Amíg nincs jobb

Ismét és végre itt!

Mielőtt azonban bármit mondanék, eleget kell tennem egy rég vállalt kötelességemnek. Kati megbízásából most írok nektek a mértékelmélet gyakorlati alkalmazásairól.

… ööö…

Oké, bevezetni könnyebb volt.

Nos tehát. Azzal gondolom, mindenki tisztában van, hogy csak mértékkel! Csaaak mértékkel! (Köretnek választhatunk aggodalmas tekintetet, hamiskás hunyorítást vagy ingó-bingó mutatóujjat, melynek külön előnye, hogy a célszemély nemétől függően [esetleg attól függetlenül is, ne rekesszük ki a szexuálisan túlfűtött taperolni vágyókat] intenzív bökdösést hajthatunk végre annak bordaközi izmain, vagy ami még jobb, a szegycsonton [ha esetleg hülye libával kerülnénk szembe, ezt a lehetőséget hagyjuk ki, tudniillik a madaraknak tarajos szegycsontjuk van] [a plázacicák meg karmolnak], desszertnek pedig a szokásos „Na ugye, megmondtam!” jár hozzá, igaz, csak pár órával később.)

A közhelyszótár ugyan nem említi, de a témával kapcsolatban természetesen kötelező és kihagyhatatlan az „Inni csak mértékkel (ha valakinek esetleg lankadna a figyelme [amit nagyon zokon vennék], erről a szóról elmélkedünk!) és tartózkodással lehet!” kezdetű megjegyzés. (Amennyiben beszélgetőpartnerünk ennél a mondatnál abba is hagyja, úgy szöget üthet fejünkben a gondolat, hogy az illető le van maradva néhány évszázaddal, bár lehet, hogy csak berekedt, netán [ó, te jó ég!] komolyan gondolja, mely esetben [úristen!] azonnal hagyjuk ott azt a pancsert, majd híreszteljük el, hogy sajnálatos módon elhaláloztunk, amikor a fejünkre esett „A miniszterelnök értelmes mondatai” című sorozat negyedik, húszkilós kötete, és ne aggódjunk, mert el fogja hinni, sőt, még virágot is hoz a temetésünkre, persze azt, amit garantáltan a legjobban utálunk, de ha-ha, semmi baj, mert mi úgysem leszünk ott!!! Ha nem szeretnénk ilyen drasztikusan elintézni a dolgot, és a „társalgás” folytatása mellett döntünk, akkor is teljesen felesleges kimondani partnerünk helyett, hogy „Mérték [lám, ismét itt ez a szó!] a vödör, tartózkodás az asztal alatt”, mivel az ő nullához konvergáló humorérzékével úgysem fogná fel, nekünk meg már nem poén, bár! felmerül az ötlet! ha az elkövetkezendő néhány percben [másodpercben? nem, az kevés, bele kell számítanunk a reakcióidejét] a szokásosnál eggyel jobban sziporkázunk, magától távozik bűvkörünkből, mert iszonyúan fogja zavarni, hogy nem érti, amit mondunk, és ez talán még hatékonyabb módszer.)

E rövid bevezető után tárgyaljuk meg a mértékelmélet mibenlétét.

… ööö…

Előbb talán beszéljünk magáról a mértékről, mely olyan homályos és nehezen körülírható szó, hogy leghitelesebben nagy költőnk haikuja adja vissza összetett jelentésvilágát. (Mielőtt az olvasáshoz fognánk, figyeljünk fel arra az égbekiáltó és ügyesen kitalált paradoxonra, hogy a költőóriás épp a mérték megéneklése közben nem tudott mértéket tartani, és a szokásos [szabályos] tizenhét szótagon felül egy plusz szótaggal csordult túl a haiku keretein.) Mehet!

A lázmérő érték

A betegnek kérték

Azután meg mérték

(Mondotta a fenomén.)

Figyeljük még meg a mesteri ujjak nyomát a sorok elején (mindegyik sor ugyanazzal a betűvel kezdődik!!! aztaaa!!!), valamint a sorok végén (engedtessék meg nekem a következő mesterpoén) a legtisztább tiszta rímek képviselik a főnél is legfőbb értéket. (OVÁCIÓ, KACAGÁS és ŐRJÖNGÉS minden oldalon, kivéve a díszpáholyt, mert azokat a jegyeket nem adtam el…)

Miután mindenki számára Világos, miről van szó, lássuk a (le)tétel alkalmazását a gyakorlatban. (Mondotta G. Artúr.) (Tudom, tudom! Gombóc Artúr!!! – mondotta Picur, de nem volt igaza, ezért Pompom büntetésül benőtte a fejét.)

„Igen, az elmúlt hetekben team-munkában kutattuk a kérdést, és arra az eredményre jutottunk, hogy két alapvető koncepció lehetséges. Egy: túl kevesen viselnek kalapot. Kettő: az energia kérdése. A világegyetemben számos energiamező létezik, amelyeket nem érzékelünk. Vannak spirituális energiák, melyek a személy lelkében működnek. Namármost: a lélek nem létezik ab inito, ahogy azt az ortodox kereszténység tanítja. Úgy kell létrehozni egyfajta irányított önmegfigyelés által. Nagyon ritka, hogy az ember birtokolja ezt a páratlan képességet, mert a spirituális kérdéseket zavarják a mindennapok jelentéktelen részletei.”

Mindazonáltal ha megpróbáljuk ezen elméletet gyakorlatban alkalmazni, hamarosan arra a szomorú következtetésre kell jutnunk, hogy valahol az egyik iksz elől lefelejtették az együtthatót. Mellékhatásként jelentkezhet émelygés, hányinger, az éhségközpont zavara, hirtelen több mázsányi háj felhalmozódása a felső ajakon, totális szuicid depresszió, biztosítási ügynökök tömeges menekülése a lakókörzetből, valamint mókuspopulációk demográfiai robbanása a zoknis fiókban.

Áh, dőzsöljünk inkább.