Archív arcív

"Tegnap a nagyapámmal felmentünk a padlásra. Én egyedül szándékoztam, de utánam jött, és megmutatott egy csomó mindent az egyik ládájában. Azt hiszem, valamilyen háborús dokumentumokkal kezdte, amik elmondják az igazat, meg ’56-ról mondott egy csomó mindent, hogy meghamisítják a történelmet. Aztán mutatott egy újságcikket, amit a nyugdíjba vonulása alkalmából írtak róla. Akkor voltam egyéves. Mert a nagyapám tök híres ember volt. Jó ezt így utólag megtudni. Mindjárt elmesélem, miket csinált, csak előtte még annyit, hogy mesélt a nagymamámról is, aki kiváló dolgozó volt, és városi tanácsosi címet kapott. Ezt azóta sem senki. Aztán nagyapám megmutatta az ÖSSZES kitüntetését, legalább két doboz volt, egy csomó kommunista jelvény, meg rengeteg különféle plecsni, és közben mesélt mindenféle sztorit. Egyszer például úttörőolimpiát szervezett, és több ezer gyerek volt itt, és fantasztikus volt, máskor meg vívóbajnokságot, rengeteg külföldivel, és azt is ő szervezte meg, egy szállodában volt, és ezt olyan jó ötletnek találták, hogy azóta rengeteg helyen csinálják. Neki köszönhető a vásárhelyi stadion, az ifjúsági park focipályái és az előtte lévő parkoló (aminek helyén pár éve a Penny Market áll), és még egy csomó minden. De mutatott például egy könyvet a Hódgépről (a vásárhelyi gépgyár volt), és a képeket magyarázta, mondta, hogy milyen jó gépeket gyártottak (de T/1-ben mondta), én meg ezt furcsának találtam. Aztán volt egy kép az igazgatósági tagokról, és sorolja nekem, hogy ez az igazgató, ez a főtitkár, ez a KISZ-titkár, meg ilyenek, aztán az egyik hapsinál megáll, hogy ismerem-e. Mondom, nem. Kiderült, hogy az ő. Na, akkor majd’ hanyattvágódtam. Nem elég, hogy ő a megyei TS-elnök, aztán fiatalon a Kokron textilipari gyárban dolgozott, és MINDENT tud a textíliákról, nem elég, hogy hivatásos focista meg városépítő, nem, ő még ráadásul igazgatósági tag a Hódgépnél. Estére azt is megtudtam, hogy az adóhivatalnál dolgozott évekig, ők számították ki az adókat egy szem szorzógép segítségével, és havonta járták a tanyákat, hogy megállapítsák az adó mennyiségét. Azt hiszem, itt volt az is, de lehet, hogy az a Kokron-gyárban, hogy reformokat vezetett be a konyhában a munkások javára. De még a polgármesteri hivatalban is dolgozott valamit. Közben meg úttörőolimpiát meg egyéb sportrendezvényeket szervez, elviszik kényszermunkára, ahonnan megszökik, mellesleg kiváló vadász meg horgászik. […] Folyton éreztem, hogy minél többet akar mesélni, hogy mindent továbbadhasson nekem az életéből, a vele történteket, hogy ismerjem meg a múltat, az ő politikáról vallott nézeteit, hogy helyesen gondolkodjam, de én nem vagyok képes olyan sokáig figyelni rá. Persze mindig úgy teszek, de nagyon szeretném meg is jegyezni azt, amit mond. Így a részleteket azonnal elfelejtem."

"Aztán fényképeket nézegettünk. Így kiderült számomra, hogy ő volt a Lövész Club elnöke, meg hogy valamikor valakikkel alapfokú tekebajnokságot nyertek (ejha!), meg hogy századparancsnok volt a munkásőrségnél. Voltak olyan képek, ahol a századot (kb. tizenöten voltak) fegyelmezi, de a legjobb az volt, ami a nyugdíjba vonulásakor készült (akkor voltam egyéves). Hát én láttam a padláson az összes plecsnijét, de ami akkor rajta volt, az is soknak tűnik. Kitüntetés kitüntetés hátán (és a nagyapám mellén), megpróbáltam megszámolni, húsz v. huszonegy volt (21 V). Ez a kép tetszett. Aztán gyorsan abba is hagyta a mutogatást, idézek: »Tyű! Mán mögy a Fiorella!«. Úgyhogy a képek további kommentálását megúsztam."