorban állni. A körbevezetéshez. Mint a birkák… (Megérjük még, hogy én leszek a körbevezető.) Kernről éppen lecsúsztunk, és nem tudtam, hogy bánom-e, mert nem tudtam elképzelni, hogy most ő itt körbevezet, és mit mondhat, úristen? Pápai Erikára sokkal jobban tudtam figyelni. (Meg felvitt minket a színpadra a próba díszletei közé, amit eléggé furcsálltam, aztán kiderült, hogy nem lett volna szabad…) Voltunk férfiöltözőben (mutatott bajuszt, hihi, nem sokkkal előtte meséltem Vadmalacnak, hogy tüllbe varrjuk majd bele), láttunk egy csomó jelmezt és kelléket, amiket a 120 centis kiscsajok visongva ismertek fel, én meg a Padlás sztorijából is csak annyit tudok, amennyi a zenéjéből lejön… de idén most már tényleg megnézem! Aztán a zsinórpadlásról lestünk lefelé. Néha nagyon lennék díszletmunkás is…

Most megyek költöztetni.

Jaj, és képzeljétek! Háromtól koncert volt, amit nem vártunk meg, de Vass György dobolt!!!

Hát ezeket láttuk, amíg egyesek a közeli teraszon ebédeltek, kettecskén. Megint nem lehet egy rossz szavam se, sajnálom. Ha csámcsogott, nem hallottam. 🙂

Este megnézzük Elek Ferit abban az új izében. (Ja, bajuszban.)