Én már eszmeileg jó ideje nem táplálkozom

Talán még soha nem éreztem magam ennyire lemaradottnak és vérkeringésből kiesettnek (akkor sem, amikor próbáltam elmagyarázni Vítának, hogy melyik volt az a Dörnerék által bemutatni vágyott szörnyűség, amiből egykor vizsgáztunk, persze nyilván csak ő, mert én többnyire inkább nem mentem be, és azt pont ő olvasta, hogyhogy nem emlékszik, ott magoltuk hajnali négykor a szereplőket, na de hiába próbálkoztam, mert a cím az nekem sem jutott eszembe, és ez már csak rosszabb lesz, ha nem kerülök vissza a felsőoktatásba hamarost), mint az imént, amikor azzal szembesültem, baszki, hogy amióta nem olvasom (egy év késéssel persze, magyarul), tökmindegy, hány éve, Jon Arbuckle…
–
–
–
SPOILERVESZÉLY!!!
–
–
–
–
–
–
–
(vajon hány sor látszik egyszerre a monitoron?)
–
–
–
–
–
–
.
–
–
–
–
–
(jé, becsúszott egy pont)
–
–
–
–
…bazmeg ÖSSZEJÖTT Lizzel!!!!
Még 2006-ban!

Nem térek magamhoz!!
Alapjaiban változtatja meg az egészet!
Olyan, mintha Calvin vagy a Peanuts egyszer csak elkezdenék a középiskolát!! Ilyet nem csinálunk képregényben!! Ha meg kifújt a téma, akkor szépen méltósággal kiengedjük belőle a maradék levegőt, mint a Prometheusból.

MIK VANNAK! Hová tart a világ?? Amíg én itthon ülök?