Miért nem sírsz, miért nem üvöltesz

Most tanultam vállalati gazdaságtanból, hogy a tárgyi eszközök folyamatosan átadják az értéküket az általuk előállított termék értékébe.

Bármily hihetetlen, ettől most sokkal kevésbé vagyok ideges a notebookom zúgása hallatán. Mert ha egy nap egyszer csak leáll, az nekem már régen nem veszteség.

És akkor most gondoljunk úgy a lelki helybenjárásokra, hogy az egy folyamatos karmikus ledolgozás, és a végén egyszer csak tényleg lesz egy termékem (mintha gyerek), valami egyensúly, valami erő, netán minden önbizalomhiány és kételkedés ellenére/mellett olyan határozott(abb)ság, amitől megérte ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez, és őszintén szólva most nagyon meglepődtem, hogy mennyi bejegyzés szól ugyanarról, plusz még a sok publikálatlan, hát szép másfél év volt, na.