…and I think it’s gonna rain today

Üdv innen a Tettye IC-ről!

Kal Pintér Mihály ül előttem. (Elhatároztam, hogy idén befogadható, olvasmányos bejegyzéseket írok, nem tetszik, hogy a POSzT-osokat mindenki rémülten átugorja. Nem tudom, fog-e menni.) Szóval Kal Pintér Mihály. http://www.artisjus.hu/kalpintermihaly/index.html VALAKI MONDJA MEG, HOGY LEHET RENDESEN LINKELNI, MERT ETTŐL KIPUSZTULOK!

A mellettem ülő lila táska tulajdonosa egyelőre látatlan. Lehet egy akárki is.

Az idei könyv a Beaches, ez az egy példány volt belőle a Bookline rendszerben, és örültem neki. Ebből írták a Barátnők magyar című filmet (Bette Midleré lett Cee Cee szerepe, ami azért nagy mázli, bár még nem tudom, mennyivel gyengébb vagy erősebb a regénybeli karakter), ezt jó sokszor láttam zsengébb koromban, mert anyu meg Bea szerették, és én akkor még pont ezért annyira nem. (Több dologgal volt ez így.) Most már nálam a régi felvétel, hahaha! És tudok sírni azon, hogy "Did you ever know that you're my hero". (Az apukám arcát látom ilyenkor, ki tudja, miért.)

Elindult a vonat, és a mellettem ülő hölgy kilétére csak a drapp kabátra tapadt közepes hosszúságú világosbarna hajszál DNS-analízisével derülhetne fény.

Megérkeztem, és nem esik, pedig ronda felhők voltak. A világosbarna lány két székkel arrébb ült, megfejtült a rejtvény. A Beaches sztorijából jórészt csak a fővonal maradt, egyelőre nem döntöm el, hogy melyik a jobb.
Otthon sokat gondolkodtam, hogy hol lehet a Terényből maradt spriccelős napolaj. Tudom, hogy utáltam sokáig, mert folyt belőle a cucc, aztán a költözésnél elraktam egy tuti jó helyre.