Ne beszélj, ez neked nem áll jól

POSzT-jelentés 2.
2009. június 6. 10:58

Döglesző meleg van, az az igazság. Sejtettem én ezt, meg hoztam napolajat, de készültem néhány napnyi hidegre… és emiatt kellett három táskát hoznom!!!

A Petuski szakmai beszélgetésén ülök, beandalogtak a celebek is – de hol van Csáki Judit? Mi az, hogy nem itt?

Galamb idén sapkában nyomja. Majd jól kihullanak a maradék hajhagymái is. Különben meg az én sapkám jobb.

Sok régi ismerőst üdvözölhetek körömben.

Úristen, valaki dedikáltatott egy Színházat Haumannal. Szegényt legalább itt hagynák békén.

Mondjuk nem csodálom, hogy a szakmai beszélgetések elején reklámozni kell a felolvasószínházat. Eddig mindig a POSzT második felében voltak. (Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy tavaly nem voltam itt.)

Robin Cook itt lesz délután!

Na, hát nagyon kíváncsi vagyok Seress Zoltánra. Azt hiszem, még nem hallottam nyilatkozni, de színészként igen kedves nekem. (Bár túl magas.)

(Imádom a kicsi notebookot. Olyan könnyű és kézreáll és hűűű… habár érzem, hogy szép bőrkeményedésem nő majd az egyik ulnáris kéztőcsontom fölé.)

Értem én, hogy nem a két nőről szól a darab, de azért mellékszereplőknek nevezni őket…

„Nem tudok mi ellen vagy miért opponálni, mert én ezt nagyon kedveltem.” Nem úgy kéne kezdeni ezt az EGÉSZET, és ebbe most beleértek mindent, ezt a beszélgetést, a műfajt, mindent, hogy tisztázzuk az alapfogalmakat meg a szabályokat? Mit jelent opponálni? Mi a dolga az opponensnek? Bele kell kötni? Érvelni kell mellette? És ha kedvelem, akkor ezt már nem is tehetem meg? Mert elfogult vagyok, vagy mert nem akarok rosszat mondani, miközben úgy érzem, hogy rosszat kell mondanom? (Persze a Melchiades-beszélgetéseken sem nagyon tudtunk mit mondani, amikor túl jó volt az előadás. Mert akkor nincs miről beszélni, azért van ez? Furcsa is lenne, ha dicsérgetnénk. Ha jól emlékszem, erről az előadásról jó hangulatú, ám rövid beszélgetést folytattunk, részben az alkoholizmus kérdésköréről. Hát ennyit a mi beszélgetéseinkről is.)

Na, Kárpáti épp most tért ki arra, amire én az előző bekezdésben.

„Elragadta tőlem a Zoli a szót. Nem, rendben van, mert ettől beszélgetés.” (Gondolja Szűcs Katalin Ágnes, opponens.)

Milyen már, hogy mögöttem a radiátor folyton becsípi a hajam??

„…és ha az ember pólusai tömítve vannak…” (Janisch Attila, válogató)

Ez mifajta új szokás, hogy a válogató külön monológokat ad elő? Azok után, hogy kiadták nyomtatásban az ő kis véleményeit?

„Minden napja ilyen, és ez abban különbözik a többitől, hogy ezt nem éli túl.” (Tamási Zoltán, válogatott) – Ez igazán szép.

Na ne legyen megint az, hogy az igazi beszélgetés a szünetben kezdődik!!! Hogy majd itt közben jól kifaggatják a művészeket, amikor már nem rögzítik a mondottakat! Nahát!!!

Márpedig itt ez lesz.

(Azt hiszem, akkor működöm legjobban, amikor van valami állandó kötelezettség, amit kijátszva közben a saját dolgaimmal foglalkozhatok. Most a beszélgetés alatt például igen sok mindent el tudok intézni. Mondjuk teljesítem teamtagi kötelezettségemet a kis projekben, ahol teamtag vagyok.) (Tudom, mondtam már, de ismét: mobilinternet csuhajj!) (Egy boldog órára megfeledkeztem a fogadalmamról, mely szerint még egyszer be nem jövök a városba ekkora pakkal, én bizony holnaptól otthon hagyom a kicsi notebookot. [Ideje lenne már rendes nevet adni neki.])

(Lehet, hogy mégsem a radiátor csípi be a hajam?)

Na de magamról is kicsit. Óriási a szobám, táncolni tudnék. (Talán majd arra is sor kerül.) Éjjel esett, ahogy erre számítottam is, és mire feljött a nap, abbahagyta – ahogy az egy normális esőhöz illik. (Másutt persze hónapok óta kánikula van, szóval ez valahol nem igazság, de hát hol is van az. Odaát, tudjuk.) Bődületesen álmos voltam vacsora után, de megjelent a tétlen(ebb) napok végi szokásos lefekvés előtti szindrómám, középpontjában azzal a késztetéssel, hogy még csináljak valamit, mert így nem lehet vége a napnak. Elkezdtem olvasni a Sült zöld paradicsomot. (Nem ez nyert a pályázaton, de magammal hoztam, mert épp megjött a Bookline-ba, mielőtt elindultam Pécsre.) A végére kicsit már összemosódtak az érzékeim, mert le akartam fényképezni a könyv illatát. Na de olyan is. Felszólítok mindenkit, hogy vegye meg a könyvet / menjen el a boltba / lopja el valakitől, és teljesen mindegy, mit csinál vele ezen felül, de szagolgassa meg rendesen. Földöntúli.