Három és fél órányi Hamlet után nincs sok agyam az íráshoz. Azt hiszem, a Tim Caroll-féle imprós megoldás körülbelül két felvonásig lenne érdekes (mondjuk a másodikban és a harmadikban, nem a cselekmény miatt, hanem mert eddigre jönnek bele). És SOKKAL jobb lenne, ha nem Balázs Zoltán lenne Hamlet. Tenyérbemászó képe van, kimondottan ellenszenves, és ütődöttet játszik. Úgy, hogy közben Kardos Róbert mindössze Rosencrantzként domborít! Hát…! Másik kedvencem, Egyed Attila nagyon szimpatikus Claudius. Egyáltalán nem jött ki semmilyen értelmezése sem a darabnak, sem a szituációknak, ha ennek alapján próbáljuk megválaszolni rendezéstanárunk, Kécza furmányos kérdéseit, sehová sem jutunk. (Hetek óta vitatkozunk azon, hogy Hamlet miért rejti el Polonius holttestét. Most megtudtuk: hogy Hamlet villanthasson hipnotizőr képességeivel.) Amúgy fantáziátlan voltam: teniszlabdát és virágcserepet (ezt Böbe emlékére) vittem magammal kellékként. A zenével viszont szerencsénk volt: négyből négyet bejátszott Faragó Béla. (Volt nála vagy húsz cédé, az is elképzelhető, hogy mindegyiket bekeverte a nézők örömére. Eljátszottam az "Always Look on the Bright Side of Life"-finálé gondolatával, végül csak a bevezető zenéjét hallottuk a Dániából kapott Brian élete cédémnek, a Dunyának hozott Carmina Buranára bevonult valaki, Vadmalac Ace of Base-ével kezdtek, és Rendezőkispajtás Sound of Silence-ére temették Opheliát. Vadmalac frappáns ötlete csokimikulás volt, de másnak is eszébe jutott, így megmaradt szép (és olvadt) emléknek. Hihetetlen meleg volt benn. A plafon alá feszített, középen kivágott molinó (én nem tudtam volna ilyen pontosan megfogalmazni, de olvasok MGP-t) alatt ráadásul olyan volt, mintha egy bazi nagy vécéülőke alatt szoronganánk.

Hm. Most olvasom a színlapon, hogy Balázs Zoltán a magyar színház nagy ígérete. Az biztos, hogy nem állítják túl magasra a lécet.

Gados Béla remek Polonius volt. Azt hiszem, az a bajom az egésszel, hogy végül mégis Maszáknak lett igaza. (Szegedy-Maszák Mihály professzorunk egyik tanulmánya szerint Hamlet rossz, mert nem tud alkalmazkodni a világhoz, Claudius pedig jó. És Egyed Attila tényleg nagyon jó.)

Hm, a Magyar Vándor zenéje jött random. Seresst egy pocsék film sem tudja elrontani.

Hamlet anyjával szorosan összekötözve hevert éppen, amikor le kellett volna szúrnia Poloniust. Szorcsik Kriszta (akinek a még betöretlen Gertrude állt jobban) próbálta a végsőkig húzni a végszót, de Balázs nem szabadult időben. Ezért távirányítással ölt: addig mutogatott a Gados mellett ülő nézőnek, amíg az fejbe nem csapta a színészt. 🙂

Többiek: Varjú Olgával az a közös kis játékunk van, hogy én soha nem ismerem meg. Hát most sem. Mintha egy tízest fiatalodott volna Isten asszonyhoz képest (aki a Helge életében). A színészkirálynő szerepe igen kevés. Sajnos. Talán Gertrude-ként jobb lett volna. Varga Gabit most láttam először, azt hiszem, nagyon jó Ophelia. Pont olyan, amilyennek Desdemonát képzelem. (Aki naiv pofátlanságával saját sírját ássa.) Mezei Kinga arcát imádom, de Fortinbrasról más elképzeléseim voltak. 🙂 Ollé "Horatio" Erik nem eléggé barát, bár ilyen Hamletnek nehéz is. Nagypál Gábor nem dobta el az agyát Laertesként, semmi extra. Czintost (aki most sírásó volt) azért megnézném Poloniusként is, hogy lássak belőle valamit. Mészáros Tibornak nagyon örültem, Andreje óta kedves nekem. Ügyes Guildenstern volt.

A többieket nem ismerem.

A nézőtéren viszont sok ismerős arcra leltem. Köztük volt Hernádi Judit. Direkt figyeltem őt Ollé néptáncszáma közben, mert akkor már nagyon régóta nagyon lestrapáltnak nézett ki (ezzel egyébként mindannyian így voltunk), és el sem mosolyodott. Drukkoltam, hogy maradjon is így, de Ollé addig bohóckodott, amíg végül mégis. Pedig nem érdemelt annyit. Csak fáradtak voltunk. (A negyedik felvonás egyébként a büfében volt. Hamlet egymás után gurította le a vodkákat. Nem vicc, éreztem a szagát.)

Hát ennyit erről. Kár érte. Meg a husiért, amit nem sütöttem meg este. (Még szülinapra vettem, aztán elment az idő mással. Például MeKaVita pompás zsúrjával, amit nekem hozott… 🙂 Köszönet érte. Hihi, és a Spongyabob kulcstartóért is. Képzeljétek, nincs rajta nadrág!)

Gyertek a szerdai Dakotára, jegyek nálam. Pénteken megnéztem, egészen jó. A színészek NAGYON jó figurák. És vicces is. Biztos megnézem még egyszer.

Amúgy meg szép álmokat. (Hát vagy kinek milyet.)