Súlylökő, bár lennék súlylökő!

POSzT-jelentés 3.
2009. június 6. 18:19

Feljegyződött még a szakmai beszélgetésen:

Györgyi Anna milyen kis helyes.
Na de ha PNSz-előadás, akkor hun a Lipics??
Huh, botrányszag a levegőben. Szűcs Akárki megmondja a véleményét Mohácsiról. (Bármennyire is szólásszabadság meg beszélgetés, de valahogy mindig felháborodnak az emberek, ha valaki megmondja a véleményét.)
VÁÁ! Sosem gondoltam ennyire komolyan, hogy bárkinek a hangja nekem fizikai fájdalmat okozhat! Felkavarodott az egész gyomrom meg a tüdőm! És köhöghetnékem van tőle! Hihetetlen…

A szakmai beszélgetés és a leolvasószínház között edzőteremben voltam. (Mint kiderült, épp azt szemeltem ki, ahol előadják majd a Fédra Fitnesst.) Életemben először voltam edzőteremben. Rég akarok már menni, csak Pesten drága. Rögtön kiderült, hogy nem voltam elég felkészült, például törülközőt vittem, ám papucsot kevésbé, érdekes jelenetet bonyolítottam a zuhanyozó és az öltözőszekrényem között – útbaejtve a mosdókagylót egy lábmosás erejéig, hát szerencsére egyedül voltam benn. Megfeledkeztem továbbá a dezodorról és a váltócipőről is, de ezeket jól álcáztam/álcázom. Mivel nem volt benn edző, akitől tanácsot kérhettem volna, kinéztem az első gépet, amiről nagyjából meg tudtam fejteni, hogy mire való, és amíg azzal dolgoztam, lecsekkoltam, hogy mit csinálnak a többiek a többin. (Később vettem észre, hogy a súlyok oldalán mindenhol van egy fotó, amely bemutatja az adott gép működését.) Kicsit zavarban is voltam, nehogy úgy tűnjek, mint aki követi azt a lányt a combra gyúrós gépre és tovább. Persze biztos úgy tűntem. Mivel bizonytalan voltam és megfigyelő státuszban, az lett a vége, hogy azzal a pár géppel, amit meg tudtam fejteni, ész nélkül rogyásig csináltam a gyakorlatokat (és ennek közben tudatában is voltam, hát jellemző), ráadásul rájöttem arra is, hogy hogy lehet több súlyt rápakolni, szóval telhetetlen ÁLLAT módjára viselkedtem, na. Felfelé még bírtam menni az öltözőig, de onnan vissza lefelé… igyekeztem méltóságteljesen vonulni, és ez sikerült is, amennyiben ez egyenlő azzal, hogy lassan.

15:00, a Guppi című Szigarjev-darab felolvasószínházi előadása Györgyi Annával, Csuja Imrével, Scherer Péterrel

Nagyon meg kéne erőltetnem magam, ha keresztbefont karjaimat a mellem fölé kéne raknom. Egyesekkel ellentétben, akik pedig a mellük aljával vannak ugyanígy. (Nem nevesítek.)

Ez a felolvasószínház megint játszós lett, akartam írni, de kiderült, hogy a színészek csak egy kelléket keresnek. Hihi.

Az a baj ezzel, hogy ha a furcsa szöveget furcsán tolmácsolják, akkor talán a furcsa módon nevetünk, azon, hogy ezt a furcsa szöveget hogyan érzékelteti majdnem kizárólag hanggal-fejjel a szegény színész.

Most nagyon remélem, hogy a másik zöld felsőmön nem azért maradtak sötétebb foltok a többszöri mosás ellenére, mert azt is leettem paradicsommal egykor, mint ezt a zöldet most.

„Pedig régen volt memóriám, még verseket is írtam.” (Just for fun.)

Nos, Györgyi Anna még mindig kis helyes, de azt hiszem, nem fog szépen öregedni. Bármit is jelent az.

Összességében azt gondolom, hogy az ötlet jó, bár a vége kicsit zavaros (a motivációk nem egyértelműek). A közepén úgy éreztem, hogy hosszú az eleje, mint néző sokkal kevesebből, mondjuk két-három jelenetből is láttam volna, hogy ez egy görcsös, elnyomott és megfelelni vágyó nő. De talán mégis fontos a hossz, hogy azt is elhiggyük, azért szerethető, és hogy legyen ideje Pásának beleszeretni. Meg hát félóra alatt vége is lenne, az meg hogy nézne ki, ugye.

Megpróbáltam visszamenni edzeni, mert nem kérdeztem rá, hogy van-e napi limit, hát igen. (Egyébként mintha Bóta Gábort láttam volna odabenn. Lehet, hogy felfedeztem egy másik celebtanyát. Erről jut eszembe…)

Idézet a POSzT OFF állandó programjainak leírásából (tehát mint programpont szerepel a műsorfüzetben):

2009. április- Dante Café
Régi fesztiválklub – ZÁRVA
Kiűzettünk a Kertből. A mi Danténkból, a fesztivál egyik legfontosabb helyszínéről kizártak bennünket. Hiányozni fog. Bizony mondom néktek, sokáig fogunk még a Dantéba indulni, hogy tovább battyogjunk a farkasordító hidegben/melegben az új fesztiválklubba. Köszönjük Dante kert, Horváth Tamás, fiúk és lányok a pult mögött az elmúlt szép nyarakat. (a fesztivál szervezői, résztvevői és vendégei nevében – Máté Péter)

Hát így. Ezzel a szövegezéssel, a műsorfüzetben. Miért?

Az Árkádban ülök, túl vagyok pár cipőpróbán és egy fél rántott sajton. Észrevételek: talán, végre, ha minden így megy tovább, idén gyártanak olyan cipőket is, amilyet én szeretnék. És itt láttam is többet, hat-hétezer forintért. Ami SOKKAL olcsóbb, mint a két álomcipőm Pesten, de sajnos még így is több annál, amennyit áldoznék most cipőre. Érdekes pszichológiai megfigyelés, hogy egy ötezer forintosat viszont felpróbáltam, szerencsére a 39-es kicsi volt, a 40-es meg nagy.

A borzalmas rántott sajt alatt (mert mindig elfelejtem, hogy itt nem csinálják jól) folytattam a Sült zöld paradicsomot, és elméláztam azon, hogy mennyire látszik az igazánkedvenc filmjeimen, hogy könyvadaptációk. (Nagyon, de mindig csak később jövök rá.) Biztosan mert azt szeretem, ahol emberek, egy ember sorsát követjük, legalábbis olyan tíz-húsz évet látunk az életükből – esetleg az unokáikéból is –, és az ilyesmit inkább regénynek írja meg az ember, mint forgatókönyvnek.

Megyek lassan, mert Safranek lemerül. Keresek egy vécét, és átballagok az Ifjúsági házba, vizsgaelőadásra. Remélem, nem fogom megbánni, hogy nem Cseh Tamás nélküli Cseh Tamás-estre mentem.