Ever just the same

Szörnyű lehet, ha olyan különleges vagy, zseni, vagy csak nagyon jó valamiben, hogy egy közösség, egy város, egy ország, a világ szeret, rajong érted, felnéz rád – de pont különlegességed, zseniséged, extravaganciád miatt nincs ember, aki együtt tudna, akarna élni veled. („Szép, szép, de otthonra nem kéne.”)
(Vagy ha mégis, azt természetesen tönkreteszed. Akár a puszta léteddel, de te egyebeket is elkövetsz.)