Uraim, jelentem, egészen ramatyul nézek ki

Ma az történt, hogy nem fogott ki rajtam a CRM-tanácsadó srác, és szereztem magamnak fuvart a postára, és iktatóprogramot fitymáltam, szóval kiélveztem a munkaidő minden percét, majd, ráeszmélve, hogy kaptam egy adag fizetést, elráncigál… megzsarol… megkértem drága unokahúgomat, Szomszédot, hogy tartson velem, és segítsen ruhatáram frissítésében. Ami akkor sem könnyű feladat, ha épp nem nézek ki úgy, mint egy jó nagy darab zsíros kötözött sonka. (Boldog idők a Mester mellett, négy évig stabilan tartottam a stresszes ötven kilómat. Ennek már annyi, túl nyugalmas az életem.) Csak annyit mondok: 75B -> 80C. Botrány. Skandalum. Ezer kartács és ágyúgolyó. Egyébként elszaladt velem a ló, majdnem vettem egy krrrvajó vászonnadrágot kifejezetten POSzT-ra, végül visszaadtam, és megkérdeztem, nincs-e esetleg egy kicsit sötétebb vagy sűrűbb szövésű. Hát igen, eléggé átlátszó, de azért ilyen vékony, mert ez egy nyári nadrág. A bugyi az nyáron is bugyi, jelentettem ki, majd diadalmasan, ámbár kissé fájó szívvel távoztam.

Ma arra jöttem rá: van olyan, hogy éneklem szép zengő hangon, hogy nanna-nanna-nanna, nanna-nanna (és még egyszer nanna-nanna-nanna), és dorombolni kezdenek, és még sokáig. Ami jó. (Bár ezek olyanfajták, hogy nagy fájdalmukban is dorombolnak, de ezt a tényt most szó nélkül és figyelmen kívül hagyom.)

Holnap ferge… wait for it… …teges karaokeparti Vítával (már ha), Vadmalaccal és Szomszéddal, reszkessen mind, ki él s mozog (és füle van a hallásra).