Szemedben ott ragyog az életigenlés fénye
Kicsit felgyorsultak az események.
Annyira be akartam már fejezni a Gyilkos nőket, hogy blog helyett is dolgoztam. Meg is lett az eredménye: ma reggel hullafáradtan leadtam, másfél óra alvás után elmentem gyerekhez, majd délután roggyant imádkozó sáskaként hevertem szétdobott végtagokkal a paplan alatt, amikor kedvenc gyártásvezetőm rám tukmált egy ötvenperces epizódot extra rövid határidővel (két nap, kár, hogy ebből egyet már megtöltöttem programokkal), meg még nyolc másikat szintén jól kicentizve. Hát ennyit arról, hogy majd most kialszom magam, de legalább nem kell gyári szalagmunkásnak mennem, ahogy azt három héttel ezelőtt terveztem.
A napokban az történt, hogy dolgoztam itthon, dolgoztam a Sirályban, aztán egyszer csak jöttek szüléim. Igen kifizetődő blogot írni, erre jöttem rá, amikor beállítottak egy pöpec porszívóval meg egy „high quality professional cookware set”-tel. (Jaj, de jó lenne egy notebook!) A sárga csodának nem hajlik el a nyele, és úgy szív, mint egy kiéhezett csecsemő. Nincs porzsák, tárolórekeszéből egy mozdulattal kukába boríthatom a nyúlszart. Az edénykészlet még dobozban – kinek van így ideje főzni? Ezúton is köszönünk mindent Pici húgommal egyetemben, ha nagyok leszünk, megháláljuk.
Édesanyát webkamerával leptem meg vasárnap alkalmából, folyton panaszkodik, hogy alig lát minket. (A párja értelemszerűen az én monitoromon ül. Sőt, les.) Még nem próbáltuk ki élesben, talán majd holnap.
Ma Dani azt mondta, hogy menjünk el halacskákat etetni. (A Millenárison játszottunk halacskaetetőset a Fringe alatt, amikor anyja konferált egy indiaitánc-előadást. Természetesen nem dobtunk semmi nem odaillőt a vízbe.) Ránéztem az órára, és azt mondtam, miért ne. Aztán úgy döntöttem, a Délinél villamosra átszállás meg még utána a séta sok lenne neki, ezért a Feneketlen-tó felé vettük az irányt, azt egy busszal el lehet érni. A hosszabb sétákat a telefonommal vagy a kulcscsomómmal a kezében vészelte át, és irtó jó fej volt, mert magától adta a kezét, hogy fogjam. (Lehet, hogy ez az öngyilkos utcaközepérekirohanós hajlam csak a gyérebb forgalmú autóutakon ütközik ki.) Mondjuk azért paráztam rendesen. A buszon oda is, vissza is nyugdíjasok ugráltak fel, hogy átadják nekünk a helyet, pedig nem árt az szerintem egy gyereknek, ha gyakorolja az egyensúlyozást.
Maga a tó ronda, ezt állapítottam meg. Danit sem érdekelte különösebben, viszont fújtunk szappanbuborékot a halacskáknak, és megcsodáltunk pár kutyát. Visszafelé almát majszolt, kezdett megéhezni, és nyúlt a szája is rendesen. A busztól hazáig az út kétharmadán már cipelnem kellett a seggét, de ha szóltam, hogy elfáradtam, akkor gyalogolt velem tovább.
Élmény volt, na.
(Például azért is, mert már tud rendesen orrot fújni.)
Nagyon jó kis sorozatokat kaptam. Szerettem volna, ha a szerdai határidős egy Gyilkos nők, mert arra nagyon ráállt a fülem az utóbbi pár napban, tudom, hogy milyen tempóban beszélnek, és úgy kevesebbet kell javítani a végén. Ehelyett Vásott kölykök lett, még nem néztem végig, de amit láttam, tetszik: magatartászavaros pici gyerekekről van benne szó, pont arról a korosztályról, akiket pesztrálok. Ennyiből jobbak ezek a hangalámondásos ismeretterjesztő sorozatok, mint a játékfilmek, amiket pár éve írtam: sokkal többet lehet tanulni belőlük, mint pl. A kardok könyve című förmedvényből.
Megdöbbentő élmény volt a második epizódommal szembesülni: ez egy rész a Melegítő című sorozatból, csak nekem Stílustanácsok férfiaknak van a papírra írva. Biztos régen másik stúdió csinálta. Ekkora siker, hogy több mint száz részt lehetett belőle forgatni? Mondjuk Pici húgom szerette.
A harmadik címe Animalicious, a lakóközösség egyik malíciózus egyede némi rosszindulattal nézett végig tizenöt percet arról, hogy egy megvadult mókus rémtetteit furcsa hangeffektusok és különböző testtájakra ragasztott (remélem) mű szőrmókok segítségével újrajátsszák a szerencsétlen áldozatok és azok megmentői. Én jót mulattam, szerintem szeretni fogom, mert állatos.
A Szakácsszemmel a világ körül nem hozott lázba, kissé tenyérbemászó a főszereplő.
És van még öt rész (az öt első epizód!) a Missing Persons Unitból, ez csak valami szokványos oknyomozós.
Na, mindjárt munkához is látok.
Ma arra jöttem rá (újra), hogy ha olyan fáradt vagy, hogy nem bírsz felkelni, akkor enned kell.
Holnap dolgozom, megnézek egy Körmagyar vizsgaelőadást, fogadom és megmasszázsolom Vítát, aki talán vág hajat nekem és Vadmalacnak. Dolgozom.
