Amit most apu csak mesél neked, ha felnősz majd, te is átélheted

Nem gondoltam, hogy ennyire magasra teszem a lécet a könyvajánlós pályázatban. (Legalább egy esélyt kérek a visszautasításra!)

(Paradox helyzetbe kerültem az imént. Kitöröltem ugyanis a Lomtárat az asztalról. De vajon hová?? Érdekes, elgondolkodtató kérdés, ha valaki szoftverüzemeltetői ismeretek terén egy kicsivel le van maradva tőlem, kábé azzal a negyedórával, amíg rájöttem a megoldásra.)

Mindazonáltal.
Házamtáji hírek.

Egyre kevesebb a meló, a legutóbbi borítékom már egy húszassal volt vékonyabb a kelleténél. (És ebben szerintem benne volt valamennyi prémium is a kasszázásért.) Cserébe munkaidőben elintézek minden melchiadesos meg projektes dolgot, és még olvasni is marad időm.

Egészen unalmas lenne otthon, ha nem kellene napok óta WINDOWST TELEPÍTENEM. A vadiúj, gyönyörű, tizenkét colos kis notebookomra! 😀 (Amit részletre vettem.) És VÍRUST IRTANOM. (Mert igen, az asztali gépem úgy érezte, hogy most nyugdíjba vonulhat.) Meg MOBILINTERNETET szerelnem. (Mert az egész lakásunkban nincs Vodafone térerő, vagy én basztam el valamit nagyon. Leginkább pénzt.) Meg SZART TAKARÍTANOM. (Mert egy kivételével még az összes állat életben van. Nem, ne kérdezzétek, mi lett Izsóppal.)

Most már egy csomó felnőttéletes dolgot ki tudok pipálni.

Például:

– Tudok házon kívül dolgozni – mert megtehetem, hogy minden munkámat magammal viszem a kicsi MSI-ben! (Még nincs neve.)
– Megjelent egy munkám nyomtatásban. (Korrektúráztam az árverési katalógusunkat. Kettőezer forintért kapható a pénztárban. Kérésre dedikálom.)
– Emberek azt mondják rólam, hogy „a kolléganőm”.
– Kimondtam azt a mondatot, hogy „szabadságra megyek”.
– Van saját, felnőtt körzeti orvosom, aki KIÍR TÁPPÉNZRE, ha beteg vagyok.
(Folyománya:
– Kapok fizetést akkor is, ha nem dolgozom!! [Ezt még mindig nem nagyon értem…])
– Van életbiztosításom. (Az én nyelvemre átfordítva: van megtakarított pénzem!!) (Valaki más nyelvére átfordítva: ha másfél év múlva meghalok, a húgom kap egy valag pénzt.)
– Van hiteltartozásom.
– CÉGET ALAPÍTOK! (Hm, milyen jól hat egymás után ez a két mondat…)
– Ingatlanügynökökkel tárgyalok telefonon.
– Olyan levelem jött a bíróságról, amiben nem a könyvtári tartozások ügyében írtak! (Hoppá, erről eszembe jutott egy fontos teendőm…)
– Aputól pénzt kaptam karácsonyra.
– Idén először végre nem én fizetek rá a Melchiades-kurzusokra! Sőt, még pénz is van belőle! (Amit visszaforgatok a cégalapításba, persze.)
– Van kézi körfűrészem. 🙂
– Van bringám. Használom is. Csak azt.
– Vannak saját állataim.
– Vannak… ööö… fogyáscsíkjaim?!
– Őszülök.
– Voltam nőgyógyásznál. Kétszer.
– Vettem már be esemény utáni tablettát. (Egyszer.)
– A barátnőimnek gyerekeik vannak. (És elváltak.) (Vagy attól frusztráltak, hogy még nincs gyerekük. Vagy hogy nincs kitől. Vagy hogy miért kell ez a társadalmi nyomás. Szóval: a barátnőim frusztráltak. És pszichológushoz járnak, vagy ők maguk azok. Ez esetben szupervízióra járnak.)
– Tizenéves lányok magáznak.
– Augusztusban társasutazásra megyek! 🙂 (Egyedül.)

Ha addig nem jelentkeznék, találkozunk a POSzT-on! (Én leszek az, aki a Király utcában égeti magát a napon egy kis zöld géppel az ölében. Mobilinternet csuhajj!)