Alakulgat az új dizájn…
Vélemények?
Ötletek?
Szembedicsérések?

Itt a megfelelő pillanat, hogy örömtáncot járjatok. A POSzT-os bejegyzéseknek vége.
A nemlétező nyaramnak is vége. Ma felraktam az utolsó POSzT-os jelentést. Talán jövő hétvégén kirándulunk egy utolsót. Csütörtökön eltemetjük nagyapámat.

Szép új világ!

Tizenegy.

Nos hát, feleim, elhagytam a várost, és ez a tény sírnivalóan szomorú. Ez volt az első végig-POSzT-om! És hiába a kilenc nap, Judittal megint nem tudtuk kellő alapossággal átadni egymásnak az életünket. Jövőre veled, ugyanitt? Áh. Tényleg sírnivaló ez az egész. Azt hiszem, nem kéne új barátságokat kötnöm. [Mert még a régiekben is óriási hézagok tátonganak. Amelyeket igazából nem is szeretnék maximálisan betölteni, csak egy kicsit.]

Szakmai oldalról megközelítve a dolgot, magam vagyok az odaadás, a tettvágy és a féltékenység. Ma délben még beestem a Kortárs Magyar Dráma Nyílt Fórumára, az eddig megismert ifjú (40 alatti) Örkény-díjas drámaírók műveiből olvastak fel jeleneteket. Végül csak Erdős Virágon tudtam maradni – akibe egyébként beleszerettem -, három jelenet volt a Blibliából (halál jó!), kettő A merényletből (erről már írtam, de most más szereplők voltak, meg nem is játszották, a poén [a helyszín] ki se jött, de azért jóóó!), aztán el kellett jönnöm a fél kettes buszra. Örülök, hogy Békés Pál (akit egyébként imádok!) lekéste a vonatot, mert ha ideér, beszélgetéssel indítottak volna! Így viszont a jelenetek kerültek sorra előbb. Én a beszélgetéseket is nagyon élvezem! Csak ez a Bliblia, ezért nagyon kár lett volna. Talán A merényletnél is jobb lehet. (A három jelenet alapján.)

A délelőtti szakmairól lecsúsztam, istenem, nem lehet MINDENT. Nem írtam este a Körtvélyessy-féle Egy őrült naplójáról, Horvát Színház, dögmeleg, Körtvélyessy (aki először Mácsaira, aztán meg egy másik színészre emlékeztetett, de ő most nem jut eszembe, mindenesetre furcsa volt) nagykabátban. Körtvélyessytől nem, de a darabtól sokkal többet vártam. No mindegy. Legalább időben vége lett, átfutottam a Dantéba, ahol Juditék vártak, aztán meg együtt vártunk tovább Gesztire meg Ónodira, és az Oxigén című szuperprodukcióra, hát. Engem nem kötött le. Volt egy-két jó gondolat, csak értelmét nem látom az egésznek. Nem tudom, kifejtettem-e már, de rühellem azokat, akik evidenciákat pufogtatnak fennhangon. No mindegy. [Nemrég úgy foglaltam össze ezt a darabot, hogy „a bizonytalankodó modern srác imidzsével felruházott tanmese”. És rühelljük a tanmeséket!!]

A sofőrrel és velem együtt hatan vagyunk a buszon. Kivételesen indítottak egy gyorsjáratot, vagy azért, mert ma van a POSzT utolsó napja, vagy azért, mert ma van a SZASZSZ első napja (Szegedi Alternatív Színházi Szemle) [Hát itt buktam egy óriásit, bár alig egy hónappal néztem el a dátumot… hülye állat vagyok! Persze aztán a valós időpontban sem értem rá elmenni.]. Sajnálom, hogy nem tudok tovább maradni, de most csak egy gyors nagyapalátogatásra futja, aztán bumli Pestre az UV-k miatt. Hát, azért egész jól megszerveztem ezt a vizsgaidőszakot. És még pénzem is volt. Végig itt voltam. SOKKAL okosabb és elszántabb lettem, és több szakmabeli felismer az utcán. [Ezt később még nagyon bánni fogom, azt hiszem.]

Brühühühű!!!

Minden jó, ha jó a vége, idézet nélkül nincs POSzT vége.

Miután a számológépem Pesten maradt, és nincs itthon más gép, mellyel véletlenszámot lehetne generálni, más módszert kellett kitalálnom. Találomra kattintgattam az egérrel a számológép program gombjai fölött, és a kapott számot elosztottam hárommal. Ha a végeredmény harmadik számjegye 1, 2 vagy 3, akkor az alsó könyvespolc nyer, ha 4, 5 vagy 6, akkor a középső, ha 7, 8 vagy 9, akkor pedig a felső. Ha nulla, akkor újraindul az egész. Így is meg kellett ismételnem, mert elsőre (hiába kattintottam legalább nyolcat az egérrel) a 45 lett a szám, melynek harmada tizenöt, melynek nincs harmadik számjegye. Újabb szám a 485, harmada 161,6666666667, a harmadik számjegy ugyebár 1, tehát alsó polc nyert. Most az lesz, hogy a véletlenszámot beszorzom kilenccel, annak uccsó két számjegyét tekintem, ez lesz a könyv sorszáma. Lássuk. Ez a hatvanöt. Nos, legnagyobb sajnálatomra túlfutottunk mind A kastélyon, mind a József és testvéreinek első kötetén, a nyertes egy kb. hatvanoldalas füzetke lett, Az életszervezés művészete Donald Weisstől (Menedzserek Kiskönyvtára sorozat, fujj). Újabb véletlenszámot kérek, és ugyanazt teszem, mint az előbb. Oké, elsőre nulla lett. Újra. Ez meg egy negatív szám, de mindegy. -56632541223, kilenccel szorozva -509692871007. Tehát a 007-es oldal. Remélem, a tartalomjegyzék. Nem. Harmincöt sor. Legyen új módszer, a végén még megvádoltok, hogy kitanultam az előző furfangját, és szándékosan manipulálva titkolom el előletek az igazi üzenetet. Mondjuk a sokjegyű véletlenszámot (ezt az előzőt) addig osztom kettővel, nem, legyen három, ha már minden hármas volt, amíg harmincöt alá nem kerül az érték. (És itt figyelmen kívül hagyom, hogy negatív számról volt szó.) Az ezen sorszámú sorban található ill. ebben a sorban véget érő mondat lesz a POSzT-mottó. (Hát, tök biztató.) Tizenhat. Lássuk a medvét.

“A megtestesült hatékonyság – mormogta magában Alice, mikor meghallotta, hogy Francine kapja meg a megüresedett aligazgatói széket.”

Na kösz.

Kell nekem ilyen hülye könyveket pakolni a polcomra.

Tíz.

Újra a Művészetek házában, felolvasószínház, zabáljunk sült krumplit, Super Size Me! A terasz.hu-n frenetikus képeket találtam, Simara valahogy nem erőltette meg magát A ragaszkodókon. Pedig emlékszem, végig ott volt. a másik csávó (gondolom, ő a Tóth) egyik képére viszont rákerült a fél fejem, a tegnapi Nyílt Fórumról. Íme, a világhír! [Már mutattam, de jöhet még egyszer.]

Nánayval egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Már csak két széknyire ül tőlem. [Most meg lehet, hogy tudok járni az órájára!!! Úristen! Bár ez nem jó… most már fölém lesz rendelve. Korábban ezért nem akartam belemászni a színházi szakmába. Nehogy már a megbecsült közönség- és kocakritikátori szerepből hipp-hopp legalulra kerüljek!] Egyébként az előbb elolvastam a neten a Szerelemről szóló beszélgetésen általa hozzátett gondolatokat, és rendkívül szimpatikus volt. A mai beszélgetésen már rám is nézett, és nem át rajtam. Gabnai hozzászólása is édes volt, de hát őt enélkül is imádjuk! [Drámalevelek nélkül meg főleg.]

Ez a Mertz Tibor! Csak arról ismertem meg, hogy a reflektorfény miatt összehúzta a szemöldökét, és egészen Azazellószerű lett!

A Végvári kicsit túlkiabálja.

Megint lejátsszák a dolgot felolvasás helyett. Mármint nem helyette, hanem azon túl.

Jumpnak való darab, lestrapált vasutas vonatért rajong benne. “Ez egy nagy misztérium – mondja – Még ha a plébánosunknak nem is tetszik.” [Kerékgyártó György darabja, A zágrábi.]

Hihetetlen ez a Végvári, teleüvölti ezt a kis termet.

Nohát, színész csajnak olyan gatyája van, mint nekem, csak nincs összehúzva az alja, mert neki van hozzá jó hosszú lába. [Épp tegnap láttam ugyanilyet egy utcán szembejövőn, az övé is rövid, hahaha!]

Majdnem kívülről tudják a szöveget! Ügyes! Vajon megéri-e? Ennek a próbájára tévedtem be tegnap.

De édes ez is, Szilágyi Tibor a testvéréről beszél, idézet: “A Joli”. Pont mint az Üvegtigrisben!!! Lehet, hogy neki le se jön, én többször láttam, mint ahányszor ő kimondta a forgatáson.

“Olyan hülye, hogy megáll rajta a Nagy Indiánkönyv”!!!

A világítók nem annyira vannak képben. Ide-oda sugároznak.

Halál jó, Sándor Erzsi kutyája már háromszor vakkant közbe.

Júj, de hideg lett hirtelen. Ezt miért nem bírják a Helyőrségiben? Pl. Vagy a Horvát Színházban. Tegnap ott is majdnem megdöglöttünk. Este kilenckor.

Csajnak kurva jól áll a gatyám.

Jézusom, így kell rájönnöm, hogy van hátul zsebem?!? (Csak a tények kedvéért: az előző mondat és eközött legalább egy félóra telt el.)

“Két rendőr van a faluban. Az egyik keresi a másikat. Ki szóródjon szét?”

Nem tudom, filmen jobban megütne-e ez a sztori. Sok megoldás sokkal jobban kijönne, de nagyon hat ez a reflektorvilágítás. Például. Drámaibb. Lehet, hogy filmen már túlságosan megszoktuk az ilyesmiket, ez tök jó volt így. De tényleg túl fragmentált. (Remek, végre azelőtt van véleményem, hogy beszéltünk volna róla!)

Igen!! Végre rájöttem, honnan volt ismerős a nő, aki a nadrágomat hordja! Valamelyik kereskedelmi szappanoperában nyomja, de messze nem olyan hatásos, mint itt szemtől szembe! [Kerekes Viktória, Jóban-rosszban. Ott szar. Itt remek volt.]

Szüts Miklós festőművészt kérték fel hozzászólónak. Ez érdekes.

Kerékgyártó György. Festő felolvasta pár novellája első mondatát. Halálos! [Majd megveszem, és továbbítom nektek.]

Dél-amerikai irodalommal rokonítják. [Ez biztos bók, mert Cortazar nagyon jó.]

Pasas amúgy lapszerkesztő. [Mármint Szüts.]

“Ugyanazt mondom, csak még egyszer.”

Nánay szerint ez a felolvasószínház egy csapdahelyzet a szerzőnek. Ezen én is gondolkodtam, hogy nem csak azért tetszik-e valami, mert itt helyben felolvassák nekünk, és ebben van sok poén.

Kilenc.

Figyelem, kezdenek bonyolódni a dolgok. De semmi gond, magyarázok. 1. A POSzT-on megnéztem A ragaszkodókat. 2. Erről írtam az- és másnap a kis jegyzetelős füzetembe. 3. A szinhaz.hu-n egy sherpa nevű illető fórumot indított az előadásról. Nekem olybá tűnt, hogy ő az alkotógárda egyik tagja. (Az emilcíméből Győry András Botondra következtetek – mellékszerep plusz koreográfia –, de nem állítom biztosan, meg hát mindegy is.) Miután mindenki néhány rövid, lehúzó mondattal intézte el, úgy határoztam, hogy feldobom a POSzT-os jegyzetemet. Persze egész más kiegészítéseket kellett beszúrni, mint a nektek írottba. 4. Most a fórumba írt szöveget kapjátok, ahol a szögletes zárójel direkt a fórumhoz toldott megjegyzés, a piros szögletes zárójel meg a szokásos, legesleguccsó. 5. Még annyit, hogy a szakmai beszélgetés egyéb jegyzeteit természetesen nem másoltam be a fórumba, tehát kis kihagyás után folytatódik a duplán kommentált agymenés. 6. Aki érti, amit írtam, díjat kap.

No, első közös program Attilával. [Szabó Attila rendező.] Itt van Háy, idefelé Radnóti Zsével jöttem, hát izgalmas. [Háy János író, Radnóti Zsuzsa dramaturg. Itt kérnék elnézést a röv. miatt.] Attila színészpajtásai is itt vannak páran. [Azt hiszem, a JESz – Janus Egyetemi Színház tagjai ők.] Akkor biztos jó. [Ezt azért gondoltam, mert sok ember összegyűlt abban az izzadságszagú kis térben, akiknek adok a véleményére. Egyébként Radnóti valami olyasmit mondott az előadásról, hogy vegyes, de jó lesz, ő régebben már látta. Másnap visszavonta, szerinte összeért, sokkal jobb lett.] Kár, hogy el kell mennem tízkor. [Ott akartam hagyni, mert jegyem volt a Jordán/Lukáts-osztály Hamlet-előadására, ez meg ingyenes volt.]

Nem mentem el. Végignéztem, és örülök neki, mert a vége sokkal jobb volt, mint az eleje. [Ez nem is volt olyan nehéz. Főleg azt díjaztam, hogy abbahagyták a rímekben beszélést.] Bár buktam egy Hamlet-jegyet. [Mindegy, a Három nővérben legalább láttam őket.] Most negyed 11 van, elvileg egy szakmai beszélgetés a tegnap esti előadásról, gyakorlatilag alig lézengenek páran, Nánay dödög. [Nánay István, kritikus. Lehet, hogy ki kéne pontoznom a neveket? Na mindegy, kövezzetek meg. »Miért? Ettem egy remek vacsorát, és annyit mondtam az asszonynak, hogy ez a laposhal még Jehovának is ízlene!« :-)] De hát mit várnak, beszélgetést meghirdetni tíz órára egy olyan előadásról, aminek előző este fél 12-kor lett vége!

Á! Ponyvaregény- és Nikita-áthallás!

R. Zs. szerint azért jók benne a Kispál-dalok [amelyek csak Lovasik ám, és ezt a csak-ot nem úgy értem], mert felhívják a figyelmet a helyzet általánosíthatóságára.

Térbetöltő ember, de jó szó! Nánay mondta. [Molnár Csabára. Szerinte ettől gyengébbek a női szereplők, és értelmetlennek tűnik a görcsölés meg az alkoholizmus. Mert Molnár túl jó.]

Nagyon csípem ezt a rendezőnőt. [Naszlady Éva oltári cselesen vitte a beszélgetést. Olyan szimpatikusan meaculpázott. Szerintem.]

No, hosszú idő után ismét szakmai beszélgetésen. De ez az előző, A ragaszkodókról, nagyon jó beszélgetés volt. Még arra is késztetést éreztem, hogy felszólaljak. [Még egy pillantás Nánaytól, és megteszem. De utólag örülök, hogy nem. Mindig ilyenkor csinálok hülyét magamból.] Annyit mondtam volna, hogy bajom van az elejével, és közben arra is rájöttem már, hogy miért: a festő csaj sokkal erősebbnek, dominánsabbnak tűnik, úgy érzem, vele fog valami történni, a másik tök jellegtelen, aztán a srác és az ő kapcsolatában nem történik semmi (asszem, Molière-rel is ez a bajom, nem történik semmi, csak felmerül egy probléma, amit megoldanak, de nem VÁLTOZIK semmi), a festő csaj kapcsán meg azt várnánk, hogy benne van valami törés, valami gátlás, amit majd kibontunk, és harcias feministából elszánt szerelmes asszony lesz, de nem, ehelyett beáll a családi nőkórusba, holott az elején annyira egyéniségnek tűnik, aztán meg csak szánalmas. [Előre kellett volna bocsátanom, hogy nem olvastam a Tudós nőket. Szóval elvárásom meg viszonyítási alapom nem volt.]

De jó, valahol itt van a Mácsai! Szeretem a hangját! A hozzászóló annak abszurditását fejtegette, hogy a dögnehéznek beállított bőröndökkel Kerekes Éva [miért nem kedvelem én ezt a nőt?] csak úgy repked. [Az örkényes Sirályról volt szó.] Mácsai közölte, hogy azokban a bőröndökben egyenként negyven kiló újság van, egy előadáson ki is szakadt az egyik.

Hozzászóló szerint Gálffi tegnap este kicsit indiszponáltan játszott, de nem tudja, tud-e olyan indiszponáltan játszani, hogy ne legyen iszonyatosan erős a színpadi jelenléte. Ez tökre így van, asszem.

Továbbá a tegnap estiről: akármennyire bírom a Lovasi-dalokat, nekem nemcsak hogy hosszúak voltak, ahogy sokaknak (és a rendezőnek is), hanem egyáltalán nem láttam értelmüket, és a második felvonás elején tényleg sok az a három egymás után. Nekem fel sem tűnt, hogy mindenkinek van egy dala, tök fölöslegesnek és időhúzásnak éreztem. Meg még az volt zavaró, hogy az elején nem volt tiszta, hogy ki kicsoda. Ez egy megfelelő előadásban erény is lehetne, de itt nem volt az. [Itt jönnek elő a Tudós nők nemolvasásának előnyei. Tök zavarban voltam, hogy ki kicsoda, és mi köztük a viszony. Ez nem nekem előny, hanem a dramaturgnak/rendezőnek, mert fény derül egy foghíjra. Jó, nem derült fény, mert nem szólaltam fel a beszélgetésen. Bocsánat.]

[Hát ennyit jegyeztem fel az- és másnap erről az előadásról. Sajnos a Nyílt Fórumos beszélgetések szövegét nem rögzítették (talán ezért voltak nagyságrendekkel jobbak, mint a hivatalos egymásmellettelbeszélések), amire most visszaemlékszem, az az, hogy kisebb vita alakult ki Dióssi [Dióssi Gábor egy kutyát játszott, ártatlan lényt, aki hajol közel hozzád…] magánszámáról egyes kutyakedvelőnek látszó nézőkkel. [Majdhogy az ölükbe nem mászott. „Kedves állat nyomja hozzád nedves orrát…”] Ketten is voltak a beszélgetésen, akik akaratukon kívül közelebbi kapcsolatba kerültek vele, az egyik a meghökkenés után élvezte, hogy bevonják az előadásba, a másik terrorizálva érezte magát. Naszlady szerint Diónak vannak jó napjai is, amikor megérzi, hogy kit lehet bevonni és kit nem. Ezen kívül csak foszlányok jutnak eszembe, például hogy folyamatosan csesztetni kellett Peer Krisztiánt [ő dolgozta át a szöveget, '74-es, fiatal kis dorogi költő – és ezt a kis-t nem úgy értem!], hogy fejezze már be, aztán műhelymunka lett a vége, és hogy már folynak a dalok rövidítésére vonatkozó tárgyalások Lovasival. Meg hogy talán nincs is értelme az egész darabnak, mert korunkban tényleg kinek mi köze hozzá, hogy kit választ a lány férjül.

[Az én benyomásaim:
1. Döglesztő meleg volt.
2. Amikor abbahagyták a rímekben beszélést (amiben állítólag koncepció volt), akkor kezdett magával sodorni.
3. Szerintem nagyon jó volt a tér, meg ahogy mozogtak benne. Komponálva volt, és a ritmusváltások ellenére valahogy lendületes volt, ritmikus. Ezt élveztem.
4. Voltak egészen klipszerű dalbetétek, ezeket is élveztem annak ellenére, hogy nem értettem, miért kellenek oda. Ilyen volt, amikor éjszaka egymást kerülgeti a négy nő. (Vagy csak hárman voltak? Már nem rémlik.) Domokos és Dióssi klipjei is ütősek voltak. [A nyomorék és a kutya két lábra áll.]
5. Fazakashoz az előadás több pontján szívesen hozzávágtam volna egy nagy festékesdobozt. Nem hozzá, hanem a figurájához. [A festő csaj volt. Az elején hevesen óvja kishúgát a házasságtól és a szemét pasiktól, aztán jól besértődik, amikor kiderül, hogy húga ahhoz megy, akit ő dobott, aztán meg idiótán rajong a katalógusnevű álavantgárd álköltő bájgúnárért, Ottóért (Kátai, egyébként FRENETIKUS volt!) – anyja és nagynénje társaságában. Közben apja piál és kúrja a takarítónőt, nagybátyja kerekesszékben szerencsétlenkedik, meg ilyenek.] Ha ez volt a célja annak, hogy a darab elején szimpatikussá tették és ráfókuszáltak (nekem legalábbis úgy tűnt), akkor gond egy szál se, engem bőszített kellőképpen.
6. Molnár tényleg nagyon jó. [Molnár Csaba, az apa.]
7. Osho mesternél röhögtem. [Nem először… az egyik Rögv-esten, amikor Bódy Gergő ismét beletalált a százas körbe, és akkora hülye picsát hívott ki Nagy Ő-s játékra, hogy ők is alig bírták végigvinni, akkor szembesültem azzal, hogy mennyi ezoterikus sznobbaromság marad ki az életemből – nem kis örömöre. Félreértés ne essék, a Nyilasvadászatot nem hagyom abba! :-)] Ezek az apró dolgok a mai életből jól oda lettek rakva. (Egyedül az esküvős és a kinekanevénvanaház-pillér nem, ez pedig nem kis baj.)
8. Kátai is jó, meg Kovács is. Dióssi is. Őket élveztem.
9. A dobozt is élveztem. [Egy óriási barna tévésdoboz, néha ráülnek, néha elbújik benne valaki, néha odébb rugdossák, játszanak vele. Tetszik.]
10. A biciklisnadrág egy jelenetben elmegy, a többiből meg menjen el. [Bor László, a Holló Színház üdvöskéje a kishúg vőlegényeként kerékpárman. És civilben is, és rendezőnő szerint ezen a nézők nagyon jól szoktak szórakozni, hogy a Laci kijön a színházból, biciklire ül és elkerekezik. Irigylem ezen nézők humorát, vidám életük lehet.]]

Mácsai a fordítás átgyúrásáról beszél. [Ismét Sirály.] Érdekes dolgok ezek. Sajnálom, hogy nem láttam az előadást. Bár most Mácsai reagál a hozzászólók gondolataira, az előző beszélgetést mégis sokkal beszélgetésszerűbbnek érzem, azt hiszem, rossz módszer ez a kérdezzünk-meg-két-szakértőt dolog, hogy beszélnek egyenként húsz percet, aztán meg ember legyen a talpán, aki visszaemlékszik arra, amire közben esetleg reagálni akart.

Áhá, a Sirályról van szó. [Jó, hogy ennyire képben voltam…] No, azt még olvastam is! Azért jó a Mácsai, beismeri a rendezése gyengéit. Ez az imént is így volt, bár az elején kicsit őszintétlennek éreztem a nő meaculpázását. [Naszlady Éva és A ragaszkodók, tudjátok…] Aztán rájöttem, hogy tévedek.

Mácsai szerint kiderült, hogy nem lehet a szövegből húzni. Most belegondoltam, és arra az ijesztő (és számomra a fókavadászathoz hasonlóan távol álló) felismerésre jutottam, hogy amit húzni lehet, azt húzni kell. Mert ettől lesz drámaibb. Pedig én a hosszú, cizellált, terjengős, értelmetlen de esztétikus részeket imádom! Bár tegnap az ásványtani monológ egyáltalán nem hatott meg. Meghasonlok. De előbb elmegyek egy ásványvízért, szünet van. [Mindig megrémít, hogy milyen következetesen össze tudok hozni szóismétléseket. Ezek nagy részét kijavítottam, tehát nektek valószínűleg nem tűnt fel, de hát hogy szabjam át ezt az ásványtani-ásványvíz figura etimologicát? Meg minek?]

Most megjósolom, hogy a netes beszélgetés az “Óhatatlanul…” szóval fog kezdődni, mert az előtte elhangzott másfél mondatot mikrofon mellé lehelte a hozzászóló. A sepsiszentgyörgyi Médeiáról. [Alig tévedtem. Csakhogy ezúttal megerőltették a fantáziájukat, és emlékeik alapján összefoglalták az előző két mondat lényegét. Ez lett belőle: „Két nagyon izgalmas Médeia előadást láttunk, óhatatlanul kívánkozik az összehasonlítás.”]

Egyesek hogy tudják megítélni, hogy két (egy napon látott) előadás közül melyik volt erősebb? Szerintem ezt csak úgy lehet, ha nagyon sokszor látta az ember, mert pl. az első és a második megnézés között óriási a szakadék, és ez a nézőben van, nem (feltétlenül) az előadásban. No mindegy.

De jó! Élő eszkimó nyelven beszéltek az előadásban! Tényleg sajnálom, hogy kihagytam (értelemszerűen nemcsak emiatt). [Viszont a Gongban mutattak belőle részletet. Ekkor úgy döntöttem, hogy irány Sepsiszentgyörgy. Jó, most nem érek rá, de ami késik, nem múlik.]

Ha még egy hétig tartana ez a POSzT (pár nap is elég lenne), nagyon durvákat szólnék hozzá, asszem. De tök jó lenne. (Itt a “de” “viszont”-jelentésben értendő.)

Hozzászóló [Kovács Dezső újságíró, szerkesztő, kritikus, régóta a Kritikánál] összeveti a két ea. figuráit. Kedvelt szava a malícia.

Itt Váta Loránd volt a nevelő. Őt szeretem, egyre inkább sajnálom, hogy kihagytam.

Kíváncsi vagyok, kijavítják-e a neten az egyeztetési hibát (hangzanak el helyett hangzik el). [Hát nem tudom… valahogy nagyon furcsán oldották meg.]

Aigeusznál hiányérzete volt, Médeával való kapcsolatát kidolgozatlannak érezte.

Hú, Fiala mordan fürkészi a közönséget. Talán azon törpreng, hogy kik írogatnak róla a fórumon. Miután folyton jegyzetelek, én mindenképpen gyanakodnék magamra.

Megmentettem a lábamat! Ha nem veszem észre, hogy reggel óta nem kap vért, mert elszorítottam a gatyamadzaggal, estére leszáradt volna! Hős vagyok!

Van egyáltalán esélyük az utoljára lejátszott előadásoknak? [Tutira nincs. Az meg külön pofátlanság, hogy egy másik előadással hasonlítgatják össze.]

Szerintem tök fölösleges középiskolában megtanulni ilyen szavakat, mint pl. a parodosz, mivel 1. aki nem kerül vele kapcsolatba, annak édes mindegy, hogy mit jelent 2. aki találkozik vele, a.) ha valaha tudta, már úgyis elfelejtette b.) úgyis megérti c.) ha nem ismerte korábban, akkor most sokkal jobban rögzül neki, sokkal élőbb tudás lesz, mint ha a lexikumban létezne. [Jó, ezzel így utólag annyira nem értek egyet. Félelmetesek ezek az esztétika-etika-jogi ismeretek órák a Thébában.]

Fiala rákérdez az eszkimó nyelvre. Ezt még én is értem, pedig nem láttam az előadást. [„Én ezt a nyelvhasználatot nem értem. A többiek lehet, hogy értették, de az eszkimó nyelv hogy jön ide?” Úgy, basszus, hogy nem értesz belőle egy szót se, és ezért jó.]

Azért Médeát sem kéne Médeiának.

Lehet, hogy funkcionálisan jó ötlet a dajka megkettőzése, de a realitás szempontjából nekem kicsit sántít.

A Kar szerepéről beszél, hogy ma már nincs értelme, mert nem ismerjük a zenét meg a koreográfiát. [És mennyire igaza van.]

Azt állítja, hogy a kothurnus az egy lapos szandál! [Jaj, ne zavarjanak össze! Most akkor melyik a méteres cipő? Miért kellett visszavinnem azt a hülye színháztörténetes könyvet…]

Az ő értelmezésében [Médea] nem is ölte meg a gyerekeket. Ez igen. Erre nem is gondoltam (mondjuk nem is gondolkoztam a témán), pedig így mindjárt jó darab lenne. Sokkal mélyebb!!! Ez nagyon jó!

Miért, hogy a Csáki Juditot mindig szőkének képzeltem? [Újságíró, kritikus. '84-től a Színháznál. A MaNcsban is nyomja. Ááá! És most szembesültem azzal, hogy a Színház szerkesztősége itt van az utcánkban! A hatos szám alatt. Jó, elég messze van. Lesz egy szép sétám délután… :-)] Stuber Andreát meg Tompa Andreával kevertem. Szegény Stuber, bocsánatot kérek. [Háh!!! Én szerencsétlen balga!!! Hogy tehettem ilyet?!?]

Most jöttem rá, hogy Karsai beszélt. Egyre szimpatikusabb.

Azt hiszem, világnézetileg most értem egy ilyen furcsa kamasz-forrongásba.

Azt hiszem, jó lenne, ha többen szólnának hozzá, de nem úgy, hogy ki-ki kiemeli, amit elmondani fontosnak lát, hanem ugyanarról az apró mozzanatról. Sokról. Alig várom, hogy beindítsuk az újságot! [Pszt.]

Fiatal srác hozzászól. Azt hittem, végre valami értelmes, de csak megköszönte a sepsiszentgyörgyieknek. [Barom. Már bocsánat.]

Csáki szerint Médea gyakorlatiassága miatt nincsenek érzelmi viharok a színpadon. Picit soknak tartja ezt a szabadságot (ha feltesszük, hogy M. nem ölte meg a gyerekeket).

Karsai szerint a tanítványai egyértelműen elutasítják a gyerekgyilkosságot. talán ezt nem bírja a mai gyomor. Hát engem speciel egyáltalán nem hat meg. Lehet, hogy azért, mert túl fiatal vagyok, de szerintem a vége egyszerűen snassz. És miután a dajka klasszul fel is vezeti, még csak nem is hat a meglepetés erejével.

Tuvai sámánzene is volt az előadás előtt. [Ez csak azért érdekes, mert Pepe sógorom már mutatott nekem ilyet.]

Mikrofonbaaaa tessék dumálni!

Nemes Levente színész nagyon érdekes dolgokat mond a rendező és a színészek kapcsolatáról. [„Azt mondta nekem: Nézd, azért nem nagyon mondok én semmit a minőségére a színészi játéknak, mert amennyiben mondok, nekem kezdenek el játszani, és nem az előadásnak, illetve a közönségnek. Roppant izgalmasnak találtuk ezt a dolgot.”]

Vajon akiknek nem jött be Dióssi Gábor mint kutya, azok hogy vélekednek a bohócokról? [Én mindig rühelltem a bohócokat. Amíg azt nem olvastam egy helyütt Bácsitól (Kenyeres Zoltán prof.), hogy a bohóc hozza a legnagyobb áldozatot az igazságért, mert megalázkodik. Azóta, meg Attila óta bohócokhoz való viszonyom képlékeny.]

No, ez a rendezős dolog Fialát is megfogta, Aschert kérdezi róla. (Ő sem látta az előadást, hihi!) [Én viszont láttam őt nemrég a Délinél, villimegállómban. Húú, átlépett a korláton! Nagy táskával csellengett sokáig, aztán leslattyogott az aluljáróba.] Őt is felkavarta ez a dolog. Hangja tökre mint a Szerednyeynek.

No, gondoltam, hogy a Színház emlegetése kapcsán Koltai is megszólal.

Vajon ha az “Elnézést, kicsit berekedtem” mondatokat helytelennek tartanám kivágni, akkor mit gondolok a botlások, bakik figyelmen kívül hagyásáról? [Erre azóta sem tudtam rájönni. Mindenki Felelős mindenért, amit kimondott…]

Mostanában mindig furdal a lelkiismeret, ha nem írok szinkront vagy drámalevelet Gabnainak, ezért röviden és velősen foglalnám össze a mai nap lényegét.

Minden jel arra mutat, hogy közeledik a világvége.
Ez mondjuk nem újság.
De ma azért nagyon felzaklatódtam.
Kimondtam azt a szót, hogy "lakok"!
Amikor pár órával később rádöbbentem, alig tudtam magamhoz térni!!!
Részeg voltam, vagy mi?!
Minden jel arra mutat, hogy közeledik a világvége.

"Úgy érzem, mintha az ég szorosan ráborult volna a földre, s én a kettő közt feküdnék, egy tű fokán át szedve a lélegzetet." (Amr)

SÍRÁS és ZOKOGÁS lesz a vége, ha nem érek rá Nánay óraidőpontjában!
Mert képzeljétek! Ő tartja A színikritika alapjait!
Óriási ballépés lenne derékba törni csak nemrég szárba szökkent és még alig bimbózó, ám rendkívül ígéretes, bensőségesnek indult kapcsolatunkat! (Aki nem tudja, miről beszélek, az keressen rá a bejegyzések között.) Lásson gyorsan, amíg még megismer! Imádnám, ha meghallgatna!

Márpedig nagyon úgy néz ki, hogy nem fogok ráérni. (Pedig már szeretnék ráérni valamire, és érettnek lenni nagyon…) Théba, fujj!

De ne beszéljünk folyton színházról.

Találkoztunk a sminkes bácsival! És meg is beszéltük az első időpontot!
Az első félévi vizsga anyaga: megkliffelünk egy bajuszt. (Biztos csak a totális outsiderség és laicizmus teszi, de mindig elfog a röhögés, ha eszembe jut ez a vizsga…) :-))) [roppant mérvű hihi]

Búcsúzom, vár a munka.

A konyhafőnök mai ajánlata: makaróni sok sajttal, kevés bazsalikomos szósszal, tetején egy szem szederrel. Elkészítési javaslat: miután harmadszorra sikerült alágyújtani a teáskannának, vízforralás közben helyezzünk sót az edény aljára, majd kanalazzuk ki, amíg túl kevés nem lesz. Forró vízzel és olajjal hígítsuk, majd roppantsuk bele a makarónit. Ezután rohanjunk le a boltba sajtért. Visszatértünkkor öntsük le a vizet, és ragadjuk ki a szószosüveget analizátor lakótársunk kezéből. Reszeljünk sajtot, miközben egyik kezünkkel telefonálunk. Vegyük elő a hűtőből a szederbefőttet. A kihűlt makarónit kárörvendő lakótársakkal tálaljuk.

 Látom, egyformák vagyunk. Ti is csak akkor aktívkodtok, ha valaki korbáccsal áll a hátatok mögött, és a megfelelő lélektani pillanatokban jól lealáz?

RIBANCOK! (Hogy ismét kedvenc történelemtanárnőnket idézzem.)
Három napra elmegyek, és leáll a szavazás?!
Ti lesztek kiszavazva, egyenként!!

Holnap, ha megtehetem, bővebben. Reggel (miután remélhetőleg szerencsésen túlestem egy BTK-s beiratkozáson hajnalban) megnyitják az évet Föníciában. (Oké, igazából Théba, de Ildikó első találgatási alternatívája megtetszett, hát megvettem.) MÉRHETETLENÜL kíváncsi vagyok, mit találnak ki. Káosz-fílingem van.

Idén sem jutottam el a Vidor Fesztiválra (hüpp). Pedig én balga! Felszállhattam volna a nyíregyházi vonatra, és milyen jól tettem volna, mert az volt az én vonatom, csak ezt sehol nem jelezték, és mire utánajártam, már csak a távolodó kalauzzal válthattam két mondatot, ebből az ő része így hangzott: "Nem, az eleje megy Budapestre! De már ne ugorjon föl!". Ez Szegeden történt, úgyhogy másodszor lehetett részem a másfél órás várótermi várakozás élményében ezen helyt. Pontosabban (mivel a várótermet hónapok óta renoválják) egy konténerben ücsörögtem és jobb híján szótáraztam az új filmemet, ami egyébként tök jó! És játszik benne Ian McNeice, tudjátok, a hatalmas kövér bácsi, aki a szélesvásznúban Potifárt játssza és énekli! Úúúúgy szeretjük az angol színészeket…

Huhú! A filmem fönn van a Hollywood.com-on! A mindenit! http://www.hollywood.com/movies/detail/movie/1747435#more

Híres filmet fordítok! És nem 197x-ben forgatták, mint azt a múltkorit! (És nem gagyi Oscar Wilde- vagy Jane Austen-átirat, mint néhány korábbi.) Ugye mondtam, hogy jó!