Life can be fine if we both sixty-nine

E pillanatban tizenkét regisztrált tag és kilencszázkilencvenegy látogató olvassa a pythonline.com-ot (engem is beleértve). Szép teljesítmény néhány löttyedt angol seggért. (Plusz egy jenki ványadt valagáért.) Annak, hogy az én hírnevem némiképp haloványabb, meglátásaim szerint két oka van (amellett persze, hogy sem Oxfordba, sem Cambridge-be nem jutottam be). Az egyik, hogy nem hagyom érvényesülni a bennem tobzódó Mohó Gazembert. A másik, hogy nem hagyom kibontakozni a revütáncot lejtő transzvesztita az exhibicionista énemet. A tehetségemről ugye felesleges vitát nyitni, inkább megmutatom a melleimet. Mohó Gazember lévén nem költöttem stúdiófotósra, inkább az archívumból választottam (lásd még: Monty Python – Egyéni csúcsok). Szóval mostantól lehet perkálni… jótékony célra, naná. Éhező szőrös állatokról van szó. (Piszok drága ám az az injekció.) Számlaszámot mailben küldök. Csóközön.